Ugrás a fő tartalomra

Buli

volt nálunk. Zsúr. Még témája is volt, kutyás zsúrt tartottunk. Írtunk meghívókat, kutya alakúra vágott kartonra, volt arcfestés, kutyás persze, (és macskás is), voltak kutyás játékok, és a menü is a kutyusok kedvére való volt.
Vettem csont, kutya és mancs alakú kekszformákat (kreatívboltban, naná), és az egyik délután nekiálltunk a kisasszonyokkal a kekszgyártásnak. Másnap délután pedig becsokiztuk mindet. És mindent.

És még torta is volt. Sünitorta. Hogy mit keres egy kutyás zsúron a sünitorta, azt csak a kisasszonyom logikájával lehet megérteni. Számára mi sem természetesebb, én meg azóta is gondolkodom rajta.
A sünitortának nálunk hagyománya van. Gyakorlatilag amióta beszélő gyerekeink vannak, azóta mindig, minden ünnepükre sünitortát kérnek. Eleinte a cukrászdás változat ment, de amióta Bartos Erika megírta, hogy otthon, a szemünk láttára is elkészülhet ez a CSODA, azóta elkerüljük a cukrászdának még a környékét is. (Ha-ha.)
Először a könyvben leírt változatot csináltam, piskóta, pudinggal összegyúrva, plusz ropitüskék. A pudingos piskotát, mi, felnőttek furcsálltuk, nem is kicsit, de a kisasszonyok el voltak tőle ragadtatva. Mondjuk az édes masszába szurkált ropikat ők sem tudták mire vélni.
Először a ropikat cseréltem le rolettire.
A következő lépés az volt, hogy sok tejszínhabbal ettük a pudingos masszát, így azért már jobb volt. De eljött a pillanat, amikor a párom az ünnepi vacsora után odasúgta nekem, hogy ki kell találnunk valamit, mert ő ebben az életben nem bír lenyelni még egy falatot ebből az izéből.
Így hát piskótát sütöttem, krémet kevertem, ezeket egymásra rétegeztem, és sünit faragtam belőle. Kívülről is bevontam krémmel, teleszúrkáltuk rolettivel, ez a változat mindnyájunknak ízlett.
De nem volt szép. Arca ugyanis nem volt a süninek. A csokis krémben nem mutat a kávészem, ami a süni szeme lett volna.
Aztán jött a nagy ötlet: Marcipán!
És itt tartunk most:

Szerintem vállalható.
És az aktuális felfedezésem az, hogy a kávénál sokkal szebb, fényes, barna szemet ad a süninek, ha a csillagánizs termését szétfeszegetem, és kiszedem belőle a magokat.

Megjegyzések

  1. A torta nagyon szép lett! Nekem is fura volt a könyvben leírt sünitorta, eddig nem próbáltam még..
    A sütik nagyon pofásak! Sütikiszúró-őrült vagyok, de még nincs sem csont, sem mancs-alakúm! Melyik kreatívban lehet kapni?

    VálaszTörlés
  2. A Bartos Erika féle sünitortán már gondolkoztam, de akkor az általad tökéletesített változatot fogom elkészíteni inkább:) Nagyon jól néz ki:) Jópofák a sütikiszúrók én is gyűjtöm őket,csont és mancs alakú még nincs:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó sütést, szobrászkodást kívánok. Az én legújabb sütikiszúróm hangjegy alakú. Most meg az a bajom, hogy sokkal kevesebb a kiszúrós keksz recept - szinte mindegyik csak omlós, linzertészta különböző fűszerekkel -, mint a kanalazzunk-halmokat-a-masszából-a tepsire-majd-úgyis-szétfolyik-keksz-alakúra változat.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…