Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 1.

Azt hiszem, ma lett elegem abból, hogy mindenütt csak azt hallani, hogy ezek a mai gyerekek milyen válogatósak, csak makarónit és sültkrumplit hajlandóak enni, hiába is kapnak a menzán finomabbnál finomabb, gusztusos, egészséges ételeket. (Egyébként az éttermek gyerekmenü ajánlatában szinte mindenütt csak ez a két étel szerepel az étlapokon.)
Próbáljuk már elfogadni, hogy a gyerekek nem hülyék! Ha tényleg olyan finom az a menzás kaja, miért is nem eszik meg??? Tényleg lehetséges, hogy egy csapat örökké nyüzsgő, mozgó, ráadásul növésben lévő (= ÉHES) gyerek előtt ott az a sok finomság, azok meg csak tuskálják? Nem lehet, hogy azért nem eszik, mert rossz?
Szülőként nem csak azt várom a menzától, hogy a gyerekeim finomnak találják az ételeket, hanem hogy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást tegyen lehetővé. Rengeteg vitamint, rostot, fehérjét szeretnék látni a tányérjukon, és szénhidrátot, zsírt mondjuk nem olyan sokat.
 
Azt, hogy mit kapnak a kisasszonyok az oviban tízóraira és ebédre, nem tudom lefényképezni, és illatmintát (szagmintát?) sem tudok feltenni a netre, de elhatároztam, hogy a nyári ovis zárásig minden nap felteszem az uzsi fényképét ide a blogra, hogy ti is lássátok, mi az a sok gusztusos és egészséges finomság, amit ezeknek a mai gyerekeknek meg kellene enniük.
Ha van kedvetek és lehetőségetek, tegyetek fel egy-egy fényképet ti is a blogotokra a menzás kosztról.
A konyhás néni és/ vagy a dadusok gondosan becsomagolják minden nap az uzsonnát. Ilyenkor még lehet találgatni, mi lehet a szalvétában.
Aztán kibontjuk, és a reményeink (elvárásaink) jelentős részétől már búcsúzhatunk is.
Fehér kenyér, száraz, a szaga savanykás. De ha már belekezdtem, végigcsinálom.
Valamivel meg van kenve az egyik fél szelet. A másik semmivel.
És itt a nap talánya, hogy mi van a kenyérre kenve?
Ja, igen, az is a baj a mai gyerekekkel, hogy nem ismerik az ételeket, hiába is adnak nekik a menzán változatos, gusztusos, egészséges és finom kaját, azért nem eszik meg, mert nem tudják mi az, nyilván mert otthon nem adnak nekik rendes ételt ezek a mai nemtörődöm szülők.
Hát, én néztem, néztem ezt a kenyeret, meg rajta a kencét, de nem ismertem fel. Pedig nem vagyok mai gyerek,  és nemtörődöm szülő sem.
Nem baj, szívesen megkóstolok új ízeket. Főleg, ha nem társul hozzájuk kellemetlen szag.
Lehetne mondjuk valami paprikás krém, vagy körözött, mintha száraz zöldfűszerek lennének benne. De megnyaltam, és kiderült, hogy édes. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, mi lehet.
Nem vagyok dietetikus, sem gasztroenterológus, de a szénhidrát csoportba raknám ezt az uzsonnát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...