Ugrás a fő tartalomra

Akár úgy is

tűnhet, hogy gyűjtöm az arany festékeket.


Átlagos akrilfestékek, az bennük a legjobb, hogy szinte mindenre lehet festeni velük.
Aki már próbált gyerekekkel akrilfestékezni, az tudja, hogy a ruhákból gyakorlatilag nem lehet kimosni. Ezen lehet dühöngeni, vagy bosszankodni (vérmérséklet kérdése az egész), vagy akár örülhetünk is annak a felfedezésnek, hogy ezek szerint textilfesték is van a háznál.

Az aranyhoz nagyon jó választás a fehér - szerintem legalábbis, főleg, hogy mindig van a háznál egy-két "szabad felhasználású" lepedő.

Lepedőt turkálóban szoktam venni. Így lehet a legolcsóbban hozzájutni, és mindig jól jön egy nagy darab fehér vászon.



Varráskor lehet hátlapnak, bélésnek használni.
A legegyszerűbb, legolcsóbb, legnagyszerűbb sötétítő függöny.
Bármilyen királylányos jelmezes felvonulás elengedhetetlen kelléke.
Demonstrálhatom a kisasszonyoknak, hogy a batikolás tényleg varázslatos dolog.
És mindenféle dekorációs ötlet megvalósításához szükség lehet rá.

Most kb. 30 x 60 centis darabokat vágtam belőle.


Ceruzával körberajzoltam rá a nyuszis-tojásos mintát. Persze lehet használni a szuper, illanós textiltollakat is.


Halványan, de azért látszik a minta.

És akkor jön a kifestőzés. Pont, mint az oviban. Csak arra kell figyelni, hogy festék csak a vonalon belül legyen.

Nem az igazi a kép, de azért egy kicsit látszik, hogy csillog, ragyog az arany festék.
Persze, jobban mutatna, ha már az elején kivasaltam volna az anyagot, de ami késik, nem múlik. Előbb a varrás következett.
A festett lepedődarab kapott egy ugyanakkora hátlapot, a két vászon közé flíz ketült. A három anyagot összevarrtam úgy, hogy a sarkokhoz egy-egy darab pertlit is varrtam.


Ugye, hogy csillog?

A székek támlájára került ez a húsvéti dekoráció.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…