Csak egy falatot 5.

Mostanában a szokásosnál is többet gondolkodom a menzás koszton, az uzsonnákon meg különösen. Ma pl. egész nap az a Bartos Erika vers járt a fejemben, hogy "Mi lesz ma a vacsora, kora esti lakoma?", vagy valami ilyesmi. Azt hiszem, Szilvásgombóc a címe.
Átírtam, hogy "Mi lesz ma az uzsonna, délutáni lakoma?"
Na lássuk, mi lesz? Az étlapon az állt, hogy vajkrém, kenyér. Tehát margarinos kenyér, megint.

Na jó, zsömle.

Kibontottam, és mára is jutott meglepetés. Finom, friss zsömle illata volt! Ezek szerint frissen lehet tartani a péksüteményeket uzsonnáig, nem törvényszerű, hogy száraz kenyeret kapjanak a gyerekek. (Volt, hogy olyan kemény kiflit kaptak, hogy a járdán próbáltuk eltörni, de ott sem sikerült)

Az egyik fél megint üres, de a másikon a várt savanyú szagú margarin helyett sajtkrémet találtam. És az egésznek együtt jó illata volt. Megkóstoltam, és ekkor ért az újabb meglepetés, nem volt édes!
Mondjuk sósnak sós volt, nem is kicsit, de a bolti sajtkrémek általában ilyen sósak.
Ennyi váratlan, kellemes meglepetés után megettem a sajtkrémes fél zsömlét. Megittam hozzá két nagy pohár hibiszkusz teát, (tényleg sós volt az a sajtkrém), meg előtte málnát ettem a kisasszonyokkal, és egész elégedett hangulatban telt a délutánom.
Ezt az uzsit is a szénhidrát csoportba raknám, de eddig ez volt az egyetlen, amire nyugodt szívvel azt merem mondani, hogy emberi fogyasztásra alkalmas. Nincs benne vitamin, sem fehérje (A bolti sajtkrémet általában nem tekintem fehérjeforrásnak. Amennyire emlékszem, az többnyire növényi zsír, emulgeálószer, stabilizátor és szójalecitin keveréke.), sem rost, sem ásványi anyag, de legalább eheteő.  Sok paradicsommal, paprikával, uborkával és egy pohár vízzel, gyümölcsteával, limonádéval vagy tejjel akár tökéletes uzsonna is lehetne belőle.