Ugrás a fő tartalomra

Várakozás

Még évekkel ezelőtt kezdődött. Elsőszülöttemmel vártunk, vártunk valami ünnepet, úgy emlékszem, a karácsonyt. Az első közös karácsonyunkat. Mi egyre mondogattuk neki, hogy már mindjárt karácsony, de már tényleg mindjárt itt van, már csak egy kicsit kell várni, a kisasszony meg csak nézett ránk, azt se tudta, mi is az a karácsony, tehát nem is értette, miért kell azt annyira várni, és ahogy teltek a napok, egyre biztosabb volt benne, hogy nem is jön el soha.
Azt tudtam, hogy számolni még évekig nem fog megtanulni a gyerek, az időfogalom kialakulásáról nem is beszélve, azt viszont nem akartam, hogy rögtön az elején elveszítse minden bizalmát.
Ezért hát kitaláltam a várakozástornyot. A fa játékkockákból elvettem néhányat, színesre festettem, és ráírtam a visszaszámlálást, már csak négyet kell aludni, már csak hármat, már csak kettőt...
Pöttyökkel is jelöltem a hátralévő éjszakák számát, és számjegyekkel is.
Minden reggel egy kockát ráraktunk a toronyra, ahogy egyre magasabb lett a torony, úgy közeledett az ünnep.

Ha valamit nagyon várunk, mindig előkerül a torony. Név- és születésnapok, karácsony, húsvét előtt kötelező, de nyaralás, tavaszi (őszi, téli, nyári) szünetet, kirándulást is vártunk már a toronnyal.

Ezért, amikor ajándékba varrtam ezt a babazászlót,

készítettem hozzá várakozástornyot is.
A fa kockákra dekupázsragasztóval ráragasztottam a rózsás vásznat, és amikor megszáradt, zselés tollal ráírtam a feliratokat.

Megjegyzések

  1. Nagyon jó!
    MI a fiúk szobájában lévő falinaptárban szoktunk ikszelni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…