Kézügyesség dolga

télen is érdemes elmenni. Mert a fagy is lehet szép. És télen is van élet. A szürkeségbe pedig mi viszünk színeket. És nyár óta történtek változások is. Épült játszótér, náddal fedett napernyő szerű árnyékolók jelentek meg a parton. És két információs oszlopot is telepítettek, a Velencei-tó állat- és növényvilágáról tudhatunk meg érdekességeket. De hová rakták az oszlopokat???? Az egyiket a röplabda pálya szélétől fél méterre, a másikat pedig konkrétan rá a pályára. Persze, hogy a pálya volt ott előbb. Már évek óta ott van, nyáron szoktak is rajta játszani. És akkor kiderül, hogy maradt még egy kis uniós pénz, vagy pályázati forrás, amit el kell költeni gyorsan, mihez is kezdjünk, ja, tudom már, rakjunk információs oszlopokat a röplabda pályára.  Amennyire én ezt a bölcsész agyammal el tudom képzelni, az ilyesmit valaki megtervezi, a terveket valaki (egy bizottság, vagy az önkormányzat építési osztályán egy előadó...

mindig eszembe jut, amikor crème brulée-t csinálok / eszek. Amélie szerette belefúrni az ujjait a magokkal teli zsákba. Kiskanállal összetörni a kemény karamellt. Kavicsokkal kacsázni a Saint Martin csatorna vízén. Elsőszülöttem találta ki, hogy csináljunk crème brulée tortát. De kicsit, hogy mindenkinek legyen egy saját tortája.  Rendben, csináljunk. Tavaly vettem azokat a kis, szilikon gyümölcstorta formákat, azok pont jók lesznek erre is. A problémázás csak ezután következett - igazából csak én problémáztam, a többiek mintha nem érezték volna át a helyzet súlyát -, hogy a krémet hogy fogom megsütni.  Azt gondoltam, majd a net segít - nyilván nem az én kisasszonyom fejében fogalmazódott meg a világon először a crème brulée torta ötlete. És tényleg.  Néhányan zselatinnal oldották meg a kérdést, amit én mondjuk rögtön kizártam, ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Fog ez menni zselatin nélkül is. Gyorsan összekevertem egy linzer tésztát, a tojásos változa...

A hétfők gyakran álmosak, kócosak, nyűgösek, döcögősen indulóak. Nálunk is így indult a hét. Álmosan, kócosan, nyűgösen, döcögősen eljutottunk az iskolába, majd az óvodába is. A reggeli rituálé utolsó fejezeténél tartottunk (ölbe veszem a kisasszonyt és elolvasom neki a napi menüt), amikor a hétfő egy pillanat alatt megváltozott. Mintha hirtelen 2 kávét megittunk volna, egyszerre minden nagyon érdekes és izgalmas lett, a fejünk azonnal megtelt kreatív ötletekkel, a nap új kihívásokkal, felpörögtünk, lelkesedtünk.  Ebédre ugyanis BUNDÁS MACKÓ volt kiírva. Másodszülöttem kérdőn nézett rám, és én is elég tanácstalan voltam. Azon tűnődtem, hogyan tudnám az ovis öltöző közönsége (óvónéni, szülők, gyerekek) számára elfogadható módon előadni a fejemben dübörgő kérdést: MI A BÁNAT AZ BUNDÁS MACKÓ?! Szokás felhánytorgatni, hogy a mai gyerekek nem ismerik az ételeket (nyilván mert a szüleik csak fornettin és gyorséttermi hamburgeren tartják őket), sőt, már a szülők sem ismerik az é...

Kutyás matricák. Gazdit keres Bogyó, az afrikai oroszlánkutya 2 változatban is, Kaszon, a mudi, Dömper, a francia bulldog, Meszka, a chau chau, Fidi, a tacskó egyedül,  és Samuval együtt, Vidor, a schnauzer és egy Basa nevű nemtudommilyen kutya. Aki szeretne cserélni, jelentkezzen!

erdőt, mezőt, rétet...   Persze porhó esett, nem tapadt, szánkózni jó volt, meg lapátolni, de hóembert építeni nem lehetett belőle. Azért csak összejött a hóember is. Vettem krémsajtot (sajtkrémet). Ezt a három különböző sajtot nagy ügyesen két boltból tudtam összeszedni. Nem akartam semmiféle kutatást, tesztet, felmérést, elemzést végezni, de ha már így alakult, megkóstoltam mindet. Tanulságos volt. A háromból kettő élvezhetetlenül, már-már ehetetlenül sós volt. Szerintetek melyik nem volt agyonsózva? (Azóta azon tűnődöm, hogy a csipszadó mire vonatkozik? Amikor bevezették, a rádióban hallgattam egy műsort a témáról, ott azt a példát mondták, hogy a gyártók nagyon könnyen reagálnak majd erre a törvényre, egyszerűen csökkentik a só mennyiségét a termékeikben, a fogyasztók nem veszik észre, hogy 80g csipszen vagy ropin 4,2g vagy 3,8g só van. Amilyen gyakran csipszet és ropit veszek, felőlem bármennyi só lehet benne, és akármennyibe is kerülhet, sőt a gyártók is adóz...

A pénteki iskolai uzsonna - a képek még pénteken készültek, de csak most jutottam el a bloghoz. Zsömle alakúnak látszik, nyilván szendvics. Tényleg. A zsömle friss, szalámiból 2 szelet is van benne, van tehát minek örülni. A retek a valóságban rosszabbul nézett ki, mint a képen, és az a kevéske kis margarin sem tűnt túl biztatónak,  ami a szalámi alatt bújt meg. 

és az időjárás jelentés tele van a hóhelyzettel. De én már érzem a tavaszt. És látom is. Hóvirágok a kertemben

egyre jobban megszeretem. Legutóbb  koronát  csináltam belőle. És most... Vettem a nagyboltban egy csokor zacskós jácintot. Már csak az volt hátra, hogy rendes, tisztességes csokor legyen belőle. A tortacsipkén kívül még szalag is kell hozzá.  Gondolom, senki nem úgy születik, hogy tudja, mitől nem foszlik a szatén szalag. Én legalábbis nem úgy születtem. Aki még mindig nem tudja, annak most elárulom a titkot. Hosszában ketté kell hajtani a szalag végét. Majd egy éles ollóval kb. 45 fokos szögben ferdén levágni. És íme. Vállalhatóan néz ki, és nem foszlik. Persze kettéhajtás nélkül is elég ferdén levágni a szalagot. Vagy maradhat egyenes is, akkor egy gyertya (öngyújtó, gyufa, stb.) lángján kell áthúzni. Ennyit a szalagról. A tortacsipke sugarát bevágtam. (A szélétől a közepéig egyenesen végigvágtam.) Feltekertem mint egy tölcsért. A csúcsát levágtam. Beleraktam a virágokat. A szalagot rákötöttem. Végigtekergette...