Betemetett a nagy hó,

erdőt, mezőt, rétet...

 

Persze porhó esett, nem tapadt, szánkózni jó volt, meg lapátolni, de hóembert építeni nem lehetett belőle.

Azért csak összejött a hóember is.

Vettem krémsajtot (sajtkrémet). Ezt a három különböző sajtot nagy ügyesen két boltból tudtam összeszedni. Nem akartam semmiféle kutatást, tesztet, felmérést, elemzést végezni, de ha már így alakult, megkóstoltam mindet.

Tanulságos volt. A háromból kettő élvezhetetlenül, már-már ehetetlenül sós volt. Szerintetek melyik nem volt agyonsózva?

(Azóta azon tűnődöm, hogy a csipszadó mire vonatkozik? Amikor bevezették, a rádióban hallgattam egy műsort a témáról, ott azt a példát mondták, hogy a gyártók nagyon könnyen reagálnak majd erre a törvényre, egyszerűen csökkentik a só mennyiségét a termékeikben, a fogyasztók nem veszik észre, hogy 80g csipszen vagy ropin 4,2g vagy 3,8g só van. Amilyen gyakran csipszet és ropit veszek, felőlem bármennyi só lehet benne, és akármennyibe is kerülhet, sőt a gyártók is adózhatnak utána bármennyit, úgy gondolom, egy-két évente egy zacskó csipszre vagy ropira akkor is jut majd, ha meg nem, hát nem nagyon bánkódok miatta. De a múlt héten a zöldségesnél olyan sós savanyú káposztát vettem, hogy a sótól a savanyú ízt nem is lehetett rajta érezni, a fűszerekről nem is beszélve, most meg ezek a sajtkrémek...

Edit! Ha már az összes pangasiust megvizsgáltátok, lehet, hogy rámehetnétek a sajtkrémekre is. És ezen az úton tovább, az általában egészségesnek mondott tejtermékek szerintem nagy meglepetéseket tartogatnak. )

4 sajtkrémet összekevertem, adtam hozzá egy kis fokhagymát is, az nem árthat... Aztán reszelt mozzarella került bele, hogy formázhatóra sűrítse a masszát. Azért mozzarella, mert az fehér, de túró is lehetett volna. Amikor már nagyon sok sajtot belereszeltem, de még mindig lágy volt, belezúdítottam egy kis zabpelyhet is. Végül csak sikerült formázható sűrűségű masszát összehoznom.

Két részre osztottam, az egyik kupac kicsit nagyobb lett, mint a másik, és ez jó is így.

Folpackba csavartam, és nagyjából gömb alakúra formáztam, majd beraktam a fagyasztóba.

Reggel kivettem a gombócokat a fagyasztóból. Amíg vártam, hogy olvadjanak, teát főztem, paprikát sütöttem, kenyeret pirítottam, edényt raktam el...

Amikor nagyjából kiolvadtak a sajtkrém gombócok, még gömbölyítettem rajtuk egy keveset, aztán végre egymásra raktam őket.

Rá lehet már ismerni?

Az 5. adag sajtkrémmel körbekentem, hogy fehér legyen. Szemes borsból lett a szeme és a gombjai, pirítósból a kalapja, az orrát pedig répából faragtam.

A sála sültpaprikából készült.

Most jönne az a rész, hogy friss zöldségekkel kenegetve-mártogatva ettük, de nem kaptam friss zöldséget, sőt még csak nagyjából elfogadhatót sem, így maradt a kréker. De sok alma is elfogyott hozzá :-)  (Gondolom azért is, mert a sajtkrém még így, hígítva is sós volt.)