Ugrás a fő tartalomra

400

pitypang. Ennyit szedtem ma. Megszámoltam.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.


Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is.  És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem.  Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld száraktól, csészelevelektől, és mindentől, ami zöld és keserű lehet. A második virágnál azt hittem, hogy vicc az egész, de nem. A kis vizes szöszök (szirmok) tapadtak a kezemre, meg egymáshoz, meg mindenüvé. A legjobb változat még az volt, hogy ollóval vágtam le a szirmokat a zöld részekről.
Ezzel elvoltam egy darabig, közben olyasmikre gondoltam, mint a ribizliszemek leszedegetése a szárakról, vagy az őszibarack hámozása, magozása, vagy a paradicsombefőzés.


Ezután viszont már ment minden, mint a karikacsapás. A szirmokat átborítottam egy fazékba, hozzákarikáztam 2 citromot és 2 narancsot héjával együtt, az egészet felöntöttem vízzel, és kb. 50 percig főztem.
Átszűrtem, a léhez zselírozó cukrot adtam, és kb. 40 perc csendes fődögélés után kész is volt a világos sárga, illatos, finom pitypangzselé. A citrusok íze dominál, de határozottan lehet érezni valami virágos ízt, illatot is benne. Nem az a sűrű, nehéz, téli narancslekvár, gondolom azért, mert nincs benne a gyümölcshús,
hanem friss, könnyű, tavasz-ízű finomság.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Ez nagyon izgalmas, de mennyi cukrot tettél hozzá?
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,

      Nem tudom, mennyi cukrot raktam hozzá. Borítottam egy kicsit a zacskóból, megkóstoltam, megint borítottam, megkóstoltam.
      Most megnéztem,, az eredeti recept a 400 virághoz 1/2 liter vizet, 2-2 narancsot és citromot, és 750 gramm cukrot ír.
      Na annyit biztos nem raktam bele. Minden receptnél minimum felezni, de inkább harmadolni szoktam a cukor mennyiségét, most is maradt még a fél kikós zacskóban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe