Ugrás a fő tartalomra

A fotel ügye

halad.
Régi festék leégetve, lecsiszolva. Karfák kifatapaszolva, lecsiszolva. Karfák, lábak alapozóval és fedővestékkel lekenve. Két rétegben.


És a nehéz részek is könnyen mentek. A leendő kárpitot egyetlen ikeázás alatt sikerült kiválasztanunk. Én javasoltam bátrabb megoldást is (ha úgyis a teraszon lesz a fotel, miért ne lehetne piros alapon fehér pöttyös vízlepergetős anyaggal áthúzni???), de a családtagjaim erre még nem értek meg.
A kárpitos boltba is elég volt csupán 2x elmennem, és már sikerült is vennem ezüst színű kárpitos szeget, olyat, ami szálakban van, így nem kell majd egyesével szórakozni vele. A szegek árában benne volt egy előzetes értesítés nélküli szóbeli vizsga is (már megint a kis boltok!):
- Ezüst színű kárpitosszöget szeretnék vásárolni.
- Sötét a fal?
- ????????? (Tessék? Mi van? Hogy jön ez ide? Mi köze hozzá?)
- Általában a réz színűt keresik. Akkor szokták az ezüstöt vinni, ha sötét a fal.
- Nem, nálunk nem sötét a fal. Fehér. (A teraszon is. De azt nem mertem megmondani, hogy a fotel a teraszon lesz.)
- ????????? (Akkor? Akkor mégis miért akar ezüst színű szöget? Hiszen már mondtam, általában a réz színűt keresik.)
- A kárpit lesz szürke.
- Ja. (Ja, akkor mindegy. Aki olyan bolond, hogy bármit is szürkére kárpitoz, az vihet akár ezüst szeget is.  + A hangsúly a teljes lemondást tükrözte.)
Itt hosszas csend következett, az eladó sóhajtozva matatott, én is elég tanácstalanul álltam, hogy akkor most mi lesz, hozzak erkölcsi bizonyítványt, valami igazolást, vagy elég, ha mutatok fényképet a falról és a kárpitról? Aztán egy újabb kérdés:
- Az anyagot, hogy fogja rögzíteni? (Na jól van, kis hülyém, adok még egy utolsó esélyt hangon)
- Tüzöm. (Vakmerően, pimaszul, bele az arcába. De bevált.)
Ezzel méltónak találtattam egy 20 perces alapfokú kárpitostanfolyamon való részvételre. Az persze fel sem merült, hogy én szeretném-e, érdekel-e, esetleg ráérek-e, a csávó csak mondta, mondta és mondta.
Akárhogy is, sikerült az elvárt színvonalon előadnom az értő hallgatást, ugyanis a tanfolyam azzal zárult, hogy:
- Meg tudja ezt maga csinálni.

Hááát, én is ebben bízom.


Rápihentem az anyagbeszerzés tapasztalataira, közben átmostam -vasaltam az anyagot, aztán ma nekiláttam.



Egyelőre a simogatós részig jutottam, most már a karfáknál bele kellene vágni az anyagba, de ahhoz még gyűjtöm a bátorságot.


Megjegyzések

  1. Míg gyűjtöd a bátorságot (és azt követően is), járjál sokat kis boltokba, és írd meg, hogy még többet nevethessünk:)

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok az eredményre...én most ötleteket gyűjtök.....:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe