én félek. Igyekszem is minimalizálni a kapcsolatot kettőnk közt, elkísérem a kisasszonyt, átöltözik, megcsinálom a kontyát, és a balett-terem küszöbén én már búcsúzok is.
Minden igyekezetem ellenére a Mesternő néha azért megtalál. Legutóbb is, Másodszülöttem már bent volt a teremben, én is ott tartottam, hogy jó napot kívánok (valójában viszontlátásra hangsúllyal), amikor a Mesternő kirontott a teremből és nekem szegezte a mutató ujját:
-Te. Csinálsz nekem egy varázspálcát.
Ha lett volna hozzá bátorságom, felröhögök, de inkább csak ijedten pislogtam. Jó, hát ezek szerint csinálok a Mesternőnek egy varázspálcát. Lehet, hogy kicsit értetlenül néztem ki a fejemből, mert még odavetette:
- Mert én nem leszek fent a színpadon.
Nagyon mulatságos volt elképzelni, ahogy a Mesternő maga köré varázsol egy színpadot, de röhögni továbbra sem mertem.
A folyosón suttogva egyeztettem a többi szülővel - senki nem mer hangoskodni a balett-terem környékén - és Másodszülöttemet is kifaggattam, nagyjából sikerült összeraknom a történetet. Az év végi fellépésre kell Másodszülöttemnek egy varázspálca, mert a próbákon a Mesternő mondja ugyan a kislányoknak, hogy mikor ki következik, de a színpadon majd a kisasszonyom mutat rá arra, akinek pörögnie kell.
Előszedtem a régi Praktika újságokat és kerestem egy varázspálcának is alkalmas csillagot / hópelyhet.
Egy varázspálca legyen csillogó, ragyogó, az arany anyag biztos volt tehát. Azt nem tudtam, hogy a másik anyag milyen színű legyen (milyen lesz a fellépőruhájuk?), a Mesternő nem közölte a kívánalmait, én meg nem mertem kérdezni, így hát kockáztattam és a ciklámen filcet választottam.
Ma elvittük próbára a varázspálcát, bemutatni, hogy megfelel-e. Mesternő azt mondta, nincs más, hát ez is megfelel. Huh, ezt megúsztam.
Mire felocsúdtam, Mesternő már ki is kapta a kezemből a varázspálcát, és bezárta a nagy, kulcsos szekrényébe, majd a gyerek megkapja próbán. ("Odaadom nektek, csak elhányjátok.")
Szóval, jobb képre ne számítsatok.
Minden igyekezetem ellenére a Mesternő néha azért megtalál. Legutóbb is, Másodszülöttem már bent volt a teremben, én is ott tartottam, hogy jó napot kívánok (valójában viszontlátásra hangsúllyal), amikor a Mesternő kirontott a teremből és nekem szegezte a mutató ujját:
-Te. Csinálsz nekem egy varázspálcát.
Ha lett volna hozzá bátorságom, felröhögök, de inkább csak ijedten pislogtam. Jó, hát ezek szerint csinálok a Mesternőnek egy varázspálcát. Lehet, hogy kicsit értetlenül néztem ki a fejemből, mert még odavetette:
- Mert én nem leszek fent a színpadon.
Nagyon mulatságos volt elképzelni, ahogy a Mesternő maga köré varázsol egy színpadot, de röhögni továbbra sem mertem.
A folyosón suttogva egyeztettem a többi szülővel - senki nem mer hangoskodni a balett-terem környékén - és Másodszülöttemet is kifaggattam, nagyjából sikerült összeraknom a történetet. Az év végi fellépésre kell Másodszülöttemnek egy varázspálca, mert a próbákon a Mesternő mondja ugyan a kislányoknak, hogy mikor ki következik, de a színpadon majd a kisasszonyom mutat rá arra, akinek pörögnie kell.
Előszedtem a régi Praktika újságokat és kerestem egy varázspálcának is alkalmas csillagot / hópelyhet.
Egy varázspálca legyen csillogó, ragyogó, az arany anyag biztos volt tehát. Azt nem tudtam, hogy a másik anyag milyen színű legyen (milyen lesz a fellépőruhájuk?), a Mesternő nem közölte a kívánalmait, én meg nem mertem kérdezni, így hát kockáztattam és a ciklámen filcet választottam.
Ma elvittük próbára a varázspálcát, bemutatni, hogy megfelel-e. Mesternő azt mondta, nincs más, hát ez is megfelel. Huh, ezt megúsztam.
Mire felocsúdtam, Mesternő már ki is kapta a kezemből a varázspálcát, és bezárta a nagy, kulcsos szekrényébe, majd a gyerek megkapja próbán. ("Odaadom nektek, csak elhányjátok.")
Szóval, jobb képre ne számítsatok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése