Ugrás a fő tartalomra

Buli

volt nálunk. Zsúr. Még témája is volt, kutyás zsúrt tartottunk. Írtunk meghívókat, kutya alakúra vágott kartonra, volt arcfestés, kutyás persze, (és macskás is), voltak kutyás játékok, és a menü is a kutyusok kedvére való volt.
Vettem csont, kutya és mancs alakú kekszformákat (kreatívboltban, naná), és az egyik délután nekiálltunk a kisasszonyokkal a kekszgyártásnak. Másnap délután pedig becsokiztuk mindet. És mindent.

És még torta is volt. Sünitorta. Hogy mit keres egy kutyás zsúron a sünitorta, azt csak a kisasszonyom logikájával lehet megérteni. Számára mi sem természetesebb, én meg azóta is gondolkodom rajta.
A sünitortának nálunk hagyománya van. Gyakorlatilag amióta beszélő gyerekeink vannak, azóta mindig, minden ünnepükre sünitortát kérnek. Eleinte a cukrászdás változat ment, de amióta Bartos Erika megírta, hogy otthon, a szemünk láttára is elkészülhet ez a CSODA, azóta elkerüljük a cukrászdának még a környékét is. (Ha-ha.)
Először a könyvben leírt változatot csináltam, piskóta, pudinggal összegyúrva, plusz ropitüskék. A pudingos piskotát, mi, felnőttek furcsálltuk, nem is kicsit, de a kisasszonyok el voltak tőle ragadtatva. Mondjuk az édes masszába szurkált ropikat ők sem tudták mire vélni.
Először a ropikat cseréltem le rolettire.
A következő lépés az volt, hogy sok tejszínhabbal ettük a pudingos masszát, így azért már jobb volt. De eljött a pillanat, amikor a párom az ünnepi vacsora után odasúgta nekem, hogy ki kell találnunk valamit, mert ő ebben az életben nem bír lenyelni még egy falatot ebből az izéből.
Így hát piskótát sütöttem, krémet kevertem, ezeket egymásra rétegeztem, és sünit faragtam belőle. Kívülről is bevontam krémmel, teleszúrkáltuk rolettivel, ez a változat mindnyájunknak ízlett.
De nem volt szép. Arca ugyanis nem volt a süninek. A csokis krémben nem mutat a kávészem, ami a süni szeme lett volna.
Aztán jött a nagy ötlet: Marcipán!
És itt tartunk most:

Szerintem vállalható.
És az aktuális felfedezésem az, hogy a kávénál sokkal szebb, fényes, barna szemet ad a süninek, ha a csillagánizs termését szétfeszegetem, és kiszedem belőle a magokat.

Megjegyzések

  1. A torta nagyon szép lett! Nekem is fura volt a könyvben leírt sünitorta, eddig nem próbáltam még..
    A sütik nagyon pofásak! Sütikiszúró-őrült vagyok, de még nincs sem csont, sem mancs-alakúm! Melyik kreatívban lehet kapni?

    VálaszTörlés
  2. A Bartos Erika féle sünitortán már gondolkoztam, de akkor az általad tökéletesített változatot fogom elkészíteni inkább:) Nagyon jól néz ki:) Jópofák a sütikiszúrók én is gyűjtöm őket,csont és mancs alakú még nincs:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó sütést, szobrászkodást kívánok. Az én legújabb sütikiszúróm hangjegy alakú. Most meg az a bajom, hogy sokkal kevesebb a kiszúrós keksz recept - szinte mindegyik csak omlós, linzertészta különböző fűszerekkel -, mint a kanalazzunk-halmokat-a-masszából-a tepsire-majd-úgyis-szétfolyik-keksz-alakúra változat.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.