Ugrás a fő tartalomra

Betemetett a nagy hó,

erdőt, mezőt, rétet...

 

Persze porhó esett, nem tapadt, szánkózni jó volt, meg lapátolni, de hóembert építeni nem lehetett belőle.
Azért csak összejött a hóember is.
Vettem krémsajtot (sajtkrémet). Ezt a három különböző sajtot nagy ügyesen két boltból tudtam összeszedni. Nem akartam semmiféle kutatást, tesztet, felmérést, elemzést végezni, de ha már így alakult, megkóstoltam mindet.
Tanulságos volt. A háromból kettő élvezhetetlenül, már-már ehetetlenül sós volt. Szerintetek melyik nem volt agyonsózva?

(Azóta azon tűnődöm, hogy a csipszadó mire vonatkozik? Amikor bevezették, a rádióban hallgattam egy műsort a témáról, ott azt a példát mondták, hogy a gyártók nagyon könnyen reagálnak majd erre a törvényre, egyszerűen csökkentik a só mennyiségét a termékeikben, a fogyasztók nem veszik észre, hogy 80g csipszen vagy ropin 4,2g vagy 3,8g só van. Amilyen gyakran csipszet és ropit veszek, felőlem bármennyi só lehet benne, és akármennyibe is kerülhet, sőt a gyártók is adózhatnak utána bármennyit, úgy gondolom, egy-két évente egy zacskó csipszre vagy ropira akkor is jut majd, ha meg nem, hát nem nagyon bánkódok miatta. De a múlt héten a zöldségesnél olyan sós savanyú káposztát vettem, hogy a sótól a savanyú ízt nem is lehetett rajta érezni, a fűszerekről nem is beszélve, most meg ezek a sajtkrémek...

Edit! Ha már az összes pangasiust megvizsgáltátok, lehet, hogy rámehetnétek a sajtkrémekre is. És ezen az úton tovább, az általában egészségesnek mondott tejtermékek szerintem nagy meglepetéseket tartogatnak. )



4 sajtkrémet összekevertem, adtam hozzá egy kis fokhagymát is, az nem árthat... Aztán reszelt mozzarella került bele, hogy formázhatóra sűrítse a masszát. Azért mozzarella, mert az fehér, de túró is lehetett volna. Amikor már nagyon sok sajtot belereszeltem, de még mindig lágy volt, belezúdítottam egy kis zabpelyhet is. Végül csak sikerült formázható sűrűségű masszát összehoznom.
Két részre osztottam, az egyik kupac kicsit nagyobb lett, mint a másik, és ez jó is így.


Folpackba csavartam, és nagyjából gömb alakúra formáztam, majd beraktam a fagyasztóba.


Reggel kivettem a gombócokat a fagyasztóból. Amíg vártam, hogy olvadjanak, teát főztem, paprikát sütöttem, kenyeret pirítottam, edényt raktam el...


Amikor nagyjából kiolvadtak a sajtkrém gombócok, még gömbölyítettem rajtuk egy keveset, aztán végre egymásra raktam őket.


Rá lehet már ismerni?

Az 5. adag sajtkrémmel körbekentem, hogy fehér legyen. Szemes borsból lett a szeme és a gombjai, pirítósból a kalapja, az orrát pedig répából faragtam.



A sála sültpaprikából készült.


Most jönne az a rész, hogy friss zöldségekkel kenegetve-mártogatva ettük, de nem kaptam friss zöldséget, sőt még csak nagyjából elfogadhatót sem, így maradt a kréker. De sok alma is elfogyott hozzá :-)  (Gondolom azért is, mert a sajtkrém még így, hígítva is sós volt.)



Megjegyzések

  1. A Camping sajt volt a nem sós, ugye? Pénteken én is bele futottam ebbe a csapdába. :(

    VálaszTörlés
  2. Azért dicséretes, hogy legalább megpróbálod egészségesen. A magyar kiskereskedelem meg ezt tudja nyújtani.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…