Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 5.

Mostanában a szokásosnál is többet gondolkodom a menzás koszton, az uzsonnákon meg különösen. Ma pl. egész nap az a Bartos Erika vers járt a fejemben, hogy "Mi lesz ma a vacsora, kora esti lakoma?", vagy valami ilyesmi. Azt hiszem, Szilvásgombóc a címe.
Átírtam, hogy "Mi lesz ma az uzsonna, délutáni lakoma?"
Na lássuk, mi lesz? Az étlapon az állt, hogy vajkrém, kenyér. Tehát margarinos kenyér, megint.
Na jó, zsömle.

Kibontottam, és mára is jutott meglepetés. Finom, friss zsömle illata volt! Ezek szerint frissen lehet tartani a péksüteményeket uzsonnáig, nem törvényszerű, hogy száraz kenyeret kapjanak a gyerekek. (Volt, hogy olyan kemény kiflit kaptak, hogy a járdán próbáltuk eltörni, de ott sem sikerült)

Az egyik fél megint üres, de a másikon a várt savanyú szagú margarin helyett sajtkrémet találtam. És az egésznek együtt jó illata volt. Megkóstoltam, és ekkor ért az újabb meglepetés, nem volt édes!
Mondjuk sósnak sós volt, nem is kicsit, de a bolti sajtkrémek általában ilyen sósak.
Ennyi váratlan, kellemes meglepetés után megettem a sajtkrémes fél zsömlét. Megittam hozzá két nagy pohár hibiszkusz teát, (tényleg sós volt az a sajtkrém), meg előtte málnát ettem a kisasszonyokkal, és egész elégedett hangulatban telt a délutánom.
Ezt az uzsit is a szénhidrát csoportba raknám, de eddig ez volt az egyetlen, amire nyugodt szívvel azt merem mondani, hogy emberi fogyasztásra alkalmas. Nincs benne vitamin, sem fehérje (A bolti sajtkrémet általában nem tekintem fehérjeforrásnak. Amennyire emlékszem, az többnyire növényi zsír, emulgeálószer, stabilizátor és szójalecitin keveréke.), sem rost, sem ásványi anyag, de legalább eheteő.  Sok paradicsommal, paprikával, uborkával és egy pohár vízzel, gyümölcsteával, limonádéval vagy tejjel akár tökéletes uzsonna is lehetne belőle.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...