Ugrás a fő tartalomra

Minden

szupermarketben a meglepő termékek vására a kedvenc részem. Általában a bejárathoz közel rakják ki ezeket, kartonból hajtogatott tárolókba (polcok ezek, vagy dobozok?), és általában 199 vagy 299 vagy 499 Forintért kaphatóak.
Azért hívom meglepő termékeknek ezeket, mert gyakran meglepődök azon, hogy emberi lények miket képesek kitalálni. Az agyukkal. Kitalálják, megtervezik, elmondják a főnöküknek, meg annak a főnökének, meg annak a főnökének, kiszámolják, hogy miből, hogyan és mennyiért lehet ezeket legyártani, próbálják modellezni, hogy mekkora kereslet lesz majd rá, és mindezek fényében mennyit kérjenek majd érte, szóval rengeteg ember munkája van abban, hogy egy-egy ötletből kézzelfogható tárgy legyen, és egyik sem mondja azt, hogy De hiszen ez egy baromság, ne csináljuk má'! Engem ez meglep.
És az is, hogy a szupermarketben valaki (és a főnöke meg annak a főnöke) úgy gondolja, jó lesz ez, kell ez nekünk, áruljunk mi is ilyet.
És minden alkalommal meglepődök azon is, hogy milyen sokan vásárolnak ezek közül az áruk közül.
De a legnagyobb meglepetés, hogy én is ott vagyok minden alkalommal, végignézem az összeset, és még vásárolni is szoktam.
Így vettünk pl. meglepően olcsón (250 Ft/darab) a kisasszonyoknak nagyon jó minőségű (éveken át használták, most is csak azért kerülnek ritkábban elő, mert kezdik kinőni) kerti szerszámokat, és merítőhálót (250 Ft az is) és a kedvenc kenyeres kosaramat is (nem az a szokásos, kis, kerek, rozoga, háncs, hanem 3 nagy, bélelt, egymásba rakható vesszőkosár 900Ft).
Legutóbb, amikor a meglepő termékekhez értünk, nagyon lelkesen vetettük bele magunkat a válogatásba. Itt aztán minden van, olcsó is, úgy bevásárolunk, hogy még. Végignéztük az egészet, és csak csodálkoztunk, meg röhögtünk, meg álltunk megdöbbenve és értetlenül, de nem vettünk semmit.
Na nehogy má', aki itt nem talál semmit, az nem is ember, innen nem megyünk el üres kézzel, ennyi cucc között biztos van valami, ami kell nekünk. Aki elsőnek megtalálja, az lesz a győztes.
Jelentem, nyertem. Én találtam meg az egyetlen - legalább egy kicsit értelmes és használható - tárgyat a rengeteg meglepő termék között.
Nem tudom, hogy mondjuk magyarul azt a kis bizbaszt, amit a kapucsínó felé kell tartani, hogy a fahéjjal mintákat lehessen rá szórni, de ez az.

12 darab volt a csomagban (minden mintából kettő) és 219 Forintba került.
Igazi pulyahülyítő.
Kapucsínó nem volt itthon, de a szilvakrémlevessel és a fahéjjal is jól elszórakoztunk.

Megjegyzések

  1. Nahát, ez nagyon szuper!!! :) Megkérdezhetem hol vetted? Ez engem is érdekelne.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…