halad.
Régi festék leégetve, lecsiszolva. Karfák kifatapaszolva, lecsiszolva. Karfák, lábak alapozóval és fedővestékkel lekenve. Két rétegben.
És a nehéz részek is könnyen mentek. A leendő kárpitot egyetlen ikeázás alatt sikerült kiválasztanunk. Én javasoltam bátrabb megoldást is (ha úgyis a teraszon lesz a fotel, miért ne lehetne piros alapon fehér pöttyös vízlepergetős anyaggal áthúzni???), de a családtagjaim erre még nem értek meg.
A kárpitos boltba is elég volt csupán 2x elmennem, és már sikerült is vennem ezüst színű kárpitos szeget, olyat, ami szálakban van, így nem kell majd egyesével szórakozni vele. A szegek árában benne volt egy előzetes értesítés nélküli szóbeli vizsga is (már megint a kis boltok!):
- Ezüst színű kárpitosszöget szeretnék vásárolni.
- Sötét a fal?
- ????????? (Tessék? Mi van? Hogy jön ez ide? Mi köze hozzá?)
- Általában a réz színűt keresik. Akkor szokták az ezüstöt vinni, ha sötét a fal.
- Nem, nálunk nem sötét a fal. Fehér. (A teraszon is. De azt nem mertem megmondani, hogy a fotel a teraszon lesz.)
- ????????? (Akkor? Akkor mégis miért akar ezüst színű szöget? Hiszen már mondtam, általában a réz színűt keresik.)
- A kárpit lesz szürke.
- Ja. (Ja, akkor mindegy. Aki olyan bolond, hogy bármit is szürkére kárpitoz, az vihet akár ezüst szeget is. + A hangsúly a teljes lemondást tükrözte.)
Itt hosszas csend következett, az eladó sóhajtozva matatott, én is elég tanácstalanul álltam, hogy akkor most mi lesz, hozzak erkölcsi bizonyítványt, valami igazolást, vagy elég, ha mutatok fényképet a falról és a kárpitról? Aztán egy újabb kérdés:
- Az anyagot, hogy fogja rögzíteni? (Na jól van, kis hülyém, adok még egy utolsó esélyt hangon)
- Tüzöm. (Vakmerően, pimaszul, bele az arcába. De bevált.)
Ezzel méltónak találtattam egy 20 perces alapfokú kárpitostanfolyamon való részvételre. Az persze fel sem merült, hogy én szeretném-e, érdekel-e, esetleg ráérek-e, a csávó csak mondta, mondta és mondta.
Akárhogy is, sikerült az elvárt színvonalon előadnom az értő hallgatást, ugyanis a tanfolyam azzal zárult, hogy:
- Meg tudja ezt maga csinálni.
Hááát, én is ebben bízom.
Rápihentem az anyagbeszerzés tapasztalataira, közben átmostam -vasaltam az anyagot, aztán ma nekiláttam.
Egyelőre a simogatós részig jutottam, most már a karfáknál bele kellene vágni az anyagba, de ahhoz még gyűjtöm a bátorságot.
Régi festék leégetve, lecsiszolva. Karfák kifatapaszolva, lecsiszolva. Karfák, lábak alapozóval és fedővestékkel lekenve. Két rétegben.
És a nehéz részek is könnyen mentek. A leendő kárpitot egyetlen ikeázás alatt sikerült kiválasztanunk. Én javasoltam bátrabb megoldást is (ha úgyis a teraszon lesz a fotel, miért ne lehetne piros alapon fehér pöttyös vízlepergetős anyaggal áthúzni???), de a családtagjaim erre még nem értek meg.
A kárpitos boltba is elég volt csupán 2x elmennem, és már sikerült is vennem ezüst színű kárpitos szeget, olyat, ami szálakban van, így nem kell majd egyesével szórakozni vele. A szegek árában benne volt egy előzetes értesítés nélküli szóbeli vizsga is (már megint a kis boltok!):
- Ezüst színű kárpitosszöget szeretnék vásárolni.
- Sötét a fal?
- ????????? (Tessék? Mi van? Hogy jön ez ide? Mi köze hozzá?)
- Általában a réz színűt keresik. Akkor szokták az ezüstöt vinni, ha sötét a fal.
- Nem, nálunk nem sötét a fal. Fehér. (A teraszon is. De azt nem mertem megmondani, hogy a fotel a teraszon lesz.)
- ????????? (Akkor? Akkor mégis miért akar ezüst színű szöget? Hiszen már mondtam, általában a réz színűt keresik.)
- A kárpit lesz szürke.
- Ja. (Ja, akkor mindegy. Aki olyan bolond, hogy bármit is szürkére kárpitoz, az vihet akár ezüst szeget is. + A hangsúly a teljes lemondást tükrözte.)
Itt hosszas csend következett, az eladó sóhajtozva matatott, én is elég tanácstalanul álltam, hogy akkor most mi lesz, hozzak erkölcsi bizonyítványt, valami igazolást, vagy elég, ha mutatok fényképet a falról és a kárpitról? Aztán egy újabb kérdés:
- Az anyagot, hogy fogja rögzíteni? (Na jól van, kis hülyém, adok még egy utolsó esélyt hangon)
- Tüzöm. (Vakmerően, pimaszul, bele az arcába. De bevált.)
Ezzel méltónak találtattam egy 20 perces alapfokú kárpitostanfolyamon való részvételre. Az persze fel sem merült, hogy én szeretném-e, érdekel-e, esetleg ráérek-e, a csávó csak mondta, mondta és mondta.
Akárhogy is, sikerült az elvárt színvonalon előadnom az értő hallgatást, ugyanis a tanfolyam azzal zárult, hogy:
- Meg tudja ezt maga csinálni.
Hááát, én is ebben bízom.
Rápihentem az anyagbeszerzés tapasztalataira, közben átmostam -vasaltam az anyagot, aztán ma nekiláttam.
Egyelőre a simogatós részig jutottam, most már a karfáknál bele kellene vágni az anyagba, de ahhoz még gyűjtöm a bátorságot.
Míg gyűjtöd a bátorságot (és azt követően is), járjál sokat kis boltokba, és írd meg, hogy még többet nevethessünk:)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok az eredményre...én most ötleteket gyűjtök.....:)
VálaszTörlés