Ugrás a fő tartalomra

A körülmények áldozata vagyok

Én már tényleg be akartam fejezni ezt a pipacs ügyet. Varrtam pipacsokat, mutattam is már nektek.
Lett belőlük gyűrű.


Igen, hatalmas (kb. 6cm az átmérője), de én szeretem a hatalmas gyűrűket. Persze a mértéktartóbbaknak készült kisebb is, annak kb. 3 cm az átmérője.
És azoknak, akiknek túl apró a kezük a gyűrűhöz (sehol nem kaptam gyerekméretű gyűrűalapot), szalagos változatot csináltam, hogy a copfjukba köthessék.

Vagy hordhassák karkötőnek. (Na ezeket nem sikerült lefényképeznem.)
De lehet belőle függönyelkötő.

Sőt, akár szalvétagyűrű is.

Vagy papucs orrán pamutbojt. :)
És varrtam táskát is a pipacsokhoz.

És persze a lekvár.


Hogy milyen az íze? Meglepő. Meglepő, hogy van íze a pipacsnak. Engem már az is készületlenül ért, hogy illata van (igen, ismerem a parfümöt, nagyon is jól :), de sokáig azt hittem, hogy ott a pipacs csak marketingfogás), a réten hiába szimatolom, nem érzek semmit, de amikor itthon szedem le a nagy halom virágszirmot, lehet érezni, milyen erős, tömény, fanyar virágillata van. És meglep az is, hogy van íze, és az illatához képest váratlanul könnyed. Finom, nagyon.

Ennyi elég is lett volna. De szombaton, a kedvenc piacunkra (Ráckeve) igyekezve, megláttuk ezt a gyönyörű pipacsmezőt. Így hát ma megint lekvárt főztem.


És elkészültek a pipacsos kamracímkék is, aki kedvet kapott, letöltheti innen.

Elkészült a bodzabor is, és a címke is itt van hozzá.
Mindkettő A/4-re nyomtatható, és tejjel könnyen fel lehet ragasztani az üvegre.
És nem felejtettem ám el a játékot sem. Holnap mutatom a sorsolás képeit.

Megjegyzések

  1. Szia!

    De jók! Micsoda ötletek! Nekem a táska tetszik legjobban! Már régóta akarom írni, hogy megkaptam ám az újságot! Köszönjük itt is!

    Szilvi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...