Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 15.

Először Gina megjegyzésére válaszolnék. Ő azt vetette fel, hogy az üres kenyeret csak azért borítják rá a másik félre, hogy csomagolható legyen, mert a gyerekek hazaviszik az uzsonnát.
Szerintem nem ez a helyzet. Az uzsit ugyanis az oviban / iskolában eszik meg, én csak rendkívüli esetekben megyek délben a kisasszonyokért, ilyenkor elhozzuk az uzsit is.
De érdekesnek találom a felvetést. Akkor hogy is van ez? Egy egész szelet kenyér jár egy gyereknek uzsonnára? Mert akkor egy fél adag kencét és feltétet hiányolok. Vagy csak egy fél szelet kenyér jár uzsonnára egy gyereknek, azért csak az van megkenve, és azért csak azon van feltét? Ebben az esetben a másik fél szeletet amolyan ráadásnak kellene tekintenem, valamiféle extra adagnak? Mert akkor jelzem, hogy egy fél szelet kenyér nem elég egy gyereknek uzsonnára, még akkor sem, ha ennél sokkal gazdagabban van megpakolva.

És akkor mutatom a pénteki uzsit.
Az oviban
gyerekpizza volt. Hát, mint mondjak? Már tavaly sem volt gusztusos / finom, és az idén sem az. És nem is nagy. 12x10 cm. Az én 4 évesemnek ez nem lenne elég.

És most tudok iskolai uzsit is mutatni. Íme:

Na, mi lehet ez? Hát, kakaós csiga. Én még mindig hiszek benne, hogy a pénteki uzsival különösen a gyerekek kedvében akarnak járni, egy kis ünnepség-félét akarnak rendezni, hiszen itt a hétvége, HURRÁ! (Néha nagyon naív tudok ám lenni.)
Nem tudom, hogy a gyerekek észreveszik-e ezt a jó szándékot, (már ha van egyáltalán) vagy sem. Lehet, hogy eleinte kellemes meglepetés volt a kakaós csiga, de a kisasszonyok már unják.Arról nem is beszélve, hogy ez a jó szándék milyen minőségben van kivitelezve.
Merthogy ez a kakaós csiga nem friss, megint olyan, mint ahogy már leírtam egyszer, mint a novemberi esőben a teraszon szárítottt ruha. És most a rejtélyes töltelék egy újabb tünetet produkált. Olyan szemcsésen morzsálódik, mint a száraz máktöltelék.
Egy meglepetést azért tartogatott ez a kakaós csiga. Még emlékszem, hogy gyerekkorunkban milyen nagyok voltak a kakaós csigák. És végignéztem, hogy az évek során hogy lettek egyre kisebbek. De ennyire? Ennek 10 cm az átmérője. Ez egy iskolásnak (!!!!) nagyon kevés! Már egy elsősnek is, de a negyedikes kiskamaszok is ezt kapják.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe