Ugrás a fő tartalomra

400

pitypang. Ennyit szedtem ma. Megszámoltam.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.


Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is.  És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem.  Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld száraktól, csészelevelektől, és mindentől, ami zöld és keserű lehet. A második virágnál azt hittem, hogy vicc az egész, de nem. A kis vizes szöszök (szirmok) tapadtak a kezemre, meg egymáshoz, meg mindenüvé. A legjobb változat még az volt, hogy ollóval vágtam le a szirmokat a zöld részekről.
Ezzel elvoltam egy darabig, közben olyasmikre gondoltam, mint a ribizliszemek leszedegetése a szárakról, vagy az őszibarack hámozása, magozása, vagy a paradicsombefőzés.


Ezután viszont már ment minden, mint a karikacsapás. A szirmokat átborítottam egy fazékba, hozzákarikáztam 2 citromot és 2 narancsot héjával együtt, az egészet felöntöttem vízzel, és kb. 50 percig főztem.
Átszűrtem, a léhez zselírozó cukrot adtam, és kb. 40 perc csendes fődögélés után kész is volt a világos sárga, illatos, finom pitypangzselé. A citrusok íze dominál, de határozottan lehet érezni valami virágos ízt, illatot is benne. Nem az a sűrű, nehéz, téli narancslekvár, gondolom azért, mert nincs benne a gyümölcshús,
hanem friss, könnyű, tavasz-ízű finomság.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Ez nagyon izgalmas, de mennyi cukrot tettél hozzá?
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,

      Nem tudom, mennyi cukrot raktam hozzá. Borítottam egy kicsit a zacskóból, megkóstoltam, megint borítottam, megkóstoltam.
      Most megnéztem,, az eredeti recept a 400 virághoz 1/2 liter vizet, 2-2 narancsot és citromot, és 750 gramm cukrot ír.
      Na annyit biztos nem raktam bele. Minden receptnél minimum felezni, de inkább harmadolni szoktam a cukor mennyiségét, most is maradt még a fél kikós zacskóban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…