Ugrás a fő tartalomra

Betemetett a nagy hó,

erdőt, mezőt, rétet...

 

Persze porhó esett, nem tapadt, szánkózni jó volt, meg lapátolni, de hóembert építeni nem lehetett belőle.
Azért csak összejött a hóember is.
Vettem krémsajtot (sajtkrémet). Ezt a három különböző sajtot nagy ügyesen két boltból tudtam összeszedni. Nem akartam semmiféle kutatást, tesztet, felmérést, elemzést végezni, de ha már így alakult, megkóstoltam mindet.
Tanulságos volt. A háromból kettő élvezhetetlenül, már-már ehetetlenül sós volt. Szerintetek melyik nem volt agyonsózva?

(Azóta azon tűnődöm, hogy a csipszadó mire vonatkozik? Amikor bevezették, a rádióban hallgattam egy műsort a témáról, ott azt a példát mondták, hogy a gyártók nagyon könnyen reagálnak majd erre a törvényre, egyszerűen csökkentik a só mennyiségét a termékeikben, a fogyasztók nem veszik észre, hogy 80g csipszen vagy ropin 4,2g vagy 3,8g só van. Amilyen gyakran csipszet és ropit veszek, felőlem bármennyi só lehet benne, és akármennyibe is kerülhet, sőt a gyártók is adózhatnak utána bármennyit, úgy gondolom, egy-két évente egy zacskó csipszre vagy ropira akkor is jut majd, ha meg nem, hát nem nagyon bánkódok miatta. De a múlt héten a zöldségesnél olyan sós savanyú káposztát vettem, hogy a sótól a savanyú ízt nem is lehetett rajta érezni, a fűszerekről nem is beszélve, most meg ezek a sajtkrémek...

Edit! Ha már az összes pangasiust megvizsgáltátok, lehet, hogy rámehetnétek a sajtkrémekre is. És ezen az úton tovább, az általában egészségesnek mondott tejtermékek szerintem nagy meglepetéseket tartogatnak. )



4 sajtkrémet összekevertem, adtam hozzá egy kis fokhagymát is, az nem árthat... Aztán reszelt mozzarella került bele, hogy formázhatóra sűrítse a masszát. Azért mozzarella, mert az fehér, de túró is lehetett volna. Amikor már nagyon sok sajtot belereszeltem, de még mindig lágy volt, belezúdítottam egy kis zabpelyhet is. Végül csak sikerült formázható sűrűségű masszát összehoznom.
Két részre osztottam, az egyik kupac kicsit nagyobb lett, mint a másik, és ez jó is így.


Folpackba csavartam, és nagyjából gömb alakúra formáztam, majd beraktam a fagyasztóba.


Reggel kivettem a gombócokat a fagyasztóból. Amíg vártam, hogy olvadjanak, teát főztem, paprikát sütöttem, kenyeret pirítottam, edényt raktam el...


Amikor nagyjából kiolvadtak a sajtkrém gombócok, még gömbölyítettem rajtuk egy keveset, aztán végre egymásra raktam őket.


Rá lehet már ismerni?

Az 5. adag sajtkrémmel körbekentem, hogy fehér legyen. Szemes borsból lett a szeme és a gombjai, pirítósból a kalapja, az orrát pedig répából faragtam.



A sála sültpaprikából készült.


Most jönne az a rész, hogy friss zöldségekkel kenegetve-mártogatva ettük, de nem kaptam friss zöldséget, sőt még csak nagyjából elfogadhatót sem, így maradt a kréker. De sok alma is elfogyott hozzá :-)  (Gondolom azért is, mert a sajtkrém még így, hígítva is sós volt.)



Megjegyzések

  1. A Camping sajt volt a nem sós, ugye? Pénteken én is bele futottam ebbe a csapdába. :(

    VálaszTörlés
  2. Azért dicséretes, hogy legalább megpróbálod egészségesen. A magyar kiskereskedelem meg ezt tudja nyújtani.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…