az a szokás, hogy kitesszük a kerti hulladékot a ház elé, és hetente elszállítja az önkormányzat. Ilyenkor, tavasszal főleg levágott ágakat, gallyakat, elszáradt bokrokat tesznek ki az emberek.
A többiek kiteszik, én meg nézegetem, nézegetem néhány napig a kupacokat amikor arra járok, aztán végül csak nem bírok magammal, és ezt-azt hazahozok, újrahasznosítok.
Így tettem szert egy szép, nagy bokor leánderre. Persze most még nem túl fotogén, de már elkezdtem locsolni, és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva gyönyörű, zöld lesz. Extra meglepetésként az előző gazdái kövirózsákat is ültettek a tövére, aminek külön örültem, mert mostanában sok-sok kövirózsára van szükségem. (Egyszer majd azt is elárulom, mit kezdek vele.)
Egy másik kupacon gyönyörű, fényes, bordó ágakat találtam.
Igen, a vörös som az, aminek ilyen gyönyörű vesszői vannak. Nem lehet nem koszorút csinálni belőle. Elő hát a szerszámokkal.
Elég csupán az első néhány vesszőt megdrótozni, később már az ágak megtartják egymást. Az új ágat úgy rakom a koszorúba, hogy bebújtatom a többi közé, majd körbe, körbe tekerem a koszorú alapján, és a végét is bebújtatom az ágak közé.
Minél nagyobb koszorút szeretnénk, annál vastagabbra kell csinálni (= sok ágra lesz szükség), hogy a koszorú megtartsa magát.
A kilógó ágvégeket a végén egy metszőollóval le kell vágni.
Nekünk kétszárnyas a bejárati ajtónk, így adott volt, hogy két kisebb koszorút csináltam. De maradt még vessző bőven, így készült egy nagyobb is.
Az sem baj, ha a kör alakú koszorú helyett "csak" egy tojás sikerül, prímán felhasználható a húsvéti dekorációhoz.
Ui: Gally akad bőven ősszel is, ugyanígy készülhetnek adventi koszorúk is.
A többiek kiteszik, én meg nézegetem, nézegetem néhány napig a kupacokat amikor arra járok, aztán végül csak nem bírok magammal, és ezt-azt hazahozok, újrahasznosítok.
Így tettem szert egy szép, nagy bokor leánderre. Persze most még nem túl fotogén, de már elkezdtem locsolni, és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva gyönyörű, zöld lesz. Extra meglepetésként az előző gazdái kövirózsákat is ültettek a tövére, aminek külön örültem, mert mostanában sok-sok kövirózsára van szükségem. (Egyszer majd azt is elárulom, mit kezdek vele.)
Egy másik kupacon gyönyörű, fényes, bordó ágakat találtam.
Igen, a vörös som az, aminek ilyen gyönyörű vesszői vannak. Nem lehet nem koszorút csinálni belőle. Elő hát a szerszámokkal.
Ha beérjük egy átlagos, koszorúnak tűnő koszorúval, és nem ragaszkodunk valami virágkötészeti csodához, akkor nagyon könnyű koszorút csinálni.
Néhány ágat összedrótoztam,
hogy elég hosszú legyen ahhoz, hogy körbe meghajlítsam. (Aki szomorú fűz hosszú ágaihoz jut hozzá, annak könnyebb dolga van.) Ilyenkor még általában nincs kör alakja, de a végére (na jó, a közepére) majd az is kialakul.
Arra kell figyelni csupán, hogy ha valahol túl hegyesnek, szögletesnek tűnik a majdani koszorúnk, ne oda jusson a következő ág vége. Ahogy valaha matekból / fizikából tanultuk. A kör valójában sok, nagyon rövid egyenes. Úgy kell hát ügyeskedni, hogy a koszorúnk minden részére jusson ezekből a nagyon rövid egyenesekből.
Elég csupán az első néhány vesszőt megdrótozni, később már az ágak megtartják egymást. Az új ágat úgy rakom a koszorúba, hogy bebújtatom a többi közé, majd körbe, körbe tekerem a koszorú alapján, és a végét is bebújtatom az ágak közé.
Minél nagyobb koszorút szeretnénk, annál vastagabbra kell csinálni (= sok ágra lesz szükség), hogy a koszorú megtartsa magát.
A kilógó ágvégeket a végén egy metszőollóval le kell vágni.
Nekünk kétszárnyas a bejárati ajtónk, így adott volt, hogy két kisebb koszorút csináltam. De maradt még vessző bőven, így készült egy nagyobb is.
Az sem baj, ha a kör alakú koszorú helyett "csak" egy tojás sikerül, prímán felhasználható a húsvéti dekorációhoz.
Ui: Gally akad bőven ősszel is, ugyanígy készülhetnek adventi koszorúk is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése