Ugrás a fő tartalomra

És jött a festő,

és elkezdett tapétázni.
Csak a biztonság kedvéért rákérdeztem (női megérzés?), hogy ugye, ő is figyelt arra, hogy a gyémántok lefelé lógnak az arany rácsról.


Hát nem. Ő azt nem is nézte.
Szerencsére még nem ragasztotta fel.
Amikor a felragasztásra került a sor, már figyelt a gyémántok irányára. De semmi másra.
Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy... 
...
Teljesen higgadtan, konstruktívan szerveztünk egy munkamegbeszélést (= felmentünk az emberünkhöz, hogy beszéljünk) a hogyan továbbról. 
Mi két megoldási javaslattal álltunk elő. (Az volt a terv, hogy elmondjuk a mi megoldási javaslatainkat, majd meghallgatjuk, az ő változatát.)
1. Folytassa a tapétázást, de SOKKAL nagyobb odafigyeléssel, igényességgel, mert amit látunk, az nagyon nem tetszik. 
Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 50 éve így tapétáz, eddig senkinek nem volt baja vele, stb, stb. 
Akkor marad a 2. lehetőség, hogy abbahagyja a tapétázást, de most rögtön és azonnal, mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja összevissza a tapétát, és le kell szedni a falról, és újra meg kell venni, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Arról nem is beszélve, hogy én szebben tapétázok, mint amit ő bemutatott. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig.
Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen. 
Mi tényleg tudunk türelmesek lenni, nagyon türelmesek is, de akármennyit várok, ahová nem került ragasztó, ott nem fog felragadni a tapéta a falra.

Hetek óta várjuk, hogy szép legyen, mindhiába, gyakorlatilag
az összes illesztés így néz ki 



És ott vannak a rendkívül igényes körülvágások is:



Mégis, az abszolút kedvencem, az érthetetlen és indokolatlan toldások, tákolások:

A kép közepén az a függőleges vonal. Több helyen
azt csinálta, hogy kivágott a tapétából egy darabot,
amit aztán egy másikkal betoldott. A mai napig nem
jöttünk rá, miért csinálta.

Szóval a festőnk lépett, én pedig megnyertem Másodszülöttem szobájának a tapétázását.  Nincs is annál jobb, mint egy félbehagyott, összetákolt munkát mástól átvenni, és menteni, ami menthető.

Kíváncsi vagy, hogy sikerült?





Megjegyzések

  1. Hát - ez kritikán aluli amit ez a szaki elmüvelt... kiváncsi vagyok mennyire sikerül rendbeszedni az egészet . Drukkolok :-)

    VálaszTörlés
  2. Szakinak nem nevezném...nagyon béna a munkája. Gondoltam, hogy ő lesz a sértett fél....pedig nem olcsó a tapéta.

    VálaszTörlés
  3. És még volt képe azt mondani, számoljatok el??? :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Dolgozott nálunk

ez az ember, aki hajlandó is volt meg képes is egy íves falat megépíteni, és szekrényajtóból szobaajtót csinálni. Persze, hogy megkérdeztem, volna -e kedve megépíteni a fürdőszoba falát is. Oda egy zuhanyajtót kellene beépíteni ajtónak. (Nem nagy a tetőtérben a belmagasság, a fürdőszoba fala kb. a tetőgerinc alatt lesz majd, oda kényelmesen elférne egy ajtó, csak nyitni nem tudnánk, nem férne el a tetőtől. Ezért rögtön tolóajtót kerestünk. Azt meg egyszerűen Jelnek vettük, amikor megjelent egy hirdetés, hogy egy új, üveg tolóajtót árulnak 5 utcányira tőlünk. Ja, hogy zuhanyfülke-ajtó? És akkor mi van?) Sóhajtott nagyokat, de a szeme mosolygott huncutul - a világért be nem vallaná, de szereti megvalósítani a szokatlan ötleteinket. És íme, van már fala a fürdőszobának és rajta ajtó. Belülről, a fürdőszoba felől