Én már tényleg be akartam fejezni ezt a pipacs ügyet. Varrtam pipacsokat, mutattam is már nektek.
Lett belőlük gyűrű.
Igen, hatalmas (kb. 6cm az átmérője), de én szeretem a hatalmas gyűrűket. Persze a mértéktartóbbaknak készült kisebb is, annak kb. 3 cm az átmérője.
És azoknak, akiknek túl apró a kezük a gyűrűhöz (sehol nem kaptam gyerekméretű gyűrűalapot), szalagos változatot csináltam, hogy a copfjukba köthessék.
Vagy hordhassák karkötőnek. (Na ezeket nem sikerült lefényképeznem.)
De lehet belőle függönyelkötő.
Sőt, akár szalvétagyűrű is.
Vagy papucs orrán pamutbojt. :)
És varrtam táskát is a pipacsokhoz.
És persze a lekvár.
Hogy milyen az íze? Meglepő. Meglepő, hogy van íze a pipacsnak. Engem már az is készületlenül ért, hogy illata van (igen, ismerem a parfümöt, nagyon is jól :), de sokáig azt hittem, hogy ott a pipacs csak marketingfogás), a réten hiába szimatolom, nem érzek semmit, de amikor itthon szedem le a nagy halom virágszirmot, lehet érezni, milyen erős, tömény, fanyar virágillata van. És meglep az is, hogy van íze, és az illatához képest váratlanul könnyed. Finom, nagyon.
Ennyi elég is lett volna. De szombaton, a kedvenc piacunkra (Ráckeve) igyekezve, megláttuk ezt a gyönyörű pipacsmezőt. Így hát ma megint lekvárt főztem.
És elkészültek a pipacsos kamracímkék is, aki kedvet kapott, letöltheti innen.
Elkészült a bodzabor is, és a címke is itt van hozzá.
Mindkettő A/4-re nyomtatható, és tejjel könnyen fel lehet ragasztani az üvegre.
És nem felejtettem ám el a játékot sem. Holnap mutatom a sorsolás képeit.
Lett belőlük gyűrű.
Igen, hatalmas (kb. 6cm az átmérője), de én szeretem a hatalmas gyűrűket. Persze a mértéktartóbbaknak készült kisebb is, annak kb. 3 cm az átmérője.
És azoknak, akiknek túl apró a kezük a gyűrűhöz (sehol nem kaptam gyerekméretű gyűrűalapot), szalagos változatot csináltam, hogy a copfjukba köthessék.
Vagy hordhassák karkötőnek. (Na ezeket nem sikerült lefényképeznem.)
De lehet belőle függönyelkötő.
Sőt, akár szalvétagyűrű is.
Vagy papucs orrán pamutbojt. :)
És varrtam táskát is a pipacsokhoz.
És persze a lekvár.
Hogy milyen az íze? Meglepő. Meglepő, hogy van íze a pipacsnak. Engem már az is készületlenül ért, hogy illata van (igen, ismerem a parfümöt, nagyon is jól :), de sokáig azt hittem, hogy ott a pipacs csak marketingfogás), a réten hiába szimatolom, nem érzek semmit, de amikor itthon szedem le a nagy halom virágszirmot, lehet érezni, milyen erős, tömény, fanyar virágillata van. És meglep az is, hogy van íze, és az illatához képest váratlanul könnyed. Finom, nagyon.
Ennyi elég is lett volna. De szombaton, a kedvenc piacunkra (Ráckeve) igyekezve, megláttuk ezt a gyönyörű pipacsmezőt. Így hát ma megint lekvárt főztem.
És elkészültek a pipacsos kamracímkék is, aki kedvet kapott, letöltheti innen.
Elkészült a bodzabor is, és a címke is itt van hozzá.
Mindkettő A/4-re nyomtatható, és tejjel könnyen fel lehet ragasztani az üvegre.
És nem felejtettem ám el a játékot sem. Holnap mutatom a sorsolás képeit.
Szia!
VálaszTörlésDe jók! Micsoda ötletek! Nekem a táska tetszik legjobban! Már régóta akarom írni, hogy megkaptam ám az újságot! Köszönjük itt is!
Szilvi