Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 1.

Azt hiszem, ma lett elegem abból, hogy mindenütt csak azt hallani, hogy ezek a mai gyerekek milyen válogatósak, csak makarónit és sültkrumplit hajlandóak enni, hiába is kapnak a menzán finomabbnál finomabb, gusztusos, egészséges ételeket. (Egyébként az éttermek gyerekmenü ajánlatában szinte mindenütt csak ez a két étel szerepel az étlapokon.)
Próbáljuk már elfogadni, hogy a gyerekek nem hülyék! Ha tényleg olyan finom az a menzás kaja, miért is nem eszik meg??? Tényleg lehetséges, hogy egy csapat örökké nyüzsgő, mozgó, ráadásul növésben lévő (= ÉHES) gyerek előtt ott az a sok finomság, azok meg csak tuskálják? Nem lehet, hogy azért nem eszik, mert rossz?
Szülőként nem csak azt várom a menzától, hogy a gyerekeim finomnak találják az ételeket, hanem hogy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást tegyen lehetővé. Rengeteg vitamint, rostot, fehérjét szeretnék látni a tányérjukon, és szénhidrátot, zsírt mondjuk nem olyan sokat.
 
Azt, hogy mit kapnak a kisasszonyok az oviban tízóraira és ebédre, nem tudom lefényképezni, és illatmintát (szagmintát?) sem tudok feltenni a netre, de elhatároztam, hogy a nyári ovis zárásig minden nap felteszem az uzsi fényképét ide a blogra, hogy ti is lássátok, mi az a sok gusztusos és egészséges finomság, amit ezeknek a mai gyerekeknek meg kellene enniük.
Ha van kedvetek és lehetőségetek, tegyetek fel egy-egy fényképet ti is a blogotokra a menzás kosztról.
A konyhás néni és/ vagy a dadusok gondosan becsomagolják minden nap az uzsonnát. Ilyenkor még lehet találgatni, mi lehet a szalvétában.
Aztán kibontjuk, és a reményeink (elvárásaink) jelentős részétől már búcsúzhatunk is.
Fehér kenyér, száraz, a szaga savanykás. De ha már belekezdtem, végigcsinálom.
Valamivel meg van kenve az egyik fél szelet. A másik semmivel.
És itt a nap talánya, hogy mi van a kenyérre kenve?
Ja, igen, az is a baj a mai gyerekekkel, hogy nem ismerik az ételeket, hiába is adnak nekik a menzán változatos, gusztusos, egészséges és finom kaját, azért nem eszik meg, mert nem tudják mi az, nyilván mert otthon nem adnak nekik rendes ételt ezek a mai nemtörődöm szülők.
Hát, én néztem, néztem ezt a kenyeret, meg rajta a kencét, de nem ismertem fel. Pedig nem vagyok mai gyerek,  és nemtörődöm szülő sem.
Nem baj, szívesen megkóstolok új ízeket. Főleg, ha nem társul hozzájuk kellemetlen szag.
Lehetne mondjuk valami paprikás krém, vagy körözött, mintha száraz zöldfűszerek lennének benne. De megnyaltam, és kiderült, hogy édes. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, mi lehet.
Nem vagyok dietetikus, sem gasztroenterológus, de a szénhidrát csoportba raknám ezt az uzsonnát.

Megjegyzések

  1. Az én lányaim is nagyon szerették a spagettit... amíg az oviban meg nem kóstolták. Azóta rá se tudnak nézni.
    Jó és mindent megevő középső lányom pedig mióta ovis, válogatós lett. Sokszor jön haza ÉHESen, igen, csupa nagy betűvel... mert nem csak, hogy nem uzsonnázott, de nem is ebédelt...
    Unokatestvérem kislánya, mióta oviva jár, rákattant az édességre, előtte soha nem evett, azóta csak azt enne...

    Ennyit az egészséges közétkeztetésről... (Gusztusosnak pedig legkevésbé se mondanám, amit kapnak. Főleg, mióta sikerült egyszer ebéd előtt betévedni az oviba, amikor a dadusok teletömött szájjal, a gyerekek tányérjáról csipkedve a falatokat, vártak, hogy betolhassák a kocsikat a csoportszobába. :( )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…