Ugrás a fő tartalomra

Volt egyszer (2.)

egy Mari nevű szekrény. Volt benne egy rúd, amire hajdanán a vállfákat akasztották.
Jó ideje nem nyomta már sem báli ruha sem nagykabát súlya ezt a rudat, így az elhatározta, elindul szerencsét próbálni.

 

Hamarosan találkozott egy szedett vedett bandával. Volt ott szigetelőszalag, rugó, kötél, karabiner, kis izé és vaskarika is. Összevisszaságuk ellenére (vagy épp azért) egész barátságos volt ez a társaság, az egykori vállfatartó rudat is bevették maguk közé. 


Elhatározták, hogy alapítanak egy ...
Zenekart?
Ugyan, zenekart bárki alapíthat. Ők hintává álltak össze. 
És a vállfatartó rúd újra boldogan él. Most gyerekek súlyát tartja és a gyerekekkel együtt ő is hintázik minden nap.



Vágyhat ennél többre egy vállfatartó rúd???



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…