nagyon régen, valamikor, valahogyan elterjedt az a hiedelem, hogy milyen remek dolog, ha egy kisgyereknek hátizsákja van. Gondolom, ezért van szinte minden kisgyereknek hátizsákja. Persze mi is azzal kezdtük a gyerektáskák sorát.
De nem vált be.
A hátizsákban a gyerekszívnek oly' fontos és kedves dolgok a gyerekkéz számára gyakorlatilag elérhetetlen helyen vannak. Márpedig, ha 5 méterenként megállunk, hátizsákot levesszük, kicipzárazzuk / kigomboljuk / kikötjük, kis izéket (kavicsokat, rajzokat, babákat, katonákat, kisautókat és még ki tudja, mi mindent) pakolásszuk, hátizsákot becipzárazzuk / begomboljuk / bekötjük, hátizsákot felvesszük, és ezt egész a célállomásig ismételjük, soha nem érünk oda. Jobb (?) esteben a gyerkőc a kezében hozza a hátizsákot, így a hátizsák le- és felvételét megússzuk, viszont a pántok a földre lógnak. + a hátizsák épp csak az eredeti funkcióját nem tölti be, hogy a gyerek hátán legyen, és a kezei szabadon maradjanak.
Ha a gyerek szalad (Márpedig szalad. Ha nem szalad, akkor ugrál.), a hátizsák összevissza lóg, lobog a hátán.
A hátizsák általában hátra lecsúszik a gyerekek válláról. Téli, pufi dzsekikben mindig.
Nekünk a tarisznya vált be. A táska a csípőjüknél lóg, épp kézmagasságban, menet közben is tudnak pakolni, nem kell megállni minden zsebkendő miatt. Biciklizéskor, nyuszimotorozáskor kicsit hátrébb tolják, így nincs útban, nem zavar. Úgy veszik fel, hogy a pánt ferdén, keresztben van a testükön, (bal váll - jobb csípő, illetve jobb váll, bal csípő) így nem csúszik le a vállukról.
Így hát amikor arra került a sor, hogy egy kisfiúnak születésnapi ajándékot készítsek, tarisznyát varrtam.
Igen, feketét. Az oldalán van egy-egy fényvisszaverő csík. És még varrtam is rá.
Azért a bélése színes, vidám.
És hogy a pont felkerüljön az i-re, egy halacskát is varrtam, szintén fényvisszaverő anyagból, amit a cipzárra rögzítettem.
Azért halacskát, mert az a kisfiú jele a bölcsiben.
A pántját csatosra varrtam, így nem csak tarisznyaként, hanem derékra csatolva, övtáskaként is lehet hordani. (A születésnap hétvégén lesz, így Elsőszülöttem volt a próbababa.) A kép már este készült, vakuval, egész jól látszanak a fényvisszaverős részek.
De nem vált be.
A hátizsákban a gyerekszívnek oly' fontos és kedves dolgok a gyerekkéz számára gyakorlatilag elérhetetlen helyen vannak. Márpedig, ha 5 méterenként megállunk, hátizsákot levesszük, kicipzárazzuk / kigomboljuk / kikötjük, kis izéket (kavicsokat, rajzokat, babákat, katonákat, kisautókat és még ki tudja, mi mindent) pakolásszuk, hátizsákot becipzárazzuk / begomboljuk / bekötjük, hátizsákot felvesszük, és ezt egész a célállomásig ismételjük, soha nem érünk oda. Jobb (?) esteben a gyerkőc a kezében hozza a hátizsákot, így a hátizsák le- és felvételét megússzuk, viszont a pántok a földre lógnak. + a hátizsák épp csak az eredeti funkcióját nem tölti be, hogy a gyerek hátán legyen, és a kezei szabadon maradjanak.
Ha a gyerek szalad (Márpedig szalad. Ha nem szalad, akkor ugrál.), a hátizsák összevissza lóg, lobog a hátán.
A hátizsák általában hátra lecsúszik a gyerekek válláról. Téli, pufi dzsekikben mindig.
Nekünk a tarisznya vált be. A táska a csípőjüknél lóg, épp kézmagasságban, menet közben is tudnak pakolni, nem kell megállni minden zsebkendő miatt. Biciklizéskor, nyuszimotorozáskor kicsit hátrébb tolják, így nincs útban, nem zavar. Úgy veszik fel, hogy a pánt ferdén, keresztben van a testükön, (bal váll - jobb csípő, illetve jobb váll, bal csípő) így nem csúszik le a vállukról.
Így hát amikor arra került a sor, hogy egy kisfiúnak születésnapi ajándékot készítsek, tarisznyát varrtam.
Igen, feketét. Az oldalán van egy-egy fényvisszaverő csík. És még varrtam is rá.
Azért a bélése színes, vidám.
És hogy a pont felkerüljön az i-re, egy halacskát is varrtam, szintén fényvisszaverő anyagból, amit a cipzárra rögzítettem.
Azért halacskát, mert az a kisfiú jele a bölcsiben.
A pántját csatosra varrtam, így nem csak tarisznyaként, hanem derékra csatolva, övtáskaként is lehet hordani. (A születésnap hétvégén lesz, így Elsőszülöttem volt a próbababa.) A kép már este készült, vakuval, egész jól látszanak a fényvisszaverős részek.
És hogy ne üres tarisznyával induljon az a kisfiú a nagyvilágba, kap útravalót is.
Épp egy táskányit.
Nagyon ötletes! És a gyümölcsök.... fantasztikusak! :)
VálaszTörlésKöszönöm.
TörlésIgazad van, tényleg bonyolult a hátizsák. Az én lányom is inkább a kis tarisznyákat, kis táskákat preferálja. Jó kis ajándékot készítettél! A Túró Rudolf meg viszi a pálmát..még mindig.
VálaszTörlésMitől lett iylen szép tartása alul és oldalt? Ezen annyit gondolkodom, hogy hogyan lehet jól megoldani. A saját táskámba is esetleg teszek egy kivehető, anyaggal körbevarrt kemény nemtudommit.
Vagy van ennél jobb megoldás is?
Köszönöm a dícséretet. A Rudi persze nekem is nagy kedvencem, és nemcsak a filc változata. Vettem cakkozó ollót, így a következő adag pöttyös csomagolását majd átalakítom kicsit, hogy még jobban hasonlítson az eredetire.
TörlésA táska aljára és oldalára vonatkozó kérdés jó, de nincs rá válaszom. Nem tudom, mitől lett ilyen a tartása, mert pont ott nem csináltam vele semmit. A fekete anyag kordbársony, direkt azért választottam, mert annak önmagában is van tartása. Az elején van a cipzáros zseb, annak is varrtam bélést, így ott 3 réteg anyag van, a hátoldalában, de csak ott van egy réteg flíz, főleg azért, hogy annak a résznek, ami ráhajlik a táskára, tartása legyen. Lehet, hogy az eleje és a háta elég ahhoz, hogy megtartsa az oldalát és az alját?
Még egy dolog eszembe jutott, ami talán segíthet. Nem úgy szabtam, hogy összevarrtam két téglalapot, és annak alul bevarrtam a sarkait, hanem az eleje és a háta közé végig varrtam egy 5 centis csíkot, az lett az oldala és az alja. Biztos, hogy az a varrás is merevít rajta.
Remélem, azért csak segítettem valamennyit :)
:) köszi
Törlés