Ugrás a fő tartalomra

Tanultam én

még szociológiát is. Nem is keveset, nem is csak muszájból.
Igaz, a szociológia-tanulós idők elmúltak, de maradt az a szokás, hogy a pénztárnál nézegetem, mit pakol fel az előttem lévő vásárló a szalagra, és abból próbálom kitalálni, milyen élethelyzetben van éppen, hová, kikhez viszi haza, amit vásárolt.
Kíváncsi lennék, aki ezt látja, milyen háttértörténetre gondol.
Na, ki tudja kitalálni?

Megjegyzések

  1. Nem tudom,de ugyanolyan kék körömlakkom van!^^

    VálaszTörlés
  2. Sokszor próbálom én is kitalálni, hogy egy-egy embner mögött milyen sors és életút lakozik.. Persze nélkülözhetetlen az illető arca, ruhája, cipője.
    Csak ezekből a termékekből: Valaki olyan vásárolta ezeket, aki szereti az otthon melegét, szeret bezárkózni egy meleg teával, de társasággal (legyenek azok gyerekek is). A meleg tea és a frissen sült gesztenye sugallta ezt. Szereti a természetesaséget, és nem ad a felesleges külcsínre. A kék körömlakk megzavar, az nekem nem illik a képbe. Talán egy ismerősnek, lányának..vagy csak kipróbálni vette.

    VálaszTörlés
  3. Hello. Szerintem egy csajos estére való készülődés, ahova mindenki visz valami kis finomságot, és valami csajos dolgot, amit utána mindenki kipróbálhat tetszése szerint. Legalábbis ez volt az első gondolatom, de biztosan rengeteg szituációt ki lehetne még hozni ezekből a dolgokból :) Vagy még például egy egyedül otthon töltött délután kis nasival, forró teával, csenddel vagy jó zenével, mindeközben a rég áhított, de munkába nem annyira illő kék lakkal játszva.

    VálaszTörlés
  4. Én se tudom, de ugyanilyen teát vettem ma és már meg is kóstoltam! Fincsi! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…