Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 2

Olvastam, mit írt Susu megjegyzésben a tegnapi bejegyzésemhez. Nálunk is lejátszódott ugyanaz, amiről írt, hogy az ő gyereke rászokott az édességre, csak nálunk mind a két kisasszony a vajas kenyérre kapott rá néhány hét ovizás után. Ott olyan gyakran kapnak vajas kenyeret, hogy az a kép állt össze a gyerekeimben, hogy gyakorlatilag bármilyen étkezésre ez az egyetlen lehetséges alternatíva.
Nálunk az óvodai dolgozók nem a menzás kaját eszik, (Miért??? Hiszen az annyira finom és egészséges és változatos és minden jó.) ezért is nem értem, hogy bíztathatják arra a gyerekeket, hogy csak egyék, egyék azt a fíííínom ebédet.

Megnéztem az étlapon, a tegnapi cucc a kenyéren magyaros vajkrém volt. Igen, tényleg olyasmi volt a színe, de akkor miért volt annyira nagyon édes? Mondjuk szerintem a magyaros vajkrémnek egyáltalán nem kellene édesnek lennie.
Mára ízes bukta volt írva. De amikor megláttam ezt

már tudtam, hogy ez bizony a gyerekpizza fantázianévre keresztelt képződmény. És tényleg!
Azzal semmi bajom, hogy nem buktát kaptak. Mindig minden menzás étlapon szerepel, hogy a konyha eltérhet az előzetesen kiadott menütől, és ez rendben is van. De szerintem elég tárgyilagos vagyok, ha úgy fogalmazok, hogy a bukta helyett a gyerekpizza nem egy minőségi csere volt.
Azt nem tudom, hogy miért gyerekpizza. Van rajta valami erősen pizzafűszer szagú kence, és még sajt is. Persze száraz, de lehet, hogy ez az uzsonna kötelező tulajdonsága. Megkóstoltam. És, micsoda meglepetés!, édes ez is. De még mennyire!
Egyszer egy ismerősöm azt mesélte, hogy minden ételt megcukroznak a gyerekeknek, mert azok az édes ízeket kedvelik (az anyatej, ugye), és így, édesen megeszik még a menzás kaját is.
Csak akkor ne beszéljenek az egészséges táplálkozásról! Vagy mondjuk ne tegyék tönkre a gyerekeim egészségét igen zsenge korukban.
És azon se csodálkozzanak, hogy nem ismerik fel az ételeket, amin a menzán kapnak. Nem azért nem ismerik, mert a lusta, túlhajszolt, nemtörődöm szülők nem adnak nekik rendes ételt enni (kivételek persze vannak), hanem mert ilyet, mint amit a menzán eléjük tesznek, eddig még nem tapasztaltak. Szerintem a magyar családok jelentős részénél a pizza nem édes. És a magyaros vajkrém sem.
Vissza a mai gyerekpizzához. Megmértem, 9,5x11cm. A képen egy átlagos kiskanalat raktam mellé, hogy jobban érzékelhető legyen a mérete. Lehet, hogy ez egy kiscsoportosnak elég, de egy 6-7 éves nagycsoportosnak biztos nem.

Szóval szénhidrát volt az uzsonna, ma is.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...