Ugrás a fő tartalomra

A városban, ahol lakom

az a szokás, hogy kitesszük a kerti hulladékot a ház elé, és hetente elszállítja az önkormányzat. Ilyenkor, tavasszal főleg levágott ágakat, gallyakat, elszáradt bokrokat tesznek ki az emberek.
A többiek kiteszik, én meg nézegetem, nézegetem néhány napig a kupacokat amikor arra járok, aztán végül csak nem bírok magammal, és ezt-azt hazahozok, újrahasznosítok.
Így tettem szert egy szép, nagy bokor leánderre. Persze most még nem túl fotogén, de már elkezdtem locsolni, és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva gyönyörű, zöld lesz. Extra meglepetésként az előző gazdái kövirózsákat is ültettek a tövére, aminek külön örültem, mert mostanában sok-sok kövirózsára van szükségem. (Egyszer majd azt is elárulom, mit kezdek vele.)
Egy másik kupacon gyönyörű, fényes, bordó ágakat találtam.



Igen, a vörös som az, aminek ilyen gyönyörű vesszői vannak. Nem lehet nem koszorút csinálni belőle. Elő hát a szerszámokkal.


Ha beérjük egy átlagos, koszorúnak tűnő koszorúval, és nem ragaszkodunk valami virágkötészeti csodához, akkor nagyon könnyű koszorút csinálni.
Néhány ágat összedrótoztam,


hogy elég hosszú legyen ahhoz, hogy körbe meghajlítsam. (Aki szomorú fűz hosszú ágaihoz jut hozzá, annak könnyebb dolga van.) Ilyenkor még általában nincs kör alakja, de a végére (na jó, a közepére) majd az is kialakul.

Arra kell figyelni csupán, hogy ha valahol túl hegyesnek, szögletesnek tűnik a majdani koszorúnk, ne oda jusson a következő ág vége. Ahogy valaha matekból / fizikából tanultuk. A kör valójában sok, nagyon rövid egyenes. Úgy kell hát ügyeskedni, hogy a koszorúnk minden részére jusson ezekből a nagyon rövid egyenesekből.


Elég csupán az első néhány vesszőt megdrótozni, később már az ágak megtartják egymást. Az új ágat úgy rakom a koszorúba, hogy bebújtatom a többi közé, majd körbe, körbe tekerem a koszorú alapján, és a végét is bebújtatom az ágak közé.


Minél nagyobb koszorút szeretnénk, annál vastagabbra kell csinálni (= sok ágra lesz szükség), hogy a koszorú megtartsa magát.
A kilógó ágvégeket a végén egy metszőollóval le kell vágni.


Nekünk kétszárnyas a bejárati ajtónk, így adott volt, hogy két kisebb koszorút csináltam. De maradt még vessző bőven, így készült egy nagyobb is.


Az sem baj, ha a kör alakú koszorú helyett "csak" egy tojás sikerül, prímán felhasználható a húsvéti dekorációhoz.

 Ui: Gally akad bőven ősszel is, ugyanígy készülhetnek adventi koszorúk is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…