a lomtalanítás.
Pedig nem is lakótelepen lakunk. Ilyenkor persze megszaporodnak a kombi Ladák a környékünkön, de mi, a helyiek is kivesszük a részünket az újrahasznosításban.
A napokban van az első évfordulója, hogy lomtalanítottam egy tálcát. Nem volt szép tálca, a festék lepattogzott, az alja pedig több réteg, összeragasztott, piros gumilapból volt. Mégsem tudtam otthagyni, a formája nagyon tetszett, a mérete is épp jónak tűnt, és elég strapabírónak látszott.
Majd megcsinálom én szépre.
Egy év alatt odáig jutottam, hogy leszedtem az aljáról a gumit, és a pereméről leégettem, lecsiszoltam a festéket.
Idáig jutottam. De most, az évfordulón, elhatároztam, én bizony megcsinálom ezt a tálcát.
Irány a kreatív bolt, veszek ragasztót a mozaikhoz. Kiderült, hogy bármilyen hobbiragasztó megfelel. De jó, erős ragasztó mindig van itthon. Akkor kérek fugázó anyagot.
Először azt kellene tudni, hogy milyen színűt.
Fehéret. (Tanárúrkéreménkészültem.)
Nincs, nem tartunk mozaikozáshoz cuccokat, helyhiány miatt, csak rendelésre.
Hétfőnként mennek a nagykerbe, jövő hétfő, ugye, munkaszüneti nap, tehát 2 hét múlva akár már lesz is fuga a tálcámhoz. Hurrá.
B-terv: Addig is elmegyek, veszek festéket a fa részekhez.
Új festékbolt nyílt a városunkban (na jó, csak nekem új, már hónapok óta látom, hogy van, de még nem próbáltam ki), majd ott. Egy raktárépület, benne vagy három polc, de a közelükbe nem jutottam, mert rögtön a bejáratnál feltartóztatott egy bambán bódult eladó-szerű lény, hogy mit adhat.
- Fehér lakkot.
- Mire az magának? (Istenem, én úgy szeretem a nagy és személytelen bevásárlóközpontokat, ahol közel lehet menni az árukhoz, megnézhetek mindent és megvehetek bármit, anélkül, hogy egy unszimpatikus vadidegennek fel kellene mondanom a leckét, vagy meg kellene győznöm, hogy elég ügyes nagylány vagyok már ahhoz, hogy elbánjak egy csavarral is akár!)
- Lakkozni szeretnék vele.
- Maga lazúrt szeretne. Mert fehér lakk nálunk nincs.
- Nem, nem lazúrt szeretnék. Viszontlátásra.
A B-terv B-terve: Megyek a jól bevált festékboltomba.
ZÁRVA. Mit zárva, megszűnt!
Akkor legalább megcsinálom azt, amihez van hozzávaló.
Az eredeti tervem az volt, hogy úgy ragasztgatom fel a kis mozaikcsempéket, mint az igazit szokás, a csempék közé berakom azokat a kis elválasztó, távtartó műanyag kereszteket, amiket a nagyfiúk (hidegburkolók) használnak.
Hö. Rögtön az első csempénél kiderült, hogy ez így nem fog menni, a távtartó ugyanis jóval nagyobb volt, mint maga a csempe. Hiába, a nagyfiúk nagy csempével dolgoznak.
B-terv: Varrós cuccok közül elő a patchwork vonalzó, és bevonalkáztam a furnérlapot, 1cm a csempe, 0,25 cm a fuga.
Azt is elterveztem, hogy keresek népi keresztszemes mintát, és majd azt rakom ki a csempékből. A vonalkázás után kiderült, hogy 28 x 21 négyzetnyi területen gazdálkodhatok, ami meglehetősen kicsi, nem is találtam ekkora keresztszemest.
B-terv: Rajzolok majd én egy mintát, de olyat... (Rajzoltam is, csak nem fényképeztem.)
És elkezdtem a rakosgatást. Tisztára, mint a Scrabble. Vagy a Sudoku.
A fehérek kb. 2 milliméterrel vastagabbak, mint az arany színűek.
B-terv: Akkor legalább az aranyat kirakom.
Ahogy az elképzeltem! Persze hogy elfogyott az arany csempe a vége előtt egy kevéssel.
Hát ez így nem fog menni. Talán egy év múlva...
Ki szavaz arra, hogy még az idén kész lesz a tálca?
Azért a mostani lomtalanítás sem múlt el szerzemény(ek) nélkül.
Pedig nem is lakótelepen lakunk. Ilyenkor persze megszaporodnak a kombi Ladák a környékünkön, de mi, a helyiek is kivesszük a részünket az újrahasznosításban.
