Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 45.

A hétfők gyakran álmosak, kócosak, nyűgösek, döcögősen indulóak. Nálunk is így indult a hét. Álmosan, kócosan, nyűgösen, döcögősen eljutottunk az iskolába, majd az óvodába is. A reggeli rituálé utolsó fejezeténél tartottunk (ölbe veszem a kisasszonyt és elolvasom neki a napi menüt), amikor a hétfő egy pillanat alatt megváltozott. Mintha hirtelen 2 kávét megittunk volna, egyszerre minden nagyon érdekes és izgalmas lett, a fejünk azonnal megtelt kreatív ötletekkel, a nap új kihívásokkal, felpörögtünk, lelkesedtünk. 
Ebédre ugyanis BUNDÁS MACKÓ volt kiírva. Másodszülöttem kérdőn nézett rám, és én is elég tanácstalan voltam. Azon tűnődtem, hogyan tudnám az ovis öltöző közönsége (óvónéni, szülők, gyerekek) számára elfogadható módon előadni a fejemben dübörgő kérdést: MI A BÁNAT AZ BUNDÁS MACKÓ?!
Szokás felhánytorgatni, hogy a mai gyerekek nem ismerik az ételeket (nyilván mert a szüleik csak fornettin és gyorséttermi hamburgeren tartják őket), sőt, már a szülők sem ismerik az ételeket (gondolom mert fotoszintetizálnak, attól maradnak életben), és ha mégis, nem tanítják meg a gyerekeiknek (naná, nehogy már a büdös kölke készen kapja  A Tudást, miszerint lecsó, vagy sárgaborsó főzelék, esetleg töltött csirkecomb, tanulja csak meg véres verejtékkel a következő generáció a maga kárán, mitől döglik a légy.) Na, ha legközelebb ezt a szöveget halljátok a rádióban, tévében, olvassátok elektronikus vagy nyomtatott formában, gondoljatok rám. Mert én jelentkezem, két kézzel, igen, tessék, itt vagyok, rám lehet mutogatni, én vagyok az a mai szülő, aki nem tudom, milyen étel a bundás mackó, éééés a gyerekeimnek sem tanítom meg.
Persze az ovis öltöző közönsége rögtön találgatni kezdett, mi lehet a bundás mackó. (Biztosan senki nem tudta. Tipikus mai szülők a tipikus mai gyerekeikkel.) Néhány anyuka arra tippelt, hogy maci alakúra formázott, fasírt szerű, gyorsfagyasztott élelmiszeripari készítmény. Az egyik kisfiú szemében láttam a rémületet, ahogy ölelte magához a plüssmackóját. A kisasszonyom szemében láttam a reményt megcsillanni, hogy esetleg ő is Borbás Marcsi sorsára jut és megkóstolhatja a medvehúst.
Ilyen felfokozott lelkiállapotban búcsúztunk, amikor megöleltük egymást, nem azt súgtam a gyerek fülébe, hogy érezd jól magad, vagy délután találkozunk, hanem, hogy majd meséld el, milyen a bundás mackó.
Délután azzal fogadott a kisasszony, hogy ebédre rizs volt (Így mondjuk nem lesz könnyű. A gyerekek paradicsomos káposztára számítanak - mindegyik elolvastatja magának az étlapot - aztán amit a tányérban látnak rizsnek tűnik, és akkor még a bundás mackó is...), és, és, és "kis kockákra felvágott husi szerű".  (Szó szerint ezt mondta a kisasszony, kis kockákra felvágott husi szerű.)
A jelenség hátterében az áll, hogy a húsokat már a konyhán feldarabolják a gyerekeknek. Ennek nyilván több oka van, a hivatalos változat szerint a gyerekek nem tudnak vágni. (Mert otthon kézzel szokás falni papírból, azért. És a szülők amúgy is rohannak, meg nem törődnek a gyerekeikkel, azok meg a számítógép előtt nőnek fel, stb, stb, a végtelenségig tudom folytatni... :-) Ha feldaraboljuk nekik az ételt, akkor mondjuk nem is fogják megtanulni a kés használatát, de most nem ez a téma. 
Szerintem, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek megismerjék, felismerjék az ételeket, felismerhető formában kell(ene) eléjük rakni. És húst kell(ene) nekik adni, nem pedig husi szerű ki tudja mit.

Hahó! Annyira reformálják a menzát, hogy már nem is az a kérdés, hogy finom-e, amit a gyerekek kapnak, vagy egészséges, esetleg gusztusos, már az a kérdés, hogy felismerhető-e, mi kerül a tányérba!

Azért mégis megtudtuk, milyen étel a bundás mackó. Kisasszonyom ugyanis egy igazi, takaros, kisgazdasszony (is tud lenni), és ha csak teheti, az oviban a konyhás néni körül sertepertél, hoz, visz, pakol, pletykál, forgolódik, jelen van. Összebarátkoztak az évek során, így amikor megérdezte a konyhás nénitől, milyen is a bundás mackó, megmutatta neki. Barna, olyan kis szemcse szerű valamik borítják, és egy kicsit maci alakja van.
Tehát azoknak volt igazuk, akik maci alakú, fasírt szerű valamire számítottak.



Ezen túl is érdemes és tanulságos végigolvasni ezt az ovis étlapot.
A keddi ebéd sárgaborsóleves volt (kolbász nem volt benne) és sajtos makaróni (= a csupasz főtt tészta reszelt sajttal). Legyünk nagyvonalúak, ne foglalkozzunk az eltűnt kolbásszal, a tápértékkel, azzal, hogy mitől, miből lesznek izmaik és csontjaik a gyerekeknek, a vitaminokkal, a friss zöldségekkel. De azt azért kérdezzük meg, hogy EZZEL KI LAKIK JÓL ?! Annyit beszélünk arról, hogy van az országban egy marginalizálódott, nagyon nehéz szociális körülmények közt élő réteg, ahol azért éheznek a gyerekek, mert nincs pénz ennivalóra sem. Beszéljünk már egyszer arról is, hogy van egy olyan réteg is az országban, az úgynevezett középréteg, aki dolgozik, meg is kapja a fizetését, óvodába, iskolába járatja a gyerekeit, a lehetőségei szerint eteti a családját, befizeti a számlákat és a menzás csekkeket, a gyerekei meg konkrétan éhesek az óvodában és az iskolában, mert nem olyan ételeket kapnak, amitől jól tudnak lakni. 
Elsőszülöttemnek befizetem a tízórait, ebédet, uzsonnát minden hónapban, emellett minden reggel csomagolok neki egy uzsidobozba tízórait, egy másikba gyümölcsöt és egy kulacsba innivalót, és délután 1/2 4-kor, közvetlenül uzsonna után úgy megyek érte, hogy azt kérdezgeti, bemegyünk-e a zöldségeshez mandarint venni, és mi lesz a vacsora, és egyáltalán, mit tudnék neki enni adni. És az iskolába legalább lehet tízórait, pótkaját vinni. Az oviban erre nincs lehetőség, tehát délután azzal kezdődik az itthoni program, hogy meguzsonnáztatom a kisasszonyokat. Tulajdonképpen kétszer fizetem ki a tízóraijukat, uzsonnájukat, napközben mégis éhesek.
Vagy nézzük meg ezt az ovis étlapot olyan szemmel, hogy a heti 15 étkezésből hánynál jelenik meg friss zöldség vagy gyümölcs. 3x, ha a cukros lében úszó káposztasalátát is ide számolom 4x. És az abszolút menzás joker, a margarinos kenyér? Minden nap!

És ha ez még nem lenne elég, egy iskolai uzsonnát is megmutatok. Zsömle alakú.


Zsömle. Az a jóféle, iskolai korpás zsömle. Csakhogy kicsi. Nem volt itthon zsömle, hogy összehasonlításképp mellé tegyem,  de szemlátomást kisebb lett ez az iskolai uzsonna. 


És hát benne is alig valami van. Némi retek, némi kolbászkrém, olyan gyakran kapnak uzsonnára szalámikrémet, kolbászkrémet, felvágottkrémet, mintha  szeretnék a gyerekek.


