Ugrás a fő tartalomra

A Mesternőtől

én félek. Igyekszem is minimalizálni a kapcsolatot kettőnk közt, elkísérem a kisasszonyt, átöltözik, megcsinálom a kontyát, és a balett-terem küszöbén én már búcsúzok is.
Minden igyekezetem ellenére a Mesternő néha azért megtalál. Legutóbb is, Másodszülöttem már bent volt a teremben, én is ott tartottam, hogy jó napot kívánok (valójában viszontlátásra hangsúllyal), amikor a Mesternő kirontott a teremből és nekem szegezte a mutató ujját:
-Te. Csinálsz nekem egy varázspálcát.
Ha lett volna hozzá bátorságom, felröhögök, de inkább csak ijedten pislogtam. Jó, hát ezek szerint csinálok a Mesternőnek egy varázspálcát. Lehet, hogy kicsit értetlenül néztem ki a fejemből, mert még odavetette:
- Mert én nem leszek fent a színpadon.
Nagyon mulatságos volt elképzelni, ahogy a Mesternő maga köré varázsol egy színpadot, de röhögni továbbra sem mertem.
 A folyosón suttogva egyeztettem a többi szülővel - senki nem mer hangoskodni a balett-terem környékén - és Másodszülöttemet is kifaggattam, nagyjából sikerült összeraknom a történetet. Az év végi fellépésre kell Másodszülöttemnek egy varázspálca, mert a próbákon a Mesternő mondja ugyan a kislányoknak, hogy mikor ki következik, de a színpadon majd a kisasszonyom mutat rá arra, akinek pörögnie kell.
Előszedtem a régi Praktika újságokat és kerestem egy varázspálcának is alkalmas csillagot / hópelyhet.


Egy varázspálca legyen csillogó, ragyogó, az arany anyag biztos volt tehát. Azt nem tudtam, hogy a másik anyag milyen színű legyen (milyen lesz a fellépőruhájuk?), a Mesternő nem közölte a kívánalmait, én meg nem mertem kérdezni, így hát kockáztattam és a ciklámen filcet választottam.


Ma elvittük próbára a varázspálcát, bemutatni, hogy megfelel-e. Mesternő azt mondta, nincs más, hát ez is megfelel. Huh, ezt megúsztam.
Mire felocsúdtam, Mesternő már ki is kapta a kezemből a varázspálcát, és bezárta a nagy, kulcsos szekrényébe, majd a gyerek megkapja próbán. ("Odaadom nektek, csak elhányjátok.")
Szóval, jobb képre ne számítsatok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Dolgozott nálunk

ez az ember, aki hajlandó is volt meg képes is egy íves falat megépíteni, és szekrényajtóból szobaajtót csinálni. Persze, hogy megkérdeztem, volna -e kedve megépíteni a fürdőszoba falát is. Oda egy zuhanyajtót kellene beépíteni ajtónak. (Nem nagy a tetőtérben a belmagasság, a fürdőszoba fala kb. a tetőgerinc alatt lesz majd, oda kényelmesen elférne egy ajtó, csak nyitni nem tudnánk, nem férne el a tetőtől. Ezért rögtön tolóajtót kerestünk. Azt meg egyszerűen Jelnek vettük, amikor megjelent egy hirdetés, hogy egy új, üveg tolóajtót árulnak 5 utcányira tőlünk. Ja, hogy zuhanyfülke-ajtó? És akkor mi van?) Sóhajtott nagyokat, de a szeme mosolygott huncutul - a világért be nem vallaná, de szereti megvalósítani a szokatlan ötleteinket. És íme, van már fala a fürdőszobának és rajta ajtó. Belülről, a fürdőszoba felől