A napokban van az első évfordulója, hogy lomtalanítottam egy tálcát. Nem volt szép tálca, a festék lepattogzott, az alja pedig több réteg, összeragasztott, piros gumilapból volt. Mégsem tudtam otthagyni, a formája nagyon tetszett, a mérete is épp jónak tűnt, és elég strapabírónak látszott.
Majd megcsinálom én szépre.
Egy év alatt odáig jutottam, hogy leszedtem az aljáról a gumit, és a pereméről leégettem, lecsiszoltam a festéket.
És rávettem a Páromat, hogy vágjon egy megfelelő méretű furnérlapot a tálca aljának.
Kitaláltam, hogy mozaikkal rakom ki. Megvettem a csempéket is hozzá, persze fehéret és aranyat.
Irány a kreatív bolt, veszek ragasztót a mozaikhoz. Kiderült, hogy bármilyen hobbiragasztó megfelel. De jó, erős ragasztó mindig van itthon. Akkor kérek fugázó anyagot.
Először azt kellene tudni, hogy milyen színűt.
Fehéret. (Tanárúrkéreménkészültem.)
Nincs, nem tartunk mozaikozáshoz cuccokat, helyhiány miatt, csak rendelésre.
Hétfőnként mennek a nagykerbe, jövő hétfő, ugye, munkaszüneti nap, tehát 2 hét múlva akár már lesz is fuga a tálcámhoz. Hurrá.
B-terv: Addig is elmegyek, veszek festéket a fa részekhez.
Új festékbolt nyílt a városunkban (na jó, csak nekem új, már hónapok óta látom, hogy van, de még nem próbáltam ki), majd ott. Egy raktárépület, benne vagy három polc, de a közelükbe nem jutottam, mert rögtön a bejáratnál feltartóztatott egy bambán bódult eladó-szerű lény, hogy mit adhat.
- Fehér lakkot.
- Mire az magának? (Istenem, én úgy szeretem a nagy és személytelen bevásárlóközpontokat, ahol közel lehet menni az árukhoz, megnézhetek mindent és megvehetek bármit, anélkül, hogy egy unszimpatikus vadidegennek fel kellene mondanom a leckét, vagy meg kellene győznöm, hogy elég ügyes nagylány vagyok már ahhoz, hogy elbánjak egy csavarral is akár!)
- Lakkozni szeretnék vele.
- Maga lazúrt szeretne. Mert fehér lakk nálunk nincs.
- Nem, nem lazúrt szeretnék. Viszontlátásra.
A B-terv B-terve: Megyek a jól bevált festékboltomba.
ZÁRVA. Mit zárva, megszűnt!
Akkor legalább megcsinálom azt, amihez van hozzávaló.
Az eredeti tervem az volt, hogy úgy ragasztgatom fel a kis mozaikcsempéket, mint az igazit szokás, a csempék közé berakom azokat a kis elválasztó, távtartó műanyag kereszteket, amiket a nagyfiúk (hidegburkolók) használnak.
Hö. Rögtön az első csempénél kiderült, hogy ez így nem fog menni, a távtartó ugyanis jóval nagyobb volt, mint maga a csempe. Hiába, a nagyfiúk nagy csempével dolgoznak.
B-terv: Varrós cuccok közül elő a patchwork vonalzó, és bevonalkáztam a furnérlapot, 1cm a csempe, 0,25 cm a fuga.
B-terv: Rajzolok majd én egy mintát, de olyat... (Rajzoltam is, csak nem fényképeztem.)
És elkezdtem a rakosgatást. Tisztára, mint a Scrabble. Vagy a Sudoku.
Amikor ezt eluntam, elkezdtem a fehér csempéket is rakosgatni. B.sszus! Hát ez nem stimmel. A szemlátomást egyforma (doboz, felirat, csomagolás, gyártó) csempék nem egyformák!
A fehérek kb. 2 milliméterrel vastagabbak, mint az arany színűek.
B-terv: Akkor legalább az aranyat kirakom.
Ahogy az elképzeltem! Persze hogy elfogyott az arany csempe a vége előtt egy kevéssel.
Hát ez így nem fog menni. Talán egy év múlva...
Ki szavaz arra, hogy még az idén kész lesz a tálca?
Azért a mostani lomtalanítás sem múlt el szerzemény(ek) nélkül.
A karfa íve tetszett meg. Régi fotel (vagy karosszék?), masszív, stabil, nehéz. Benne van az anyag, a fa részek fából, és nem furnérból vagy műanyagból vannak, az ülőke és a háttámla nem tömörített szívacs, hanem még a rugós változat.
Az benne a legjobb, hogy kényelmes, nagyon.
"Csak" át kell kárpitozni :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése