gondolkodom az ünnepeken. Nem a jelentésükön, nem a fontosságukon, hanem a gyakorlati megvalósításukon. Azon, hogy mitől ünnep az ünnep, hogy lehet ünneppé tenni egy napot, mitől érzi magát valaki ünnepeltnek, és hogy évek múlva mire emlékszünk majd ezekből az ünneplésekből?
Néhány hete is ilyesmiken törtem a fejem, amikor a rádióban (Vendég a háznál, naná) a babazászlóról hallottam. Ti tudjátok mi ez?
Az adta az ötlet alapját, hogy ha valaki meghal, a fekete zászlót kirakják a házra, de még a munkahelyekre is. Ha a gyászhírt ki lehet így lobogózni, miért ne lehetne hasonlóképpen világgá kürtölni azt az örömöt is, amit egy kisbaba megszületése jelent? Így hát a Három királyfi, három királylány felkarolta ezt a kezdeményezést, és pályázatot is hirdetett, hogy akinek van kedve, tervezzen babazászlót. A pályaműveket itt nézhetitek meg, és ha valamelyik megtetszik, rendelni is lehet.
Én is végignéztem a pályaműveket, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak. Olyan személytelennek tűnt. Meg olyan édibédinek. Vagy elcsépeltnek? Szívecskék, babát ölelő mama, gólya... Szép is, kedves is, de kicsit lerágott csont ez már, annyiszor láttuk. És azzal sem voltam kibékülve, hogy csak egyszer használatos ez a megoldás. (Ok, azt értem, hogy egy háztömb vesz egy babazászlót, és ahányszor baba születik, annyiszor rakják ki, de az volt a bajom, hogy annak az egy gyereknek az életében nem jelenik meg többször. És akik lemaradtak a babazászlóról, mert megszülettek még az ötlet előtt?)
Az én változatom egy névreszóló babazászló. Úgy gondolom, ez elég személyes.
Nem, nem lobogóznám ki a gyerekem nevével sem a házat, sem a középületeket, ezért én inkább belső használatra szánom, de persze az épületen kívülre is rakható, vagy akár a lépcsőházba is.
Ennyi szöveg után ideje mutatnom is valamit? Rendben.
A kék, pillangós vászonból betűket varrtam. Minden betű épp A/4-es méretű. Legyen nagy az a babazászló, hiszen nagy öröm az, ha egy baba születik.
A betűkre kis füleket varrtam, hogy fel tudjam őket fűzni a két fa rúdra.
Néhány hete is ilyesmiken törtem a fejem, amikor a rádióban (Vendég a háznál, naná) a babazászlóról hallottam. Ti tudjátok mi ez?
Az adta az ötlet alapját, hogy ha valaki meghal, a fekete zászlót kirakják a házra, de még a munkahelyekre is. Ha a gyászhírt ki lehet így lobogózni, miért ne lehetne hasonlóképpen világgá kürtölni azt az örömöt is, amit egy kisbaba megszületése jelent? Így hát a Három királyfi, három királylány felkarolta ezt a kezdeményezést, és pályázatot is hirdetett, hogy akinek van kedve, tervezzen babazászlót. A pályaműveket itt nézhetitek meg, és ha valamelyik megtetszik, rendelni is lehet.
Én is végignéztem a pályaműveket, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak. Olyan személytelennek tűnt. Meg olyan édibédinek. Vagy elcsépeltnek? Szívecskék, babát ölelő mama, gólya... Szép is, kedves is, de kicsit lerágott csont ez már, annyiszor láttuk. És azzal sem voltam kibékülve, hogy csak egyszer használatos ez a megoldás. (Ok, azt értem, hogy egy háztömb vesz egy babazászlót, és ahányszor baba születik, annyiszor rakják ki, de az volt a bajom, hogy annak az egy gyereknek az életében nem jelenik meg többször. És akik lemaradtak a babazászlóról, mert megszülettek még az ötlet előtt?)
Az én változatom egy névreszóló babazászló. Úgy gondolom, ez elég személyes.
Nem, nem lobogóznám ki a gyerekem nevével sem a házat, sem a középületeket, ezért én inkább belső használatra szánom, de persze az épületen kívülre is rakható, vagy akár a lépcsőházba is.
Ennyi szöveg után ideje mutatnom is valamit? Rendben.
A kék, pillangós vászonból betűket varrtam. Minden betű épp A/4-es méretű. Legyen nagy az a babazászló, hiszen nagy öröm az, ha egy baba születik.
A betűkre kis füleket varrtam, hogy fel tudjam őket fűzni a két fa rúdra.
(Neeem, nem Babának hívják e gyermekem, és a beceneve sem ez, egyszerűen az internetet sem szeretném fellobogózni a nevével.)
A rudakra pedig szalagokat kötöttem, éppen annyit, ahányszor a kisasszonyt ünnepeltük. Minden névnapon és születésnapon elővesszük, és egy újabb szalagot kötünk a babazászlóra.
Gondolkodom egy olyan továbbfejlesztésen is, hogy a szülinapokat apró csengettyűk jelképeznék.
Ha pedig valaki a hagyományos értelemben vett babazászlóként kívánja használni, megkérheti a babalátogatóba érkező vendégeket, hogy hozzanak egy-egy szalagot magukkal, és azt kössék fel a zászlórúdra.
Ui: Kósa Klára és Bor Zoltán Szimbólumok és ajándékok című könyvében ez áll:
"Magyarországon régen fiúgyermek születésekor kék búzavirág, lánygyermek születésekor rózsaszín búzavirág koszorú volt kifüggesztve a bejárati ajtóra. Az anyát nem lehetett addig meglátogatni, ameddig ezek a jelek az ajtón voltak."
Azt ne kérdezzétek, hogy decemberben vagy márciusban honnan szereztek búzavirágot, mert fogalmam sincs. De ez a koszorú lehetett a babazászló őse. És milyen szép, értelmes szokás. Mennyi kellemetlen, hülye helyzetet meg lehetett spórolni vele.
Ui: Kósa Klára és Bor Zoltán Szimbólumok és ajándékok című könyvében ez áll:
"Magyarországon régen fiúgyermek születésekor kék búzavirág, lánygyermek születésekor rózsaszín búzavirág koszorú volt kifüggesztve a bejárati ajtóra. Az anyát nem lehetett addig meglátogatni, ameddig ezek a jelek az ajtón voltak."
Azt ne kérdezzétek, hogy decemberben vagy márciusban honnan szereztek búzavirágot, mert fogalmam sincs. De ez a koszorú lehetett a babazászló őse. És milyen szép, értelmes szokás. Mennyi kellemetlen, hülye helyzetet meg lehetett spórolni vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése