Tapétázunk?

A tapéta sokáig fel sem merült. Gyerekkoromban szerzett és mind a mai napig fájó traumáim egyike a szocializmus végnapjaiban kapható tapétakínálat. Volt a nagy virágos és a kis virágcsokros. A szobámba olyan jutott, amin nagyobb virágcsokrok és a csokrok között kisebb egy-egy szál virágok IS voltak. 

Az így eltöltött éveknek szerintem logikus és természetes következménye, hogy amint lehetett a sima, egyszínű festett falra váltottam. És bár azóta sok helyen laktam, soha nem is vágytam másra (többre), mint a puszta festett falra.

Én továbbra is boldog vagyok az egyszerű, fehér falak közt, de most más helyzet van, most a kisasszonyok szobáját rendezem be, olyan környezetet kell kialakítani, amilyenben ők jól tudják magukat érezni (a józan ész határain belül).*

Másodszülöttem nagyon jól viseli (=igényli), ha ömlenek rá a vizuális ingerek. Amikor a Gatsby filmet néztem, a kisasszony jutott eszembe, hogy ő mennyire tudná értékelni ezt a környezetet.

Az egyszínű falakat ő ugyanolyan rosszul viselné, mint annak idején én a virágos tapétát. 

Színes, mintás falat pedig legkönnyebben tapétával lehet elérni.

És ekkor ért az újabb sokk tapéta ügyben. Nagyon (nagyonnagyonnagyonnagyon) megváltozott a tapéta kínálat. A legnagyobb gond, hogy lehetetlen választani, annyi szép van. Hetekig nézegettem az internetes tapétaáruházak kínálatát, aminek az lett az eredménye, hogy a végén már vagy 50 tapétát akartam egyetlen szobába felragasztani.

Végül háromban egyeztünk ki. 

Felkerekedtünk hát tapétát venni. Mivel három különböző tapétát akartunk egyetlen szobába, mindenképp "élőben" (nem monitoron) szerettük volna látni, mi is kerül majd a falra, három különböző mintával, színnel, árnyalattal nagyon könnyű elcsúszni.

És ekkor derült ki, hogy nem a sok szép tapéta közül választani a legnehezebb, hanem a kiválasztottat megvenni. A tapétaáruházak raktárkészlete gyakorlatilag nem is létezik. 

Nekünk egy-egy tapétából csak néhány tekercsre volt szükségünk, de mindenütt csak mosolyogva vonogatták a vállukat, hogy két-három hét... Minimum. 

Végül, a sokadik boltba úgy mentünk be, hogy azt vesszük meg, amiből van elég a raktárban. 

Ééééés, hogy még könnyebb legyen, mindezt úgy, hogy az érintett, akinek a szobájába kerül majd a három tapéta, nem tudott velünk jönni. Tehát nekünk kellett kitalálni, milyen tetszene a kisasszonynak.

A lilásszürke-kicsitgyöngyházfényű-bársonyosat már mutattam.

Milyet lehetne ehhez felrakni? 

Naná, hogy aranycikornyás-gyémántosat!

Ha rásüt a Nap, a gyémántok ragyognak. 

Rögtön két változatban, csak hogy nehogy eltunyuljon a szemünk :-)

Szerinted hogy néz majd ez ki felrakva?

* Ui 1.: Igen, ez még belül van a józan ész határain.

Ui 2.: Másodszülöttem tetszését elnyerték a tapéták, mind a három. Csak annyit kért, hogy majd jól válasszunk kiegészítő színt hozzájuk. Ő valami élénk, fényesre gondolt, ami eléggé elüt a tapétáktól, nehogy az legyen a vége, hogy beleolvad a háttérbe.