Cipőt akartunk vásárolni, benti cipőt, kopogós cipőt (kerek csokoládét, mogyorós csokoládét, keserű csokoládét, narancsos csokoládét :-). Felkerekedtünk hát, elmentünk a kínai boltba.
Cipőt persze egyet sem kaptunk, kullogtunk kifelé a boltból, amikor a pénztárosnő rászólt a kisasszonyokra.
- Nem vettetek cukorkát. (Tényleg rájuk szólt, tök szemrehányóan mondta.)
- ??????? (A pénztár mellett egy nagy tálban voltak a kis színes cukorkák kirakva,közvetlenül a hajgumik, kulcstartók, mobildíszek és egyéb csilivili csecsebecsék mellet, amikről nem kevés fáradság árán előbb-utóbb minden szülő megtanítja a gyerekének, hogy Ne piszkáld! vagy Csak akkor nyúlj hozzá, ha meg is akarod venni! vagy valami hasonlót. Na, ezekkel teljesen egybeolvadva ott voltak kirakva a cukorkák, de hirtelen az sem derült ki egyértelműen, hogy az is áruként van-e kirakva, vagy ha valaki vásárol, akkor a pénztárnál megkínálják cukorkával...)
És mert a kisasszonyok még mindig nem vetették rá magukat a cukorkára, eléjük tolta a tálat, nehogy édesség nélkül szökjenek meg. Közben rám úgy nézett, mint aki azt fontolgatja, hogy hívja-e a gyermekvédelmet, hiszen szemlátomást rosszul nevelem a gyerekeimet, ennyi év alatt még azt sem tanítottam meg nekik, hogy kell folyamatosan nasit csócsálni.
Mázlisták!Engem bezzeg soha nem kínálnak!Mikor bátorságot gyűjtök a kezem akarják eltörni!:)
VálaszTörlés