Ugrás a fő tartalomra

És jött a festő,

és elkezdett tapétázni.
Csak a biztonság kedvéért rákérdeztem (női megérzés?), hogy ugye, ő is figyelt arra, hogy a gyémántok lefelé lógnak az arany rácsról.


Hát nem. Ő azt nem is nézte.
Szerencsére még nem ragasztotta fel.
Amikor a felragasztásra került a sor, már figyelt a gyémántok irányára. De semmi másra.
Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy... 
...
Teljesen higgadtan, konstruktívan szerveztünk egy munkamegbeszélést (= felmentünk az emberünkhöz, hogy beszéljünk) a hogyan továbbról. 
Mi két megoldási javaslattal álltunk elő. (Az volt a terv, hogy elmondjuk a mi megoldási javaslatainkat, majd meghallgatjuk, az ő változatát.)
1. Folytassa a tapétázást, de SOKKAL nagyobb odafigyeléssel, igényességgel, mert amit látunk, az nagyon nem tetszik. 
Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 50 éve így tapétáz, eddig senkinek nem volt baja vele, stb, stb. 
Akkor marad a 2. lehetőség, hogy abbahagyja a tapétázást, de most rögtön és azonnal, mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja összevissza a tapétát, és le kell szedni a falról, és újra meg kell venni, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Arról nem is beszélve, hogy én szebben tapétázok, mint amit ő bemutatott. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig.
Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen. 
Mi tényleg tudunk türelmesek lenni, nagyon türelmesek is, de akármennyit várok, ahová nem került ragasztó, ott nem fog felragadni a tapéta a falra.

Hetek óta várjuk, hogy szép legyen, mindhiába, gyakorlatilag
az összes illesztés így néz ki 



És ott vannak a rendkívül igényes körülvágások is:



Mégis, az abszolút kedvencem, az érthetetlen és indokolatlan toldások, tákolások:

A kép közepén az a függőleges vonal. Több helyen
azt csinálta, hogy kivágott a tapétából egy darabot,
amit aztán egy másikkal betoldott. A mai napig nem
jöttünk rá, miért csinálta.

Szóval a festőnk lépett, én pedig megnyertem Másodszülöttem szobájának a tapétázását.  Nincs is annál jobb, mint egy félbehagyott, összetákolt munkát mástól átvenni, és menteni, ami menthető.

Kíváncsi vagy, hogy sikerült?





Megjegyzések

  1. Hát - ez kritikán aluli amit ez a szaki elmüvelt... kiváncsi vagyok mennyire sikerül rendbeszedni az egészet . Drukkolok :-)

    VálaszTörlés
  2. Szakinak nem nevezném...nagyon béna a munkája. Gondoltam, hogy ő lesz a sértett fél....pedig nem olcsó a tapéta.

    VálaszTörlés
  3. És még volt képe azt mondani, számoljatok el??? :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…