Ugrás a fő tartalomra

Minden

szupermarketben a meglepő termékek vására a kedvenc részem. Általában a bejárathoz közel rakják ki ezeket, kartonból hajtogatott tárolókba (polcok ezek, vagy dobozok?), és általában 199 vagy 299 vagy 499 Forintért kaphatóak.
Azért hívom meglepő termékeknek ezeket, mert gyakran meglepődök azon, hogy emberi lények miket képesek kitalálni. Az agyukkal. Kitalálják, megtervezik, elmondják a főnöküknek, meg annak a főnökének, meg annak a főnökének, kiszámolják, hogy miből, hogyan és mennyiért lehet ezeket legyártani, próbálják modellezni, hogy mekkora kereslet lesz majd rá, és mindezek fényében mennyit kérjenek majd érte, szóval rengeteg ember munkája van abban, hogy egy-egy ötletből kézzelfogható tárgy legyen, és egyik sem mondja azt, hogy De hiszen ez egy baromság, ne csináljuk má'! Engem ez meglep.
És az is, hogy a szupermarketben valaki (és a főnöke meg annak a főnöke) úgy gondolja, jó lesz ez, kell ez nekünk, áruljunk mi is ilyet.
És minden alkalommal meglepődök azon is, hogy milyen sokan vásárolnak ezek közül az áruk közül.
De a legnagyobb meglepetés, hogy én is ott vagyok minden alkalommal, végignézem az összeset, és még vásárolni is szoktam.
Így vettünk pl. meglepően olcsón (250 Ft/darab) a kisasszonyoknak nagyon jó minőségű (éveken át használták, most is csak azért kerülnek ritkábban elő, mert kezdik kinőni) kerti szerszámokat, és merítőhálót (250 Ft az is) és a kedvenc kenyeres kosaramat is (nem az a szokásos, kis, kerek, rozoga, háncs, hanem 3 nagy, bélelt, egymásba rakható vesszőkosár 900Ft).
Legutóbb, amikor a meglepő termékekhez értünk, nagyon lelkesen vetettük bele magunkat a válogatásba. Itt aztán minden van, olcsó is, úgy bevásárolunk, hogy még. Végignéztük az egészet, és csak csodálkoztunk, meg röhögtünk, meg álltunk megdöbbenve és értetlenül, de nem vettünk semmit.
Na nehogy má', aki itt nem talál semmit, az nem is ember, innen nem megyünk el üres kézzel, ennyi cucc között biztos van valami, ami kell nekünk. Aki elsőnek megtalálja, az lesz a győztes.
Jelentem, nyertem. Én találtam meg az egyetlen - legalább egy kicsit értelmes és használható - tárgyat a rengeteg meglepő termék között.
Nem tudom, hogy mondjuk magyarul azt a kis bizbaszt, amit a kapucsínó felé kell tartani, hogy a fahéjjal mintákat lehessen rá szórni, de ez az.

12 darab volt a csomagban (minden mintából kettő) és 219 Forintba került.
Igazi pulyahülyítő.
Kapucsínó nem volt itthon, de a szilvakrémlevessel és a fahéjjal is jól elszórakoztunk.

Megjegyzések

  1. Nahát, ez nagyon szuper!!! :) Megkérdezhetem hol vetted? Ez engem is érdekelne.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…