Mutatom a pénteki uzsikat.
Az oviban lekváros bukta szerepelt az étlapon.
Egyrészt mert nem várt módon egy alma is járt az uzsihoz. (Rutinos vagyok, végignéztem az egész napi menüt, sehol nem szerepelt a kiírásban alma, tehát nem arról volt szó, hogy a tízóraira vagy ebédre járó gyümölcsöt kapták meg délután a gyerekek.) Hurrá, hurrá, örüljünk.
És az is kellemes meglepetés, hogy a csokis papucs be volt csomagolva. Szerintem így higiénikusabb, és gusztusosabb is, mint amikor a tésztából esetleg kilógó csokikrémbe ragad bele a szalvéta.
De ami a csomagoláson belül volt, az semmilyen meglepetést nem jelentett. Ugyanaz a szikkadt tészta, ugyanaz a túl édes csokikrém.
Az oviban lekváros bukta szerepelt az étlapon.
Buktának nem bukta, de lekváros. Meg is kóstoltam. Fűrészporszerű volt a tészta része, a lekvár meg az a jól ismert ipari fajta. Nagyon sok teával, kakaóval, gyümölcslével ehető.
Az iskolában csokis papucs volt az étlapra írva. Láttam már ilyet, nem egyszer és nem is kétszer. Amikor a tanító néni ideadta az uzsonnát, mégis meglepődtem.
És az is kellemes meglepetés, hogy a csokis papucs be volt csomagolva. Szerintem így higiénikusabb, és gusztusosabb is, mint amikor a tésztából esetleg kilógó csokikrémbe ragad bele a szalvéta.
De ami a csomagoláson belül volt, az semmilyen meglepetést nem jelentett. Ugyanaz a szikkadt tészta, ugyanaz a túl édes csokikrém.
Annyira sajnállak benneteket!
VálaszTörlésNem is szeretem olvasni ezeket az írásaidat, olyan nagyon elszomorítanak.