Ugrás a fő tartalomra

A házi tészta

nálunk általában Nagy Családi Csapatépítésbe torkollik. Én begyúrom a tésztát, de mire előkerül a tésztanyújtógép, már mindenki ott nyüzsög. Előbb-utóbb a szerepek is kialakulnak, aztán persze cserélünk, aztán jönnek a szabályok, ki hány tésztát nyújthat, aki nyújtotta, az nem vághatja, stb.
Most zöld tésztát gyúrtam, ha már úgyis medvehagyma-szezon van.
Aztán elővettem az ollógyűjteményt.


Valamelyik gasztroblogon láttam az ötletet (aki tudja, melyiken, írja meg, és belinkelem), hogy ollóval vágják a tésztát. Épp annyira nagyszerű, mint amennyire egyszerű. Persze, hogy ki kell próbálnunk.
Az biztos, hogy nincs két egyforma darab a tészták között.


Közelebbről az is látszik, hogy liszt bőven jutott a tésztára :)


Még közelebbről ilyen mintás a tészták széle.



Megjegyzések

  1. Spenótos? Én sok mindent ollóval vágok a konyhában. De nem blogoltam róla. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Medvehagymás.
      Szerintem megérne egy posztot ez a konyhai és egyéb ollózás, én kíváncsi vagyok, és szerintem hasznos is lenne.
      Azóta érdekel a téma, amióta rájöttem, hogy nekem kell megtanítanom a gyerekeimet az ollóval bánni. Az első rácsodálkozásom az volt, hogy ami felnőttként olyan egyszerűnek látszik, megfogod, beledugod az ujjaid és vágsz, az gyerekként nagyon bonyolult. Amikor ezen túljutottunk, jött a cizellálás. Az oviban nagycsoport végéig odáig jutottak, hogy rajzoltak egy királylányt / sünit / almát / bármit egy fehér A/4-re, tessék-lássék körbevágták, és ráragasztották egy másik fehér A/4-re. Ezek után érthető, hogy itthon igyekeztem érdekesebb, értelmesebb, motiválóbb ötleteket felvonultatni.

      Törlés
  2. Üdvözlöm.Hol tudnék ilyen tésztavágó ollót vásárolni?Üdv.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.