Ugrás a fő tartalomra

Egyszer régen,

nagyon régen, valamikor, valahogyan elterjedt az a hiedelem, hogy milyen remek dolog, ha egy kisgyereknek hátizsákja van. Gondolom, ezért van szinte minden kisgyereknek hátizsákja.  Persze mi is azzal kezdtük a gyerektáskák sorát.
De nem vált be.
A hátizsákban a gyerekszívnek oly' fontos és kedves dolgok a gyerekkéz számára gyakorlatilag elérhetetlen helyen vannak. Márpedig, ha 5 méterenként megállunk, hátizsákot levesszük, kicipzárazzuk / kigomboljuk / kikötjük, kis izéket (kavicsokat, rajzokat, babákat, katonákat, kisautókat és még ki tudja, mi mindent) pakolásszuk, hátizsákot becipzárazzuk / begomboljuk / bekötjük, hátizsákot felvesszük, és ezt egész a célállomásig ismételjük, soha nem érünk oda. Jobb (?) esteben a gyerkőc a kezében hozza a hátizsákot, így a hátizsák le- és felvételét megússzuk, viszont a pántok a földre lógnak. + a hátizsák épp csak az eredeti funkcióját nem tölti be, hogy a gyerek hátán legyen, és a kezei szabadon maradjanak.
Ha a gyerek szalad (Márpedig szalad. Ha nem szalad, akkor ugrál.), a hátizsák összevissza lóg, lobog a hátán.
A hátizsák általában hátra lecsúszik a gyerekek válláról. Téli, pufi dzsekikben mindig.

Nekünk a tarisznya vált be. A táska a csípőjüknél lóg, épp kézmagasságban, menet közben is tudnak pakolni, nem kell megállni minden zsebkendő miatt. Biciklizéskor, nyuszimotorozáskor kicsit hátrébb tolják, így nincs útban, nem zavar. Úgy veszik fel, hogy a pánt ferdén, keresztben van a testükön, (bal váll - jobb csípő, illetve jobb váll, bal csípő) így nem csúszik le a vállukról.

Így hát amikor arra került a sor, hogy egy kisfiúnak születésnapi ajándékot készítsek, tarisznyát varrtam.


 Igen, feketét. Az oldalán van egy-egy fényvisszaverő csík. És még varrtam is rá.


Azért a bélése színes, vidám.



És hogy a pont felkerüljön az i-re, egy halacskát  is varrtam, szintén fényvisszaverő anyagból, amit a cipzárra rögzítettem.


Azért halacskát, mert az a kisfiú jele a bölcsiben.


 A pántját csatosra varrtam, így nem csak tarisznyaként, hanem derékra csatolva, övtáskaként is lehet hordani. (A születésnap hétvégén lesz, így Elsőszülöttem volt a próbababa.) A kép már este készült, vakuval, egész jól látszanak a fényvisszaverős részek.


És hogy ne üres tarisznyával induljon az a kisfiú a nagyvilágba, kap útravalót is. 


Épp egy táskányit.


Megjegyzések

  1. Nagyon ötletes! És a gyümölcsök.... fantasztikusak! :)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, tényleg bonyolult a hátizsák. Az én lányom is inkább a kis tarisznyákat, kis táskákat preferálja. Jó kis ajándékot készítettél! A Túró Rudolf meg viszi a pálmát..még mindig.
    Mitől lett iylen szép tartása alul és oldalt? Ezen annyit gondolkodom, hogy hogyan lehet jól megoldani. A saját táskámba is esetleg teszek egy kivehető, anyaggal körbevarrt kemény nemtudommit.
    Vagy van ennél jobb megoldás is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a dícséretet. A Rudi persze nekem is nagy kedvencem, és nemcsak a filc változata. Vettem cakkozó ollót, így a következő adag pöttyös csomagolását majd átalakítom kicsit, hogy még jobban hasonlítson az eredetire.
      A táska aljára és oldalára vonatkozó kérdés jó, de nincs rá válaszom. Nem tudom, mitől lett ilyen a tartása, mert pont ott nem csináltam vele semmit. A fekete anyag kordbársony, direkt azért választottam, mert annak önmagában is van tartása. Az elején van a cipzáros zseb, annak is varrtam bélést, így ott 3 réteg anyag van, a hátoldalában, de csak ott van egy réteg flíz, főleg azért, hogy annak a résznek, ami ráhajlik a táskára, tartása legyen. Lehet, hogy az eleje és a háta elég ahhoz, hogy megtartsa az oldalát és az alját?
      Még egy dolog eszembe jutott, ami talán segíthet. Nem úgy szabtam, hogy összevarrtam két téglalapot, és annak alul bevarrtam a sarkait, hanem az eleje és a háta közé végig varrtam egy 5 centis csíkot, az lett az oldala és az alja. Biztos, hogy az a varrás is merevít rajta.
      Remélem, azért csak segítettem valamennyit :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…