Ugrás a fő tartalomra

Sokat

gondolkodom az ünnepeken. Nem a jelentésükön, nem a fontosságukon, hanem a gyakorlati megvalósításukon. Azon, hogy mitől ünnep az ünnep, hogy lehet ünneppé tenni egy napot, mitől érzi magát valaki ünnepeltnek, és hogy évek múlva mire emlékszünk majd ezekből az ünneplésekből?
Néhány hete is ilyesmiken törtem a fejem, amikor a rádióban (Vendég a háznál, naná) a babazászlóról hallottam. Ti tudjátok mi ez?
Az  adta az ötlet alapját, hogy ha valaki meghal, a fekete zászlót kirakják a házra, de még a munkahelyekre is. Ha a gyászhírt ki lehet így lobogózni, miért ne lehetne hasonlóképpen világgá kürtölni azt az örömöt is, amit egy kisbaba megszületése jelent? Így hát a Három királyfi, három királylány felkarolta ezt a kezdeményezést, és pályázatot is hirdetett, hogy akinek van kedve, tervezzen babazászlót. A pályaműveket itt nézhetitek meg, és ha valamelyik megtetszik, rendelni is lehet.
Én is végignéztem a pályaműveket, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak. Olyan személytelennek tűnt. Meg olyan édibédinek. Vagy elcsépeltnek? Szívecskék, babát ölelő mama, gólya... Szép is, kedves is, de kicsit lerágott csont ez már, annyiszor láttuk.  És azzal sem voltam kibékülve, hogy csak egyszer használatos ez a megoldás. (Ok, azt értem, hogy egy háztömb vesz egy babazászlót, és ahányszor baba születik, annyiszor rakják ki, de az volt a bajom, hogy annak az egy gyereknek az életében nem jelenik meg többször. És akik lemaradtak a babazászlóról, mert megszülettek még az ötlet előtt?)

Az én változatom egy névreszóló babazászló. Úgy gondolom, ez elég személyes.
Nem, nem lobogóznám ki a gyerekem nevével sem a házat, sem a középületeket, ezért én inkább belső használatra szánom, de persze az épületen kívülre is rakható, vagy akár a lépcsőházba is.

Ennyi szöveg után ideje mutatnom is valamit? Rendben.
A kék, pillangós vászonból betűket varrtam. Minden betű épp A/4-es méretű. Legyen nagy az a babazászló, hiszen nagy öröm az, ha egy baba születik.
A betűkre kis füleket varrtam, hogy fel tudjam őket fűzni a két fa rúdra.

(Neeem, nem Babának hívják e gyermekem, és a beceneve sem ez, egyszerűen az internetet sem szeretném fellobogózni a nevével.)

A rudakra pedig szalagokat kötöttem, éppen annyit, ahányszor a kisasszonyt ünnepeltük. Minden névnapon és születésnapon elővesszük, és egy újabb szalagot kötünk a babazászlóra.
Gondolkodom egy olyan továbbfejlesztésen is, hogy a szülinapokat apró csengettyűk jelképeznék.

Ha pedig valaki a hagyományos értelemben vett babazászlóként kívánja használni, megkérheti a babalátogatóba érkező vendégeket, hogy hozzanak egy-egy szalagot magukkal, és azt kössék fel a zászlórúdra.

Ui: Kósa Klára és Bor Zoltán Szimbólumok és ajándékok című könyvében ez áll:
"Magyarországon régen fiúgyermek születésekor kék búzavirág,  lánygyermek születésekor rózsaszín búzavirág koszorú volt kifüggesztve a bejárati ajtóra. Az anyát nem lehetett addig meglátogatni, ameddig ezek a jelek az ajtón voltak."
Azt ne kérdezzétek, hogy decemberben vagy márciusban honnan szereztek búzavirágot, mert fogalmam sincs. De ez a koszorú lehetett a babazászló őse. És milyen szép, értelmes szokás. Mennyi kellemetlen, hülye helyzetet meg lehetett spórolni vele.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe