Ugrás a fő tartalomra

Akik élnek,

azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak. 

Néha teljesen váratlanul megszólal a fejemben ez a dal. Ilyenkor augusztus vége felé már nem is csak néha. Mert a fejemben lévő magnó is tudja, hogy ha menni kell, akkor már inkább délre.
Így hát elmentünk mi is délre, a nagy víz mellé. És jó volt, mint ahogy számítani is lehetett rá. Most próbálunk visszaszokni a hétköznapjainkba.
Van még két napunk itthon, négyesben. Ezt a két napot nyilván nem azzal töltöm majd, hogy kreatívnál kreatívabb ötleteimet valósítsam meg, de utána bármi megtörténhet :) Addig is szurkoljatok, hogy hozzanak végre az Ikeába abból a narancssárga vászonból, amit hetek óta hiába keresek.

De tartogattam azért mára is egy kis megmutatnivalót.
Azt kell hozzá tudni, hogy a látszat ellenére én igenis nagyon konzervatív vagyok. És szeretem a hagyományokat. Regényekben, filmekben mindig is tetszett, amikor az ajtófélfán jelölgették, hogy mennyit nőttek a gyerekek. (Nálatok szokás volt ez, vagy ti is csak néztétek, olvastátok?) Mindig is tudtam, hogy a gyerekeimet majd minden évben egyszer a falhoz állítom, a fejükre könyvet teszünk, és a könyv aljánál egy kis vonalat húzunk a falra, végül minden kis vonal mellé egy dátum kerül.
Csakhogy. Mire a gyerekeim megszülettek, már jó néhány költözésen túl voltunk, megtanultuk, hogy ami igazán fontos, annak költöztethetőnek kell lennie.
Az ajtófélfán méricskélés tehát szóba sem jöhet. Mobil magasságmérőt kell csinálni.
Barkácsáruházban vettünk egy 2 méteres deszkát (polcot?), azt csavaroztuk a falra. Ezen jelöljük minden születésnapon, hogy mennyit nőttek a kisasszonyok. (És ha menni kell, visszük magunkkal.)
De hogy valami formája is legyen, ne csak egy deszka a falon, ki kellett találnom valamit. (Olyan valamit, ami a többieknek is tetszik, én meg tudom valósítani, ha mondjuk 2 év múlva megunjuk, könnyen átalakítható, ráadásul költséghatékony.)
A deszkát lefestettem ugyanolyan fehérre, mint a falat.
(Írtam már, ugye, hogy most minden fehér nálunk.
- Bele fogunk hülyülni ebbe a nagy fehérségbe.
- Nem is minden fehér. A falak fehérek, és a bútorok egy része is, de nézd, itt az a sok tárgy, amit nap mint nap használunk, az mind mind színes.
- Akkor is sok a fehér. SZÍNEKET AKAROK!
- Milyen szín tetszene neked?
- Azt nem tudom, de színeket akarok.
Egyre gyakoribb nálunk az ilyesféle párbeszéd, így elhatároztam, hogy kedvébe járok az én emberemnek, még ha ő nem is tudja, mihez van kedve, és színt hozok az életébe. Ragyogó színt.)
A fehér deszkára és a körülötte lévő falra felrajzoltam egy fa körvonalait, és kifestettem aranyra. Fényes, arany zománcfestékkel. (Szín kell? Ragyogás? Hát tessék.)

Ezen a képen nagyjából az egész fa látszik. És az is, hogy a középső része a falra csavarozott deszkán van, erre húzom a vonalakat.
Az igazán szenzációs az egészben szerintem az, hogy a festék mindig más színűnek látszik.








(A törzstől balra az a szürke nem valami maszat, hanem az Elsőszülöttem grafitceruzás rajza, amit kicsi szíve minden igyekezetével alkotott. És ez így nagyon rendben van.)
És ha már itt tartunk, megmutatom a kedvenc festékem:

Ez egy 150 ml-es (!!!!) doboz festék. Évek óta használom, festettem már vele karácsonyi díszt és húsvéti tojást, és ki tudja, még mi mindent, és most itt van ez a fa is, ami nem kicsi, és a festék harmada még mindig megvan. és gyönyörű a színe! Minden napszakban másnak látszik, de ha ráesik a fény, egyenesen ragyog. Egy baja van csupán, hogy kb. 10 perc alatt leülepszik, akkor ecset le, dobozra tető visszapattint, festék alaposan felráz, doboztető csavarhúzóval lefeszeget, ecset felvesz, és már folytatódhat is a munka. Nem baj, én szeretem az ilyen törődésigényes dolgokat.

Ui: Jól látjátok, nekünk is megvan a Királykisasszony, akinek nem volt birodalma. :)

Találtam hasonló elven működő magasságmérőt más dizájnnal, itt: például vonalzósat.




Megjegyzések

  1. Remek ötlet!Nagyon tetszik, ahogy megoldottad. :)
    Nálunk minden színes, és néha vágyakozva nézem a fehér otthonokat, de tudom, az nem nekem való. Mégis megnyugtató, szépséges. :)

    VálaszTörlés
  2. Ez a fa gyönyörű.
    Már én is réges régen készülök valami hasonlót festeni valamelyik gyerekszobába.
    Most irigykedem. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe