Ugrás a fő tartalomra

Nálunk ünnep

a lomtalanítás.

Pedig nem is lakótelepen lakunk. Ilyenkor persze megszaporodnak a kombi Ladák a környékünkön, de mi, a helyiek is kivesszük a részünket az újrahasznosításban.
A napokban van az első évfordulója, hogy lomtalanítottam egy tálcát. Nem volt szép tálca, a festék lepattogzott, az  alja pedig több réteg, összeragasztott, piros gumilapból volt. Mégsem tudtam otthagyni, a formája nagyon tetszett, a mérete is épp jónak tűnt, és elég strapabírónak látszott.
Majd megcsinálom én szépre.
Egy év alatt odáig jutottam, hogy leszedtem az aljáról a gumit, és a pereméről leégettem, lecsiszoltam a festéket.


És rávettem a Páromat, hogy vágjon egy megfelelő méretű furnérlapot a tálca aljának.


Kitaláltam, hogy mozaikkal rakom ki. Megvettem a csempéket is hozzá, persze fehéret és aranyat.


Idáig jutottam. De most, az évfordulón, elhatároztam, én bizony megcsinálom ezt a tálcát.
Irány a kreatív bolt, veszek ragasztót a mozaikhoz. Kiderült, hogy bármilyen hobbiragasztó megfelel. De jó, erős ragasztó mindig van itthon. Akkor kérek fugázó anyagot.
Először azt kellene tudni, hogy milyen színűt.
Fehéret. (Tanárúrkéreménkészültem.)
Nincs, nem tartunk mozaikozáshoz cuccokat, helyhiány miatt, csak rendelésre.
Hétfőnként mennek a nagykerbe, jövő hétfő, ugye, munkaszüneti nap, tehát 2 hét múlva akár már lesz is fuga a tálcámhoz. Hurrá.

B-terv: Addig is elmegyek, veszek festéket a fa részekhez.
Új festékbolt nyílt a városunkban (na jó, csak nekem új, már hónapok óta látom, hogy van, de még nem próbáltam ki), majd ott. Egy raktárépület,  benne vagy három polc, de a közelükbe nem jutottam, mert rögtön a bejáratnál feltartóztatott egy bambán bódult eladó-szerű lény, hogy mit adhat.
- Fehér lakkot.
- Mire az magának? (Istenem, én úgy szeretem a nagy és személytelen bevásárlóközpontokat, ahol közel lehet menni az árukhoz, megnézhetek mindent és megvehetek bármit, anélkül, hogy egy unszimpatikus vadidegennek fel kellene mondanom a leckét, vagy meg kellene győznöm, hogy elég ügyes nagylány vagyok már ahhoz, hogy elbánjak egy csavarral is akár!)
- Lakkozni szeretnék vele.
- Maga lazúrt szeretne. Mert fehér lakk nálunk nincs.
- Nem, nem lazúrt szeretnék. Viszontlátásra.

A B-terv B-terve: Megyek a jól bevált festékboltomba.
ZÁRVA. Mit zárva, megszűnt!

Akkor legalább megcsinálom azt, amihez van hozzávaló.

Az eredeti tervem az volt, hogy úgy ragasztgatom fel a kis mozaikcsempéket, mint az igazit szokás, a csempék közé berakom azokat a kis elválasztó, távtartó műanyag kereszteket, amiket a nagyfiúk (hidegburkolók) használnak.
Hö. Rögtön az első csempénél kiderült, hogy ez így nem fog menni, a távtartó ugyanis jóval nagyobb volt, mint maga a csempe. Hiába, a nagyfiúk nagy csempével dolgoznak.
B-terv: Varrós cuccok közül elő a patchwork vonalzó, és bevonalkáztam a furnérlapot, 1cm a csempe, 0,25 cm a fuga.


 Azt is elterveztem, hogy keresek népi keresztszemes mintát, és majd azt rakom ki a csempékből. A vonalkázás után kiderült, hogy  28 x 21 négyzetnyi területen gazdálkodhatok, ami meglehetősen kicsi, nem is találtam ekkora keresztszemest.
B-terv: Rajzolok majd én egy mintát, de olyat... (Rajzoltam is, csak nem fényképeztem.)
És elkezdtem a rakosgatást. Tisztára, mint a Scrabble. Vagy a Sudoku.



Amikor ezt eluntam, elkezdtem a fehér csempéket is rakosgatni. B.sszus! Hát ez nem stimmel. A szemlátomást egyforma (doboz, felirat, csomagolás, gyártó) csempék nem egyformák!


A fehérek kb. 2 milliméterrel vastagabbak, mint az arany színűek.
B-terv: Akkor legalább az aranyat kirakom.
Ahogy az elképzeltem! Persze hogy elfogyott az arany csempe a vége előtt egy kevéssel.


Hát ez így nem fog menni. Talán egy év múlva...
Ki szavaz arra, hogy még az idén kész lesz a tálca?

Azért a mostani lomtalanítás sem múlt el szerzemény(ek) nélkül.


A karfa íve tetszett meg. Régi fotel (vagy karosszék?), masszív, stabil, nehéz. Benne van az anyag, a fa részek fából, és nem furnérból  vagy műanyagból vannak, az ülőke és a háttámla nem tömörített szívacs, hanem még a rugós változat.
Az benne a legjobb, hogy kényelmes, nagyon.
"Csak" át kell kárpitozni :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…