Ugrás a fő tartalomra

Nálunk ünnep

a lomtalanítás.

Pedig nem is lakótelepen lakunk. Ilyenkor persze megszaporodnak a kombi Ladák a környékünkön, de mi, a helyiek is kivesszük a részünket az újrahasznosításban.
A napokban van az első évfordulója, hogy lomtalanítottam egy tálcát. Nem volt szép tálca, a festék lepattogzott, az  alja pedig több réteg, összeragasztott, piros gumilapból volt. Mégsem tudtam otthagyni, a formája nagyon tetszett, a mérete is épp jónak tűnt, és elég strapabírónak látszott.
Majd megcsinálom én szépre.
Egy év alatt odáig jutottam, hogy leszedtem az aljáról a gumit, és a pereméről leégettem, lecsiszoltam a festéket.


És rávettem a Páromat, hogy vágjon egy megfelelő méretű furnérlapot a tálca aljának.


Kitaláltam, hogy mozaikkal rakom ki. Megvettem a csempéket is hozzá, persze fehéret és aranyat.


Idáig jutottam. De most, az évfordulón, elhatároztam, én bizony megcsinálom ezt a tálcát.
Irány a kreatív bolt, veszek ragasztót a mozaikhoz. Kiderült, hogy bármilyen hobbiragasztó megfelel. De jó, erős ragasztó mindig van itthon. Akkor kérek fugázó anyagot.
Először azt kellene tudni, hogy milyen színűt.
Fehéret. (Tanárúrkéreménkészültem.)
Nincs, nem tartunk mozaikozáshoz cuccokat, helyhiány miatt, csak rendelésre.
Hétfőnként mennek a nagykerbe, jövő hétfő, ugye, munkaszüneti nap, tehát 2 hét múlva akár már lesz is fuga a tálcámhoz. Hurrá.

B-terv: Addig is elmegyek, veszek festéket a fa részekhez.
Új festékbolt nyílt a városunkban (na jó, csak nekem új, már hónapok óta látom, hogy van, de még nem próbáltam ki), majd ott. Egy raktárépület,  benne vagy három polc, de a közelükbe nem jutottam, mert rögtön a bejáratnál feltartóztatott egy bambán bódult eladó-szerű lény, hogy mit adhat.
- Fehér lakkot.
- Mire az magának? (Istenem, én úgy szeretem a nagy és személytelen bevásárlóközpontokat, ahol közel lehet menni az árukhoz, megnézhetek mindent és megvehetek bármit, anélkül, hogy egy unszimpatikus vadidegennek fel kellene mondanom a leckét, vagy meg kellene győznöm, hogy elég ügyes nagylány vagyok már ahhoz, hogy elbánjak egy csavarral is akár!)
- Lakkozni szeretnék vele.
- Maga lazúrt szeretne. Mert fehér lakk nálunk nincs.
- Nem, nem lazúrt szeretnék. Viszontlátásra.

A B-terv B-terve: Megyek a jól bevált festékboltomba.
ZÁRVA. Mit zárva, megszűnt!

Akkor legalább megcsinálom azt, amihez van hozzávaló.

Az eredeti tervem az volt, hogy úgy ragasztgatom fel a kis mozaikcsempéket, mint az igazit szokás, a csempék közé berakom azokat a kis elválasztó, távtartó műanyag kereszteket, amiket a nagyfiúk (hidegburkolók) használnak.
Hö. Rögtön az első csempénél kiderült, hogy ez így nem fog menni, a távtartó ugyanis jóval nagyobb volt, mint maga a csempe. Hiába, a nagyfiúk nagy csempével dolgoznak.
B-terv: Varrós cuccok közül elő a patchwork vonalzó, és bevonalkáztam a furnérlapot, 1cm a csempe, 0,25 cm a fuga.


 Azt is elterveztem, hogy keresek népi keresztszemes mintát, és majd azt rakom ki a csempékből. A vonalkázás után kiderült, hogy  28 x 21 négyzetnyi területen gazdálkodhatok, ami meglehetősen kicsi, nem is találtam ekkora keresztszemest.
B-terv: Rajzolok majd én egy mintát, de olyat... (Rajzoltam is, csak nem fényképeztem.)
És elkezdtem a rakosgatást. Tisztára, mint a Scrabble. Vagy a Sudoku.



Amikor ezt eluntam, elkezdtem a fehér csempéket is rakosgatni. B.sszus! Hát ez nem stimmel. A szemlátomást egyforma (doboz, felirat, csomagolás, gyártó) csempék nem egyformák!


A fehérek kb. 2 milliméterrel vastagabbak, mint az arany színűek.
B-terv: Akkor legalább az aranyat kirakom.
Ahogy az elképzeltem! Persze hogy elfogyott az arany csempe a vége előtt egy kevéssel.


Hát ez így nem fog menni. Talán egy év múlva...
Ki szavaz arra, hogy még az idén kész lesz a tálca?

Azért a mostani lomtalanítás sem múlt el szerzemény(ek) nélkül.


A karfa íve tetszett meg. Régi fotel (vagy karosszék?), masszív, stabil, nehéz. Benne van az anyag, a fa részek fából, és nem furnérból  vagy műanyagból vannak, az ülőke és a háttámla nem tömörített szívacs, hanem még a rugós változat.
Az benne a legjobb, hogy kényelmes, nagyon.
"Csak" át kell kárpitozni :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe