Csak egy falatot 6.

 Lássuk, mára  mi jutott. Az étlapon az állt, hogy baracklekváros kenyér.

Van rá esély.



És tényleg.

Az egyik fél szelet kenyér megkenve baracklekvárral, na jó, gyümölcsízzel, a másikon csak annyi, ami átragadt. A kenyér egyébként friss, a héja ropogós, akár jó is lehetne. A legfőbb baj a mai uzsival - a tápértéket nagyvonalúan figyelmen kívül hagyom -, hogy a lekvárnak nevezett kence gyümölcstartalma a nullához közelít, így viszont nem más, mint egy nagyon édes, szirupos csiríz. És mivel előre elkészítették, volt ideje bőven, és teljesen átszottyasztotta a kenyeret.
Egyébként kb. ugyanezt ettük (kaptuk) mi is annak idején napköziben, táborban, de akkor mintha lett volna a lekvár alatt egy réteg vaj is. Vagy csak az idő szépíti meg?
Úgy látszik, ma nagyvonalú napom van, mert erre az uzsira is azt mondom, hogy ehető. Nem finom, nem egészséges, nem gusztusos, de ehető. Mondjuk rá.