Ugrás a fő tartalomra

A tortacsipkét

egyre jobban megszeretem. Legutóbb koronát csináltam belőle. És most...
Vettem a nagyboltban egy csokor zacskós jácintot. Már csak az volt hátra, hogy rendes, tisztességes csokor legyen belőle. A tortacsipkén kívül még szalag is kell hozzá. 


Gondolom, senki nem úgy születik, hogy tudja, mitől nem foszlik a szatén szalag. Én legalábbis nem úgy születtem. Aki még mindig nem tudja, annak most elárulom a titkot.


Hosszában ketté kell hajtani a szalag végét.


Majd egy éles ollóval kb. 45 fokos szögben ferdén levágni.


És íme. Vállalhatóan néz ki, és nem foszlik.
Persze kettéhajtás nélkül is elég ferdén levágni a szalagot. Vagy maradhat egyenes is, akkor egy gyertya (öngyújtó, gyufa, stb.) lángján kell áthúzni.


Ennyit a szalagról.
A tortacsipke sugarát bevágtam. (A szélétől a közepéig egyenesen végigvágtam.)


Feltekertem mint egy tölcsért.


A csúcsát levágtam.


Beleraktam a virágokat.


A szalagot rákötöttem.


Végigtekergettem a virágok szárán. Ehhez sok szalag kell, én a 3 szál jácinthoz másfél méter szalagot használtam el. A végén a szalagot megkötöttem.


A túllógó szalagvégeket aláhajtottam és egy gombostűvel megtűztem. A virágok végét levágtam.



Megjegyzések

  1. Jön a tavasz-ha lassan is, de biztosan:)
    Ami a tortacsipkét illeti: a korona is nagyon jó volt, tetszett.
    Én a nőnapi ajándékötletek felett is elméláztam, talán tavalyi Praktikában láttam, az is érdekes, egyszerű, mégis nagyszerű.
    Üdv, Júlia

    VálaszTörlés
  2. Nekem most semmi nem ugrik be nőnap-tortacsipke témában. Mi volt a tavalyi Praktikában, kíváncsi lennék rá.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…