Ugrás a fő tartalomra

Na jól van,

TI akartátok. Pontosabban Bergamott. És nekem is tetszik az ötlet. Így hát új rovatot indítok, a kisboltokról.
Ismerem persze én is az összes klisét, hogy a kisboltokban az eladók segítőkészek, és szakmailag felkészültek és udvariasak, és ha ott vásárol az ember, akkor nem egy személytelen fogyasztói eseményt él át, hanem igazi emberi találkozásban és élményben lesz része, ráadásul nem igénytelen gagyikkal dobálja tele a kosarát, csak azért, mert akciós, hanem valódi minőséget, sőt, értéket kap a pénzéért, stb, stb, tudnám még folytatni elég hosszan.

Csakhogy.

Én valahogy a fentieket a lehető legritkábban tapasztalom. Az esetek 5%-ban találkozok olyan kisbolttal,    
- ahová mondjuk téli kabátban is beférek (babakocsiról ne is beszéljünk),
- ahol az eladó ha nem is kifejezetten kedves, vagy udvarias, de sikerül magára erőltetnie egy köznapi kommunikációs stílust,
- ahol épp akkor kapható az a termék, amiért bementem.

A maradék 95%-ban szürreális és abszurd kaland minden egyes kisboltozás.

Már azon is gondolkodtam, hogy ez nálam valami karma-dolog lehet. Valamelyik előző életemben biztos volt egy szatócsboltom, és ott undokoskodtam a vásárlókkal. Vagy, ami még sokkal jobb, a következő életemben lesz egy kisboltom, és ott fogok álló nap hosszat undokoskodni :)
Addig is megírom a kisbolti kalandjaimat.

Ugye, elfogyott a gyöngyház színű mozaik a tálcához. Az egyik kreatív boltban, ahol az első adagot vettem, azt mondták, természetesen hoznak még, fel is írták, A Füzetbe, majd nézzek be kb. 3 (!!!) hét (!!!) múlva.
Egy másik kreatív boltban megadták a gyártó összes elérhetőségét, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy milyen rendesek. Amikor megnéztem a honlapot, hát rögtön kiderült, hogy ez egy nagyker, ahol CSAK nagykereskedők vásárolhatnak.
Háááát, köszönöm a segítséget.


Megjegyzések

  1. Viszont ez jó hír lehet, annak az 5% kisboltosnak! Nincs az az akció, hogy én elhagyjam miatta a már "bejáratott" kisboltosaimat! Akik kedvesek, mosolyognak, ajánlanak, szólnak, segítenek... Ahol nem csupán egy pénztárcának érzem magam.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy elindítottad:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.