Ugrás a fő tartalomra

Méghogy

kisbolt, méghogy nagybolt! Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a szürreális és abszurd kalandjaim bármilyen kereskedelmi egységben megtörténhetnek.
Egy szürke, punnyadt októberi délutánon begurultam a benzinkútra. Szokás ilyenkor, hogy egy segítőkész benzinkutas odapattan, hogy megtankolhat-e. Tudom én, hogy ez a gesztus be van építve a bérükbe, mégis általában inkább köszönöm, de tankolok én. Most még ez is jól indult, a kutas épp egy másik kocsit tankolt.

Tank nyitva, töltőpisztoly benne, amikor láttam, robog felém a kutas.
- Köszönöm, megtankolok én.
- Ugyan, ne koszolja össze a kezét, majd én.
(Valami kényes-fényes kiskisasszonynak látszom, vagy mi van? Biztos kedvességből mondta, inkább nem reagálom túl.)

- Köszönöm, tankolok én.
- De csorgatja össze a kocsit a benzinnel, nem látja?!
(???????????
És akkor mi van? Nem az ő kocsija, nem ő fizeti a benzint, akkor meg? Egyébként nem szoktam literszámra a kocsi mellé tankolni a benzint.
Már az előbb sem kedvességből mondta. Ez az apaahülyegyerekéhez hang, plusz még dühös is. Na, ez így tényleg nem fog menni. Bárki, aki a pénzemet akarja, nagyon rosszul teszi, ha úgy indít, hogy jól letol. Ezt tényleg nem tanítják valami marketingiskolában?
Tankolok tovább csendben.)

Ekkor olyan történt, amire nem számítottam. Megfogta a töltőpisztolyt,  és ki akarta venni a kezemből. Komolyan mondom, leesett az állam.
(Most tényleg ezt fogjuk csinálni, mint utoljára az oviban, hogy szorítjuk mindketten a játékot, és igyekszünk kicibálni a másik kezéből????)
- Engedje el, már az elején mondtam, hogy én szeretnék tankolni.

És elengedte! Sőt, úgy tűnt, végre lemond rólam, és keres magának más elfoglaltságot. De nem. Egy lépés után megállt, rámutatott a kútoszlopra, és nagyon szemrehányóan megkérdezte:
- És mér' ezt  a benzint rakja bele?!
(????????????????
Mert csak, b.meg!
Tényleg elszámoltat a benzinkutas, hogy miért x vagy y benzint tankolok?)
Erre sem válaszoltam semmit. Mintha csak olyan kérdésekkel készült volna, amikre nem hiszem, hogy válaszolnom kellett volna.
És még folytatta. Most már nem is csak szemrehányóan, inkább lekezelően.
- Ha nem azt a mezeit rakná bele, hanem egy csúcskategóriás benzint, sokat spórolna a fogyasztáson, és a kocsi is sokkal jobban menne.
( Ne már, mindketten láttuk, milyen kocsiba tankolok, azért ne röhögtessük ki magunkat, hogy a benzin többe kerül, mint a kocsi.
Nem is tud semmit a kocsi fogyasztásáról. Egyébként jó, meglepően nagyon jó, nem hiszem, hogy ezt lehetne még érdemben csökkenteni. És akármennyit is fogyaszt a kocsi, nem a kutas ügye.
Jobban menne? Lehet, hogy mégis viccből csinálja az egészet. Egy kisvárosban lakunk, annyira kicsi, hogy a 40km/h sebességet elérni már eredménynek számít.)

Huh, úgy látszik, sikerült, elment. De nem. Visszajött, kezembe nyomott egy szórólapot.
- Inkább ezt olvasgatná. Pontokat gyűjti legalább?
- Nem.
(Nem a pontokat gyűjtöm, hanem tankolok.)
- Csinálok egy pontgyűjtőt.
- Köszönöm, nem.

Megint arra játszott, hogy amikor elveszem a szórólapot, kikapja a kezemből a töltőpisztolyt, de nem sikerült, közben befejeztem a tankolást. Bementem fizetni, mire kijöttem, látom, mossa a hátsó lámpákat. Ó, hogy az a .............. (sííííííííííííííííííííípszó) ..................................
- Nem kértem, hogy mossa le a lámpákat.
- Á, lemosom, hogy néz ki, tiszta kosz ez a kocsi.
(????????????????????,
És ha látnád, belül hogy néz ki!
Mi jöhet még?!)
- Kérem, hagyja abba, indulni szeretnék.

Beültem a kocsiba, indítanék, a tükörben láttam, elkezdte mosni a hátsó szélvédőt is. Mire kinyitottam az ajtót, hogy szóljak neki, hogy most már aztán tényleg elég, előre jött, elkezdte mosni az első szélvédőt.
- Hagyja már abba.
- Most már nem hagyom félbe.
És járó motorral végigvártam, hogy lemossa az első szélvédőt is.


Én csak tankolni akartam. Ehelyett le lettem b.szva, mert
1., Összecsorgatom a kocsit benzinnel. (Állítólag.)
2., Nem a megfelelő benzint tankoltam a kocsiba. (A kutas szerint nem megfelelőt. A kocsinak évek óta semmi kifogása ellene.)
3., Nem figyelek oda a fogyasztásra, szórom a pénzt. (Tudom, mennyit fogyaszt a kocsi. És nem szórom a pénzt.)
4., Nem olvasom a szórólapot. (Erre tényleg nincs mentség.)
5., Nincs pontgyűjtőm, és nem is akarok. (És erre se.)
6., Koszos a kocsi. (Nekünk így is jó.)

Megjegyzések

  1. Egyre inkább azt érzem, hogy mindenkor felkészültnek kell lennünk, hogy el tudjuk küldeni a saját lelki világukba az ilyen nyomulósakat. Mert kisbolt, nagybolt, multi... de jönnek a házalók is.
    Legutóbb egy nem túl szépséges arcú férfi a folyosó ajtóban kezdett bele, hogy mi a helyzet a tv-telefon-internet használatunkkal. Mondtam, hogy nem igazán szeretnénk változtatni a jelenlegi helyzetünkön. Mire olyan stílusban szólt rám, hogy ők (egyedül volt) egyáltalán nem felmérés miatt érdeklődnek, hogy hirtelen megijedtem - valami hivatalos közeg, akivel jó lesz nem packáznom, ha nem akarok büntetést. Utólag jutott csak eszembe, hogy ilyen hivatalos közeg nem is jöhetne - nincs is bekötve tv hozzánk, nehogymár kötelezzen valaki, hogy nézzem! Mindegy, ő elkezdte mondani a sávszélességüket, meg a kiváló vételt, meg stb. Én közben kezdtem rájönni, hogy csak bevitt a csalitosba és egyre jobban haragudtam rá is meg magamra is. Úgyhogy amikor levegőt vett, közöltem, hogy köszönöm a lehetőséget de nem élnék vele és rácsuktam az ajtót. Komolyan, olyan arcot vágott, mintha Erzsébet királynő állt volna ott, teára szóló meghívásával és nem érti, hogy miiiii, hogy én nem fogadom el??? Eldöntöttem: legközelebb rögtön az elküldéssel megyek ki. Legfeljebb majd elnézést kérek a hivatalos szervtől és megpróbálok tiszta lappal indítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy? Azért is kezdtem bele a kisboltos kalandjaim közzétételébe, mert elegem lett abból a szembeállításból, hogy van a gonosz, kizsákmányoló multi, ahol eladót se lehet találni, és csak rossz minőségű terméket árul, plusz teljesen elbutulok, ha ott vásárolok, hiszen ész nélkül rakom tele a kosaram mindenfélével, és csak azt nézem, hogy minél többet vásárolhassak. Viszont a kisboltban, ott aztán kedves és segítőkész az eladó, ért is az áruhoz, mindig minden friss és jó minőségű és szinte már azt is majdnem el lehet hinni, hogy olcsóbb is. Vagy ha mégsem olcsóbb, nem baj, mert szívesen vásárolok én drágábban is, ha tudom, hogy a magyar, becsületes, tisztességes vállalkozót gazdagítom ezzel.
      A médiából leginkább ilyen közhelyek zúdulnak ránk. Szerintem nem az számít, hogy multi-e vagy sem, hanem az ember.

      Törlés
  2. Éva te a nyugalom szobra vagy, én már az első beszólásnál elküldtem volna a sunyi p.-ba.. sőt.. valószínűleg panaszt is teszek ellene a főnökénél.. és tojnék rá, hogy valószínűleg semmi eredménye nem lenne:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem sikerül ám mindig ilyen higgadtan kezelni a hülyeséget. Néha segít, ha azt mantrázom magamban, hogy ennyivel vagyok külömb nála.
      Az a legigazságtalanabb az egészben, hogy akár belemegyek a játszmába, akár kívülálló maradok, utána még napokig rossz kedvem van, ha eszembe jut.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…