Ugrás a fő tartalomra

Néha, mikor

nyomaszt már az elégedettség,


sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még.
- Például az az izé, amit szabadtéri családi rendezvényeken a fák törzsére erősítenek, és kötéltáncolni lehet rajta.
- ??????????
- De, ugye, tudod, hogy mire gondolok, attól, hogy nem tudom a nevét?
- Nem.

Ezt a beszélgetést jó néhányszor végigjátszottuk, míg egyszer váratlan dolog történt.
- De azért tudod, mi az az izé, ami nekünk mindenképp kell itthonra?
- Igen.
- ?!?!?!?!?!?!
- Slackline.

Így hívják hát azt a kötelet.


A fél vasárnap délelőttünk ráment, hogy megtaláljuk a 2 megfelelő fát, egymástól épp megfelelő távolságra, és hogy rájöjjünk, hogy is kellene rögzíteni a cuccot.


De a nap hátralévő részében a kisasszonyok nagyon jól mulattak - kivéve, amikor egymást vinnyogtatták, hogy ki mikor és mennyi ideig táncolhat a kötélen :)


Megjegyzések

  1. Szia ÉvaLéna!
    Megkérdezhetem, Ti honnan szereztétek be? Mi most nyáron találkoztunk vele először, méghozzá Agárdon egy félreeső apartmantelepen. Egy, a húszas éveiben járó, rasztahajú fiú hozta magának gyakorolni, és az összes gyerek állandóan gyakorolt is rajta szorgalmasan - őhelyette. Meg én, a majdnem negyvenes.. Sose gondoltam volna magamról. Imádtam. Őszerinte hegymászóboltban lehet ilyet találni. Nektek is innen lett?
    Köszönöm a választ.
    És nagyon szeretem a blogodat.
    Szia: Barbara

    VálaszTörlés
  2. Igen, nekünk is a hegymászóboltot ajánlották, de állítólag már csak a Mountexben kapható. Mondjuk ott biztosan nem annyiba kerül, mint a piacon. Mi teljesen váratlanul bukkantunk rá Érden, a piacon, romániai árusoknál. 4800-ról indult az ár, mi a Párommal csak tanakodtunk, hogy tényleg ez-e az a cucc, és hogy hová tudnánk felrakni, addig az árus lealkudta magának 3500-re. 10 méter hosszú és 5 cm széles.
    Még az is lehet, hogy magyarul rögzítőgurtni (vagy valami hasonló) a neve, utánfutókra szokták ilyennel lepántolni a rakományt.

    VálaszTörlés
  3. Spanifer. :D
    Már azt hittem, valami új cucc.
    De az ötlet jó, tavasszal kipróbáljuk. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…