Na de írjak valami jót is. Néhány hete felfedeztük a zöldségesnél, hogy lehet hatalmas, piros almát kapni. Starking, ha valakit a fajtája is érdekel. Annyira nagy, hogy nagyobb, mint Másodszülöttem arcának az a része, ami kilátszik a sapkájából. Azóta ez nálunk a toplistás pulyahülyítő.  Alma van a háznál, egy átlagos almát is mellé raktam, és egy menzásat is.


Megjegyzések

  1. Ilyen alma nálunk is van a zöldségesnél. Nagy betűkkel hirdeti, hogy Hófehérke almája. A lányom Keresztapja első alkalommal el is sütötte, hogy biztos mérgezett :). Ennek ellenére Zs. minden alkalommal csillogó szemekkel fogadja (amúgy is nagy alma rajongó).

    (Nálunk a Keresztapa a pulyahülyítés felelőse.)

    VálaszTörlés
  2. Megnéztem az étlapot. A reggeli eléggé egysíkú - finoman szólva. Valóban hiányzik az étlapról a friss gyümölcs ill zöldség, pedig nem kerülne olyan sokba az a napi kb 5 alma mennyiségü gyümölcs, amit megennének a gyerekek. :-(

    VálaszTörlés
  3. De legalább van margarin, Delma margarin és Liga margarin. És még te mondod, hogy egyhangú, hát ez máris három étel! =D
    Na, de viccet félretéve, siralmas, még mindig. Vagdalt húspogácsa? Gondolom, konzervlöncs... =(

    VálaszTörlés
  4. Én megint csak egyet értek veled: valóságos bűncselekmény a kisgyermekeket ilyen koszton tartani. Erre meg azt mondhatja az élelmezés-felelős, hogy próbáljon valaki napi X forintból (nem tudom, mennyi a napi költsége az étkezésnek) bio minőségű, friss zöldséget és színhúst tartalmazó egészséges menüt összeállítani! Én lemondtam a gyerekek iskolai étkezését, amúgy is minden nap főzök, inkább ezt egyék (persze nekem könnyű, mert amúgy is itthon vagyok a kicsivel).
    Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jövő hónapban megnézem, mennyi az a napi X forint, mert érzésem szerint azért már nem is annyira kevés. A két gyereknek általában havi 12.000 - 13.000 fizetek havonta összesen. Ahhoz képest elég sok, hogy napközben éhesek a gyerekeim, pedig az iskolásnak csomagolok tízórait és mind a két gyereket meguzsonnáztatom délután
      Ráadásul a gyermekétkeztetési cég a kintlévőségeik csökkentése érdekében úgy döntött, hogy januártól előre kell kifizetni a menzát, így januárban 2 csekket kaptunk, a decemberi és a januári menzát egyben kellett a 2 gyereknek kifizetni. Több, mint 25.000 volt. Nem tudom, hogy gondolta bárki is, hogy azok a családok, akik egy havi kajapénzt nem tudnak kifizetni, majd 2 havit kifizetnek, ráadásul épp januárban, karácsony után, téli gázszámlák idején. És ebben az a felháborító, hogy azoknak is én fizetem a menzáját, akik nem fizetnek, mert semmiféle igazolást nem kérnek a gyerekektől, aki sorbaáll, az kap enni. Nekünk annak idején még hónap elején, előre kellett kifizetni a menzát, de kaptunk minden napra ebédjegyet, és csak az kapott enni, aki odaadta a konyhásnéninek.

      Törlés
  5. Nálunk is hasonló a menü. :( Pedig még a jobb helyről kapja az ovi/iskola az ételt, a többi intézményben még rosszabb a helyzet. Illetve minden héten van az oviban gyümölcsfelelős, vagyis egy gyerek behoz a hétre kb. 3 kg gyümölcsöt és azt eszik tízóraira, így legalább minden nap hozzájutnak egy kis gyümölcshöz... Délután pedig uzsonna után megyek értük és mindig az az első kérdésük, hogy mit hoztál Anya? Nagyon éhes vagyok! A csúcs uzsijuk ez volt: 1 db mini mandarin... Ezzel ki lakik jól???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A minimandarinból másodszülöttem egy kilót is képes megenni uzsonnára.

      Törlés
  6. Hahh, tegnap nálunk is Bundás Mackó volt - Nyíregyházán. ÁÁÁ!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe