Ugrás a fő tartalomra

Sokat

gondolkodom az ünnepeken. Nem a jelentésükön, nem a fontosságukon, hanem a gyakorlati megvalósításukon. Azon, hogy mitől ünnep az ünnep, hogy lehet ünneppé tenni egy napot, mitől érzi magát valaki ünnepeltnek, és hogy évek múlva mire emlékszünk majd ezekből az ünneplésekből?
Néhány hete is ilyesmiken törtem a fejem, amikor a rádióban (Vendég a háznál, naná) a babazászlóról hallottam. Ti tudjátok mi ez?
Az  adta az ötlet alapját, hogy ha valaki meghal, a fekete zászlót kirakják a házra, de még a munkahelyekre is. Ha a gyászhírt ki lehet így lobogózni, miért ne lehetne hasonlóképpen világgá kürtölni azt az örömöt is, amit egy kisbaba megszületése jelent? Így hát a Három királyfi, három királylány felkarolta ezt a kezdeményezést, és pályázatot is hirdetett, hogy akinek van kedve, tervezzen babazászlót. A pályaműveket itt nézhetitek meg, és ha valamelyik megtetszik, rendelni is lehet.
Én is végignéztem a pályaműveket, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak. Olyan személytelennek tűnt. Meg olyan édibédinek. Vagy elcsépeltnek? Szívecskék, babát ölelő mama, gólya... Szép is, kedves is, de kicsit lerágott csont ez már, annyiszor láttuk.  És azzal sem voltam kibékülve, hogy csak egyszer használatos ez a megoldás. (Ok, azt értem, hogy egy háztömb vesz egy babazászlót, és ahányszor baba születik, annyiszor rakják ki, de az volt a bajom, hogy annak az egy gyereknek az életében nem jelenik meg többször. És akik lemaradtak a babazászlóról, mert megszülettek még az ötlet előtt?)

Az én változatom egy névreszóló babazászló. Úgy gondolom, ez elég személyes.
Nem, nem lobogóznám ki a gyerekem nevével sem a házat, sem a középületeket, ezért én inkább belső használatra szánom, de persze az épületen kívülre is rakható, vagy akár a lépcsőházba is.

Ennyi szöveg után ideje mutatnom is valamit? Rendben.
A kék, pillangós vászonból betűket varrtam. Minden betű épp A/4-es méretű. Legyen nagy az a babazászló, hiszen nagy öröm az, ha egy baba születik.
A betűkre kis füleket varrtam, hogy fel tudjam őket fűzni a két fa rúdra.

(Neeem, nem Babának hívják e gyermekem, és a beceneve sem ez, egyszerűen az internetet sem szeretném fellobogózni a nevével.)

A rudakra pedig szalagokat kötöttem, éppen annyit, ahányszor a kisasszonyt ünnepeltük. Minden névnapon és születésnapon elővesszük, és egy újabb szalagot kötünk a babazászlóra.
Gondolkodom egy olyan továbbfejlesztésen is, hogy a szülinapokat apró csengettyűk jelképeznék.

Ha pedig valaki a hagyományos értelemben vett babazászlóként kívánja használni, megkérheti a babalátogatóba érkező vendégeket, hogy hozzanak egy-egy szalagot magukkal, és azt kössék fel a zászlórúdra.

Ui: Kósa Klára és Bor Zoltán Szimbólumok és ajándékok című könyvében ez áll:
"Magyarországon régen fiúgyermek születésekor kék búzavirág,  lánygyermek születésekor rózsaszín búzavirág koszorú volt kifüggesztve a bejárati ajtóra. Az anyát nem lehetett addig meglátogatni, ameddig ezek a jelek az ajtón voltak."
Azt ne kérdezzétek, hogy decemberben vagy márciusban honnan szereztek búzavirágot, mert fogalmam sincs. De ez a koszorú lehetett a babazászló őse. És milyen szép, értelmes szokás. Mennyi kellemetlen, hülye helyzetet meg lehetett spórolni vele.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…