Ugrás a fő tartalomra

És jött a festő,

és elkezdett tapétázni.
Csak a biztonság kedvéért rákérdeztem (női megérzés?), hogy ugye, ő is figyelt arra, hogy a gyémántok lefelé lógnak az arany rácsról.


Hát nem. Ő azt nem is nézte.
Szerencsére még nem ragasztotta fel.
Amikor a felragasztásra került a sor, már figyelt a gyémántok irányára. De semmi másra.
Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy... 
...
Teljesen higgadtan, konstruktívan szerveztünk egy munkamegbeszélést (= felmentünk az emberünkhöz, hogy beszéljünk) a hogyan továbbról. 
Mi két megoldási javaslattal álltunk elő. (Az volt a terv, hogy elmondjuk a mi megoldási javaslatainkat, majd meghallgatjuk, az ő változatát.)
1. Folytassa a tapétázást, de SOKKAL nagyobb odafigyeléssel, igényességgel, mert amit látunk, az nagyon nem tetszik. 
Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 50 éve így tapétáz, eddig senkinek nem volt baja vele, stb, stb. 
Akkor marad a 2. lehetőség, hogy abbahagyja a tapétázást, de most rögtön és azonnal, mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja összevissza a tapétát, és le kell szedni a falról, és újra meg kell venni, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Arról nem is beszélve, hogy én szebben tapétázok, mint amit ő bemutatott. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig.
Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen. 
Mi tényleg tudunk türelmesek lenni, nagyon türelmesek is, de akármennyit várok, ahová nem került ragasztó, ott nem fog felragadni a tapéta a falra.

Hetek óta várjuk, hogy szép legyen, mindhiába, gyakorlatilag
az összes illesztés így néz ki 



És ott vannak a rendkívül igényes körülvágások is:



Mégis, az abszolút kedvencem, az érthetetlen és indokolatlan toldások, tákolások:

A kép közepén az a függőleges vonal. Több helyen
azt csinálta, hogy kivágott a tapétából egy darabot,
amit aztán egy másikkal betoldott. A mai napig nem
jöttünk rá, miért csinálta.

Szóval a festőnk lépett, én pedig megnyertem Másodszülöttem szobájának a tapétázását.  Nincs is annál jobb, mint egy félbehagyott, összetákolt munkát mástól átvenni, és menteni, ami menthető.

Kíváncsi vagy, hogy sikerült?





Megjegyzések

  1. Hát - ez kritikán aluli amit ez a szaki elmüvelt... kiváncsi vagyok mennyire sikerül rendbeszedni az egészet . Drukkolok :-)

    VálaszTörlés
  2. Szakinak nem nevezném...nagyon béna a munkája. Gondoltam, hogy ő lesz a sértett fél....pedig nem olcsó a tapéta.

    VálaszTörlés
  3. És még volt képe azt mondani, számoljatok el??? :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe