Ugrás a fő tartalomra

A városban, ahol lakom

az a szokás, hogy kitesszük a kerti hulladékot a ház elé, és hetente elszállítja az önkormányzat. Ilyenkor, tavasszal főleg levágott ágakat, gallyakat, elszáradt bokrokat tesznek ki az emberek.
A többiek kiteszik, én meg nézegetem, nézegetem néhány napig a kupacokat amikor arra járok, aztán végül csak nem bírok magammal, és ezt-azt hazahozok, újrahasznosítok.
Így tettem szert egy szép, nagy bokor leánderre. Persze most még nem túl fotogén, de már elkezdtem locsolni, és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva gyönyörű, zöld lesz. Extra meglepetésként az előző gazdái kövirózsákat is ültettek a tövére, aminek külön örültem, mert mostanában sok-sok kövirózsára van szükségem. (Egyszer majd azt is elárulom, mit kezdek vele.)
Egy másik kupacon gyönyörű, fényes, bordó ágakat találtam.



Igen, a vörös som az, aminek ilyen gyönyörű vesszői vannak. Nem lehet nem koszorút csinálni belőle. Elő hát a szerszámokkal.


Ha beérjük egy átlagos, koszorúnak tűnő koszorúval, és nem ragaszkodunk valami virágkötészeti csodához, akkor nagyon könnyű koszorút csinálni.
Néhány ágat összedrótoztam,


hogy elég hosszú legyen ahhoz, hogy körbe meghajlítsam. (Aki szomorú fűz hosszú ágaihoz jut hozzá, annak könnyebb dolga van.) Ilyenkor még általában nincs kör alakja, de a végére (na jó, a közepére) majd az is kialakul.

Arra kell figyelni csupán, hogy ha valahol túl hegyesnek, szögletesnek tűnik a majdani koszorúnk, ne oda jusson a következő ág vége. Ahogy valaha matekból / fizikából tanultuk. A kör valójában sok, nagyon rövid egyenes. Úgy kell hát ügyeskedni, hogy a koszorúnk minden részére jusson ezekből a nagyon rövid egyenesekből.


Elég csupán az első néhány vesszőt megdrótozni, később már az ágak megtartják egymást. Az új ágat úgy rakom a koszorúba, hogy bebújtatom a többi közé, majd körbe, körbe tekerem a koszorú alapján, és a végét is bebújtatom az ágak közé.


Minél nagyobb koszorút szeretnénk, annál vastagabbra kell csinálni (= sok ágra lesz szükség), hogy a koszorú megtartsa magát.
A kilógó ágvégeket a végén egy metszőollóval le kell vágni.


Nekünk kétszárnyas a bejárati ajtónk, így adott volt, hogy két kisebb koszorút csináltam. De maradt még vessző bőven, így készült egy nagyobb is.


Az sem baj, ha a kör alakú koszorú helyett "csak" egy tojás sikerül, prímán felhasználható a húsvéti dekorációhoz.

 Ui: Gally akad bőven ősszel is, ugyanígy készülhetnek adventi koszorúk is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe