Ugrás a fő tartalomra

400

pitypang. Ennyit szedtem ma. Megszámoltam.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.


Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is.  És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem.  Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld száraktól, csészelevelektől, és mindentől, ami zöld és keserű lehet. A második virágnál azt hittem, hogy vicc az egész, de nem. A kis vizes szöszök (szirmok) tapadtak a kezemre, meg egymáshoz, meg mindenüvé. A legjobb változat még az volt, hogy ollóval vágtam le a szirmokat a zöld részekről.
Ezzel elvoltam egy darabig, közben olyasmikre gondoltam, mint a ribizliszemek leszedegetése a szárakról, vagy az őszibarack hámozása, magozása, vagy a paradicsombefőzés.


Ezután viszont már ment minden, mint a karikacsapás. A szirmokat átborítottam egy fazékba, hozzákarikáztam 2 citromot és 2 narancsot héjával együtt, az egészet felöntöttem vízzel, és kb. 50 percig főztem.
Átszűrtem, a léhez zselírozó cukrot adtam, és kb. 40 perc csendes fődögélés után kész is volt a világos sárga, illatos, finom pitypangzselé. A citrusok íze dominál, de határozottan lehet érezni valami virágos ízt, illatot is benne. Nem az a sűrű, nehéz, téli narancslekvár, gondolom azért, mert nincs benne a gyümölcshús,
hanem friss, könnyű, tavasz-ízű finomság.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Ez nagyon izgalmas, de mennyi cukrot tettél hozzá?
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,

      Nem tudom, mennyi cukrot raktam hozzá. Borítottam egy kicsit a zacskóból, megkóstoltam, megint borítottam, megkóstoltam.
      Most megnéztem,, az eredeti recept a 400 virághoz 1/2 liter vizet, 2-2 narancsot és citromot, és 750 gramm cukrot ír.
      Na annyit biztos nem raktam bele. Minden receptnél minimum felezni, de inkább harmadolni szoktam a cukor mennyiségét, most is maradt még a fél kikós zacskóban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…