Ugrás a fő tartalomra

Minden

szupermarketben a meglepő termékek vására a kedvenc részem. Általában a bejárathoz közel rakják ki ezeket, kartonból hajtogatott tárolókba (polcok ezek, vagy dobozok?), és általában 199 vagy 299 vagy 499 Forintért kaphatóak.
Azért hívom meglepő termékeknek ezeket, mert gyakran meglepődök azon, hogy emberi lények miket képesek kitalálni. Az agyukkal. Kitalálják, megtervezik, elmondják a főnöküknek, meg annak a főnökének, meg annak a főnökének, kiszámolják, hogy miből, hogyan és mennyiért lehet ezeket legyártani, próbálják modellezni, hogy mekkora kereslet lesz majd rá, és mindezek fényében mennyit kérjenek majd érte, szóval rengeteg ember munkája van abban, hogy egy-egy ötletből kézzelfogható tárgy legyen, és egyik sem mondja azt, hogy De hiszen ez egy baromság, ne csináljuk má'! Engem ez meglep.
És az is, hogy a szupermarketben valaki (és a főnöke meg annak a főnöke) úgy gondolja, jó lesz ez, kell ez nekünk, áruljunk mi is ilyet.
És minden alkalommal meglepődök azon is, hogy milyen sokan vásárolnak ezek közül az áruk közül.
De a legnagyobb meglepetés, hogy én is ott vagyok minden alkalommal, végignézem az összeset, és még vásárolni is szoktam.
Így vettünk pl. meglepően olcsón (250 Ft/darab) a kisasszonyoknak nagyon jó minőségű (éveken át használták, most is csak azért kerülnek ritkábban elő, mert kezdik kinőni) kerti szerszámokat, és merítőhálót (250 Ft az is) és a kedvenc kenyeres kosaramat is (nem az a szokásos, kis, kerek, rozoga, háncs, hanem 3 nagy, bélelt, egymásba rakható vesszőkosár 900Ft).
Legutóbb, amikor a meglepő termékekhez értünk, nagyon lelkesen vetettük bele magunkat a válogatásba. Itt aztán minden van, olcsó is, úgy bevásárolunk, hogy még. Végignéztük az egészet, és csak csodálkoztunk, meg röhögtünk, meg álltunk megdöbbenve és értetlenül, de nem vettünk semmit.
Na nehogy má', aki itt nem talál semmit, az nem is ember, innen nem megyünk el üres kézzel, ennyi cucc között biztos van valami, ami kell nekünk. Aki elsőnek megtalálja, az lesz a győztes.
Jelentem, nyertem. Én találtam meg az egyetlen - legalább egy kicsit értelmes és használható - tárgyat a rengeteg meglepő termék között.
Nem tudom, hogy mondjuk magyarul azt a kis bizbaszt, amit a kapucsínó felé kell tartani, hogy a fahéjjal mintákat lehessen rá szórni, de ez az.

12 darab volt a csomagban (minden mintából kettő) és 219 Forintba került.
Igazi pulyahülyítő.
Kapucsínó nem volt itthon, de a szilvakrémlevessel és a fahéjjal is jól elszórakoztunk.

Megjegyzések

  1. Nahát, ez nagyon szuper!!! :) Megkérdezhetem hol vetted? Ez engem is érdekelne.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe