Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 14.

Tudom, hogy azt terveztem, a nyári szünetig fényképezgetem az uzsonnákat, de az az igazság, hogy megszerettem ezt a rovatot, és sok olvasója is volt. Ezért elhatároztam, hogy a 2011/12-es tanévben is folytatom. Nem lesz olyan rendszeres, mint nyár elején volt, de ha menzás uzsihoz jutok, lefényképezem. Még az is lehet, hogy meg is kóstolom.
És annyival izgalmasabb a dolog, hogy most már ovis és iskolás uzsonnáért is fizetek, így remélhetőleg még több tapasztalattal gazdagodom - és velem együtt ti is - gyermekétkeztetés témakörben.

Mondjuk ma annyira megörültünk egymásnak, hogy Elsőszülöttemmel az uzsival mit sem törődve hagytuk el az iskolát.
De mire az oviba értünk, már kissé rendeztük sorainkat, így az ovis uzsonnát meg tudom mutatni. Az étlapon libazsíros kenyeret és paprikát olvastam.

A valóságban margarinos kenyér, felvágott és paradicsom volt. (A kép nagyítható. Érdemes megnézni a jobb oldali kenyéren a margarin mennyiségét.)
Mindegy, a kutya örült a váratlan meglepetésnek. Engem meg nem érdekelt, mert én már tudtam, hogy mi vár a hűtőben.
Ugyanis mind a négyünk számára egyértelmű volt, hogy ma két nagyon jelentős esemény is történt az életünkben (Elsőszülöttem iskolás lett, Másodszülöttem pedig a nagy testvér árnyékából kikerülve egyedül próbálgatja szárnyait az óvoda forgatagában), és ezt meg kell ünnepelnünk. Tortával.
Így az uzsonna Nutellás habtorta volt (Stahl Judit), aminek mondjuk a recept szerint egy éjszakát a hűtőben kellene pihennie, de ezt nálunk a körülmények nem tették lehetővé :)

Megjegyzések

  1. Gyanítom, egy szelet kenyér az uzsonna mindenfélével, az üres kenyeret azért teszik rá, mert a gyerek hazaviszi, és másképp nem lehet elcsomagolni. Vagy rosszul gondolom ?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…