Ugrás a fő tartalomra

Egyszer régen,

nagyon régen, valamikor, valahogyan elterjedt az a hiedelem, hogy milyen remek dolog, ha egy kisgyereknek hátizsákja van. Gondolom, ezért van szinte minden kisgyereknek hátizsákja.  Persze mi is azzal kezdtük a gyerektáskák sorát.
De nem vált be.
A hátizsákban a gyerekszívnek oly' fontos és kedves dolgok a gyerekkéz számára gyakorlatilag elérhetetlen helyen vannak. Márpedig, ha 5 méterenként megállunk, hátizsákot levesszük, kicipzárazzuk / kigomboljuk / kikötjük, kis izéket (kavicsokat, rajzokat, babákat, katonákat, kisautókat és még ki tudja, mi mindent) pakolásszuk, hátizsákot becipzárazzuk / begomboljuk / bekötjük, hátizsákot felvesszük, és ezt egész a célállomásig ismételjük, soha nem érünk oda. Jobb (?) esteben a gyerkőc a kezében hozza a hátizsákot, így a hátizsák le- és felvételét megússzuk, viszont a pántok a földre lógnak. + a hátizsák épp csak az eredeti funkcióját nem tölti be, hogy a gyerek hátán legyen, és a kezei szabadon maradjanak.
Ha a gyerek szalad (Márpedig szalad. Ha nem szalad, akkor ugrál.), a hátizsák összevissza lóg, lobog a hátán.
A hátizsák általában hátra lecsúszik a gyerekek válláról. Téli, pufi dzsekikben mindig.

Nekünk a tarisznya vált be. A táska a csípőjüknél lóg, épp kézmagasságban, menet közben is tudnak pakolni, nem kell megállni minden zsebkendő miatt. Biciklizéskor, nyuszimotorozáskor kicsit hátrébb tolják, így nincs útban, nem zavar. Úgy veszik fel, hogy a pánt ferdén, keresztben van a testükön, (bal váll - jobb csípő, illetve jobb váll, bal csípő) így nem csúszik le a vállukról.

Így hát amikor arra került a sor, hogy egy kisfiúnak születésnapi ajándékot készítsek, tarisznyát varrtam.


 Igen, feketét. Az oldalán van egy-egy fényvisszaverő csík. És még varrtam is rá.


Azért a bélése színes, vidám.



És hogy a pont felkerüljön az i-re, egy halacskát  is varrtam, szintén fényvisszaverő anyagból, amit a cipzárra rögzítettem.


Azért halacskát, mert az a kisfiú jele a bölcsiben.


 A pántját csatosra varrtam, így nem csak tarisznyaként, hanem derékra csatolva, övtáskaként is lehet hordani. (A születésnap hétvégén lesz, így Elsőszülöttem volt a próbababa.) A kép már este készült, vakuval, egész jól látszanak a fényvisszaverős részek.


És hogy ne üres tarisznyával induljon az a kisfiú a nagyvilágba, kap útravalót is. 


Épp egy táskányit.


Megjegyzések

  1. Nagyon ötletes! És a gyümölcsök.... fantasztikusak! :)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, tényleg bonyolult a hátizsák. Az én lányom is inkább a kis tarisznyákat, kis táskákat preferálja. Jó kis ajándékot készítettél! A Túró Rudolf meg viszi a pálmát..még mindig.
    Mitől lett iylen szép tartása alul és oldalt? Ezen annyit gondolkodom, hogy hogyan lehet jól megoldani. A saját táskámba is esetleg teszek egy kivehető, anyaggal körbevarrt kemény nemtudommit.
    Vagy van ennél jobb megoldás is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a dícséretet. A Rudi persze nekem is nagy kedvencem, és nemcsak a filc változata. Vettem cakkozó ollót, így a következő adag pöttyös csomagolását majd átalakítom kicsit, hogy még jobban hasonlítson az eredetire.
      A táska aljára és oldalára vonatkozó kérdés jó, de nincs rá válaszom. Nem tudom, mitől lett ilyen a tartása, mert pont ott nem csináltam vele semmit. A fekete anyag kordbársony, direkt azért választottam, mert annak önmagában is van tartása. Az elején van a cipzáros zseb, annak is varrtam bélést, így ott 3 réteg anyag van, a hátoldalában, de csak ott van egy réteg flíz, főleg azért, hogy annak a résznek, ami ráhajlik a táskára, tartása legyen. Lehet, hogy az eleje és a háta elég ahhoz, hogy megtartsa az oldalát és az alját?
      Még egy dolog eszembe jutott, ami talán segíthet. Nem úgy szabtam, hogy összevarrtam két téglalapot, és annak alul bevarrtam a sarkait, hanem az eleje és a háta közé végig varrtam egy 5 centis csíkot, az lett az oldala és az alja. Biztos, hogy az a varrás is merevít rajta.
      Remélem, azért csak segítettem valamennyit :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe