Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 44.

Vége a téli szünetnek, jönnek a menzás uzsonnák.
Ma pl. ez került elő az iskolatáskából.


Korpás zsömle. Nyami.


Savanyú uborka van benne. És még ?
Elsőszülöttem nem sok időt hagyott a találgatásra: - Szalámikrém. Tudod, azért nem ettem meg.
Mostanában mintha gyakran lenne szalámikrém, kolbászkrém, felvágottkrém uzsonnára. Egyébként az oviban ma újhagymakrémes zsömle volt kiírva. Azzal nem találkoztam, de kíváncsi lennék rá, valami újdonság lehet, eddig ilyen nem volt.


Na, lássuk az a szalámikrémet.
Hát, ezt akár meg is ehette volna a kisasszony, amilyen kevés jutott a zsömlére, az ízét is alig érezte volna.


Kár volt elrontani azt a finom zsömlét szalámikrémmel.

Megjegyzések

  1. Na, az ilyen szalámikrémekkel kapcsolatban mindig az az érzésem, hogy éppen a lejárati ide előtt 6 órával szerzi be a konyha és mivel azt már eredeti állapotában nem adhatja ki, "továbbfeldolgozza" ilyen krémekké. Gyanús már a szaguk is... És minden gyerek úúútálja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg mindig arra gondolok, hogy ha "tisztán" adnák a szalámit, 100 adagra lenne elég, de így "felhígítva" 300-400 uzsonna is kijön belőle.

      Törlés
  2. Ez komoly téma! Én jártam olyan oviban (hivatalos látogatóként), ahol az óvónők otthonról vittek be maguknak ennivalót, mert azt mondták, hogy ők ezt a moslékot nem eszik meg! És olyat is hallottam, hogy a dajka tanakodott: mivel hangya volt a levesben, most kiöntse-e, vagy adja oda a gyerekeknek... Margarin, tojáskrém, szalámikrém - mind kitiltanám a gyerekek étrendjéből!
    A nagyobbak nálunk már iskolások, de nem esznek az iskolában, mióta egyikük csúnyán lebetegedett a menzás ételtől.
    Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az óvónők nálunk sem eszik a menzás kaját, ők inkább ételkiszállító cégektől rendelik. Csak azt nem értem, akkor mire fel noszogatják, tukmálják a gyerekeket, hogy egyék azt a finom ebédet, és mindent meg kell kóstolni, és más hasonlók.

      Törlés
  3. Mi is jutott eszembe? A csúcskategóriás felvágottak, amiket szerintem csak azért gyártanak, mert a menzára veszik őket tömegével. Lásd soproni szelet, zala, olasz. Aztán a turista szalámi (sokszor már átnevezve), meg a lecsókolbász. Ennyi.
    És akkor, gondolom, ezeket lejárat előtt gyorsan ledarálják, jól befűszerezik és összekeverik a csodálatos margarinnal, gondolom, abból is a legolcsóbbal. Transzzsírt a gyerekeknek! =( Ebből a szempontból szerencsésnek érzem magam, én még ettem teavajjal megkent kenyeret az oviban... Akkor még biztos volt idő megvárni, hogy meglágyuljon kicsit...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe