és elkezdett tapétázni.
Csak a biztonság kedvéért rákérdeztem (női megérzés?), hogy ugye, ő is figyelt arra, hogy a gyémántok lefelé lógnak az arany rácsról.
Hát nem. Ő azt nem is nézte.
Szerencsére még nem ragasztotta fel.
Amikor a felragasztásra került a sor, már figyelt a gyémántok irányára. De semmi másra.
Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy...
...
Teljesen higgadtan, konstruktívan szerveztünk egy munkamegbeszélést (= felmentünk az emberünkhöz, hogy beszéljünk) a hogyan továbbról.
Mi két megoldási javaslattal álltunk elő. (Az volt a terv, hogy elmondjuk a mi megoldási javaslatainkat, majd meghallgatjuk, az ő változatát.)
1. Folytassa a tapétázást, de SOKKAL nagyobb odafigyeléssel, igényességgel, mert amit látunk, az nagyon nem tetszik.
Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 50 éve így tapétáz, eddig senkinek nem volt baja vele, stb, stb.
Akkor marad a 2. lehetőség, hogy abbahagyja a tapétázást, de most rögtön és azonnal, mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja összevissza a tapétát, és le kell szedni a falról, és újra meg kell venni, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Arról nem is beszélve, hogy én szebben tapétázok, mint amit ő bemutatott. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig.
Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen.
Mi tényleg tudunk türelmesek lenni, nagyon türelmesek is, de akármennyit várok, ahová nem került ragasztó, ott nem fog felragadni a tapéta a falra.
Hetek óta várjuk, hogy szép legyen, mindhiába, gyakorlatilag az összes illesztés így néz ki |
És ott vannak a rendkívül igényes körülvágások is:
Mégis, az abszolút kedvencem, az érthetetlen és indokolatlan toldások, tákolások:
A kép közepén az a függőleges vonal. Több helyen azt csinálta, hogy kivágott a tapétából egy darabot, amit aztán egy másikkal betoldott. A mai napig nem jöttünk rá, miért csinálta. |
Szóval a festőnk lépett, én pedig megnyertem Másodszülöttem szobájának a tapétázását. Nincs is annál jobb, mint egy félbehagyott, összetákolt munkát mástól átvenni, és menteni, ami menthető.
Kíváncsi vagy, hogy sikerült?
Hát - ez kritikán aluli amit ez a szaki elmüvelt... kiváncsi vagyok mennyire sikerül rendbeszedni az egészet . Drukkolok :-)
VálaszTörlésSzakinak nem nevezném...nagyon béna a munkája. Gondoltam, hogy ő lesz a sértett fél....pedig nem olcsó a tapéta.
VálaszTörlésÉs még volt képe azt mondani, számoljatok el??? :(
VálaszTörlés