Ugrás a fő tartalomra

A fotel ügye

halad.
Régi festék leégetve, lecsiszolva. Karfák kifatapaszolva, lecsiszolva. Karfák, lábak alapozóval és fedővestékkel lekenve. Két rétegben.


És a nehéz részek is könnyen mentek. A leendő kárpitot egyetlen ikeázás alatt sikerült kiválasztanunk. Én javasoltam bátrabb megoldást is (ha úgyis a teraszon lesz a fotel, miért ne lehetne piros alapon fehér pöttyös vízlepergetős anyaggal áthúzni???), de a családtagjaim erre még nem értek meg.
A kárpitos boltba is elég volt csupán 2x elmennem, és már sikerült is vennem ezüst színű kárpitos szeget, olyat, ami szálakban van, így nem kell majd egyesével szórakozni vele. A szegek árában benne volt egy előzetes értesítés nélküli szóbeli vizsga is (már megint a kis boltok!):
- Ezüst színű kárpitosszöget szeretnék vásárolni.
- Sötét a fal?
- ????????? (Tessék? Mi van? Hogy jön ez ide? Mi köze hozzá?)
- Általában a réz színűt keresik. Akkor szokták az ezüstöt vinni, ha sötét a fal.
- Nem, nálunk nem sötét a fal. Fehér. (A teraszon is. De azt nem mertem megmondani, hogy a fotel a teraszon lesz.)
- ????????? (Akkor? Akkor mégis miért akar ezüst színű szöget? Hiszen már mondtam, általában a réz színűt keresik.)
- A kárpit lesz szürke.
- Ja. (Ja, akkor mindegy. Aki olyan bolond, hogy bármit is szürkére kárpitoz, az vihet akár ezüst szeget is.  + A hangsúly a teljes lemondást tükrözte.)
Itt hosszas csend következett, az eladó sóhajtozva matatott, én is elég tanácstalanul álltam, hogy akkor most mi lesz, hozzak erkölcsi bizonyítványt, valami igazolást, vagy elég, ha mutatok fényképet a falról és a kárpitról? Aztán egy újabb kérdés:
- Az anyagot, hogy fogja rögzíteni? (Na jól van, kis hülyém, adok még egy utolsó esélyt hangon)
- Tüzöm. (Vakmerően, pimaszul, bele az arcába. De bevált.)
Ezzel méltónak találtattam egy 20 perces alapfokú kárpitostanfolyamon való részvételre. Az persze fel sem merült, hogy én szeretném-e, érdekel-e, esetleg ráérek-e, a csávó csak mondta, mondta és mondta.
Akárhogy is, sikerült az elvárt színvonalon előadnom az értő hallgatást, ugyanis a tanfolyam azzal zárult, hogy:
- Meg tudja ezt maga csinálni.

Hááát, én is ebben bízom.


Rápihentem az anyagbeszerzés tapasztalataira, közben átmostam -vasaltam az anyagot, aztán ma nekiláttam.



Egyelőre a simogatós részig jutottam, most már a karfáknál bele kellene vágni az anyagba, de ahhoz még gyűjtöm a bátorságot.


Megjegyzések

  1. Míg gyűjtöd a bátorságot (és azt követően is), járjál sokat kis boltokba, és írd meg, hogy még többet nevethessünk:)

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok az eredményre...én most ötleteket gyűjtök.....:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…