Ugrás a fő tartalomra

Amélie

mindig eszembe jut, amikor crème brulée-t csinálok / eszek.


Amélie szerette belefúrni az ujjait a magokkal teli zsákba. Kiskanállal összetörni a kemény karamellt. Kavicsokkal kacsázni a Saint Martin csatorna vízén.

Elsőszülöttem találta ki, hogy csináljunk crème brulée tortát. De kicsit, hogy mindenkinek legyen egy saját tortája. 
Rendben, csináljunk. Tavaly vettem azokat a kis, szilikon gyümölcstorta formákat, azok pont jók lesznek erre is.
A problémázás csak ezután következett - igazából csak én problémáztam, a többiek mintha nem érezték volna át a helyzet súlyát -, hogy a krémet hogy fogom megsütni.  Azt gondoltam, majd a net segít - nyilván nem az én kisasszonyom fejében fogalmazódott meg a világon először a crème brulée torta ötlete. És tényleg.  Néhányan zselatinnal oldották meg a kérdést, amit én mondjuk rögtön kizártam, ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Fog ez menni zselatin nélkül is.

Gyorsan összekevertem egy linzer tésztát, a tojásos változatot, ráadásul a liszt egy részét mandulalisztre cseréltem. Pihentettem a hűtőben, kinyújtottam, kibéleltem vele a toratformákat. Igyekeztem nagyon vékonyra nyújtani a tésztát, mert a kis formáknak a magasságuk sem valami nagy, ha vastag a tészta, nem jut hely benne a krémnek.



Miközben a tortareceptek után kutattam a neten, találtam egy jónak tűnő ötletet. A linzertésztát úgy szokás sütni, hogy kavicsokat, száraz borsót, babot, rizset rakunk a tésztára, hogy ne púposodjon fel. Az egyik szerző liszttel bélelte ki a tésztát, mert az a tésztát oldalt is a formához nyomja, és így szép egyenes lesz a torta oldala. Naná, hogy kipróbáltam. 



 Miután összeliszteztem mindent, megsütöttem a torták tészta részét. Közben összekevertem a krémet (10 tojás sárgája, 1/2 liter tejszín, cukor, vanília.), és megolvasztottam egy tábla csokit.


A tésztákat vékonyan megkentem kicsit felvert tojásfehérjével, egy pár percre visszaraktam a sütőbe. Ez amolyan biztonsági játék, hogy a krém ne áztassa majd el a tésztát. A sütőt közben visszavettem 120 fokra, hogy a tészta ne égjen majd meg, de a krém azért megszilárduljon (többé-kevésbé). Amikor a tojásfehérje megszáradt, a tejszínes krémet belekanalaztam a tésztába, és visszatoltam a sütőbe. Addig kell sütni, míg olyan pudingszerűen remegős nem lesz.
Aztán csak várni, várni és várni kell, míg teljesen ki nem hűl.
Azt a részt, amikor a cukrot karamellizáljuk a tetejére, már mindenki nagyon szereti. (Szakácsfáklyával szokták a nagyok, de a sütő grill funkciója is tökéletesen megfelel.)


Gondolom rájöttetek, hogy a 10 tojás sárgájából és a 1/2 liter tejszínből nem csak 4 minitortához elegendő krém lesz. Én is tudtam már a legelején, hogy egy-egy minitorta nálunk nagyon kevés a boldogsághoz. A maradék tésztával tehát a 20 cm-es tortaformát béleltem ki, és megsütöttem azt is. Tojásfehérjét szárítottam rá. A kimaradt krém egyik feléhez hozzákevertem az olvasztott csokit, a tésztába öntöttem, és addig sütöttem, míg a teteje annyira megszilárdul, hogy nagyon óvatosan rákanalazhassam a maradék tojáskrémet. Nagyon nem szerettem volna, hogy a két krém összekeveredjen, a csokis részt meglepetésnek szántam.
És összejött! Látszólag egy "átlagos" crème brulée torta,


de a belseje csokis krémet rejt :-)


Akimaradt tésztából pedig keksz készült a reggeli habos kakaóhoz.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe