pitypang. Ennyit szedtem ma. Megszámoltam.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.
Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is. És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem. Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld száraktól, csészelevelektől, és mindentől, ami zöld és keserű lehet. A második virágnál azt hittem, hogy vicc az egész, de nem. A kis vizes szöszök (szirmok) tapadtak a kezemre, meg egymáshoz, meg mindenüvé. A legjobb változat még az volt, hogy ollóval vágtam le a szirmokat a zöld részekről.
Ezzel elvoltam egy darabig, közben olyasmikre gondoltam, mint a ribizliszemek leszedegetése a szárakról, vagy az őszibarack hámozása, magozása, vagy a paradicsombefőzés.
Ezután viszont már ment minden, mint a karikacsapás. A szirmokat átborítottam egy fazékba, hozzákarikáztam 2 citromot és 2 narancsot héjával együtt, az egészet felöntöttem vízzel, és kb. 50 percig főztem.
Átszűrtem, a léhez zselírozó cukrot adtam, és kb. 40 perc csendes fődögélés után kész is volt a világos sárga, illatos, finom pitypangzselé. A citrusok íze dominál, de határozottan lehet érezni valami virágos ízt, illatot is benne. Nem az a sűrű, nehéz, téli narancslekvár, gondolom azért, mert nincs benne a gyümölcshús,
hanem friss, könnyű, tavasz-ízű finomság.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.
Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is. És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem. Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld száraktól, csészelevelektől, és mindentől, ami zöld és keserű lehet. A második virágnál azt hittem, hogy vicc az egész, de nem. A kis vizes szöszök (szirmok) tapadtak a kezemre, meg egymáshoz, meg mindenüvé. A legjobb változat még az volt, hogy ollóval vágtam le a szirmokat a zöld részekről.
Ezzel elvoltam egy darabig, közben olyasmikre gondoltam, mint a ribizliszemek leszedegetése a szárakról, vagy az őszibarack hámozása, magozása, vagy a paradicsombefőzés.
Ezután viszont már ment minden, mint a karikacsapás. A szirmokat átborítottam egy fazékba, hozzákarikáztam 2 citromot és 2 narancsot héjával együtt, az egészet felöntöttem vízzel, és kb. 50 percig főztem.
Átszűrtem, a léhez zselírozó cukrot adtam, és kb. 40 perc csendes fődögélés után kész is volt a világos sárga, illatos, finom pitypangzselé. A citrusok íze dominál, de határozottan lehet érezni valami virágos ízt, illatot is benne. Nem az a sűrű, nehéz, téli narancslekvár, gondolom azért, mert nincs benne a gyümölcshús,
hanem friss, könnyű, tavasz-ízű finomság.
Szia!
VálaszTörlésEz nagyon izgalmas, de mennyi cukrot tettél hozzá?
Zsuzsa
Szia,
TörlésNem tudom, mennyi cukrot raktam hozzá. Borítottam egy kicsit a zacskóból, megkóstoltam, megint borítottam, megkóstoltam.
Most megnéztem,, az eredeti recept a 400 virághoz 1/2 liter vizet, 2-2 narancsot és citromot, és 750 gramm cukrot ír.
Na annyit biztos nem raktam bele. Minden receptnél minimum felezni, de inkább harmadolni szoktam a cukor mennyiségét, most is maradt még a fél kikós zacskóban.