Kézügyesség dolga

a világhálón Vikivel. Íme az eredmény: Miközben a filc kutyusokat varrtam, eszembe jutott, hogy van nekem kiszabva, megvarrva más kutyám is a fiók mélyén. Akkor hát rajta, végére járok annak is. Lett belőle Kutya, macska, barátság kocsicsörgő. És a fiók mélyén "felleltem" egy elefántot és egy paripát is. Akkor már azokat sem hagytam ott. 

hogy ha dolgozok egy anyaggal, megszeretem. A színeit, a mintáját, a tapintását. Most a sütőtökös anyagtól, és a vele járó őszi hangulattól nem tudok elszakadni. Most italtáskát (vagy mi is a rendes neve?) varrtam belőle. Persze ez is kétoldalas. Megcsináltam ugyanezt fehér szegéllyel is. És most jön a kedvencem. Egyszer láttam Normandiában egy pikniket. Egy búzatábla szélén állt két asztal, fehér abrosszal leterítve, rajta porcelán tányérok és talpas üvegpoharak, és szakadó esőben egy csapat ember a legnagyobb nyugalomban, derűsen falatozott. Amíg varrtam, végig ez a piknik járt az eszemben. Szerintem illett volna oda. Ez az italtáska nem vászonból, hanem pamutszaténból készült. Az egyik oldalán nőies, romantikus virágminta. A másik a hagyományos, kockás abroszra emlékeztet.

átadtam magam az őszi hangulatnak. Varrtam tökfilkó arcokat. És összepárosítottam őket a múltkori textilcsíkokkal. És, tádámmm, elkészültek a táskák! Van egy fekete-sütőtökös, egy fehér-sütőtökös, egy pöttyös narancssárga -fekete és egy fehér-pöttyös narancssárga. Hamarosan felbukkannak a Meskán :)

megritkultak a pulyahülyítős bejegyzések. Pedig szoktunk vásárolni akkor is, ha nincs különösebb szükségünk az adott termékre, de a kisasszonyok örülnek neki. Ma például ezt: És mutatom ugyanezt más irányból fényképezve. Na, mit szóltok? Még ha két dobozzal veszek (márpedig minimum annyit veszek, 12 fürjtojás nagyon kevés négyünknek), akkor is belefér (majdnem) a 300 forintos pulyahülyítő keretbe. Ebben a fürjtojás-dologban minden izgalmas a kisasszonyoknak. A színe. Az, hogy ilyen apró. Az, hogy sem főtt, sem pedig sült tojás nem lesz belőle, hanem buggyantott. Még a szót kimondani is szeretik.

az őszi versek a játékra. . Én is ideírom az egyik kedvencemet: Párisban járt az ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz, és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé, S Párisból az ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. Elcsépeltnek, közhelyesnek tűnhet, én mégis nagyon szeretem. Amióta először olvastam, minden évben figyelem, mikor szökik be hozzánk az ősz. Az idén egy forró nyári napon érkezett, egy olasz kemping medencéjében pancsoltunk, amikor az első száraz, sárga falevél hullott a vízbe. Bár még szandálban és nyári ruhában járunk, és fagyit is lehet kapni, mégis minden nap észreveszem az ősz nyom...

Mutatom a pénteki uzsikat. Az oviban lekváros bukta szerepelt az étlapon. Buktának nem bukta, de lekváros. Meg is kóstoltam. Fűrészporszerű volt a tészta része, a lekvár meg az a jól ismert ipari fajta. Nagyon sok teával, kakaóval, gyümölcslével ehető. Az iskolában csokis papucs volt az étlapra írva. Láttam már ilyet, nem egyszer és nem is kétszer. Amikor a tanító néni ideadta az uzsonnát, mégis meglepődtem. Egyrészt mert nem várt módon egy alma is járt az uzsihoz. (Rutinos vagyok, végignéztem az egész napi menüt, sehol nem szerepelt a kiírásban alma, tehát nem arról volt szó, hogy a tízóraira vagy ebédre járó gyümölcsöt kapták meg délután a gyerekek.) Hurrá, hurrá, örüljünk. És az is kellemes meglepetés, hogy a csokis papucs be volt csomagolva. Szerintem így higiénikusabb, és gusztusosabb is, mint amikor a tésztából esetleg kilógó csokikrémbe ragad bele a szalvéta. De ami a csomagoláson belül volt, az semmilyen meglepetést nem jelentett. Ugyanaz a szikkadt tészta, ugyan...

tök lett a filcekből. A narancssárgából. A zöld meg ugye a levél. Na de a fekete? Az úgy volt, hogy először táskákat varrtam. Sütőtökös, Halloweenes táskákat. Aztán következett a bélés. A narancssárga fekete, színes mintás bélést kapott. A feketéhez narancssárga alapon fehér pöttyöset választottam. Ezután a díszítés következett. A zöld filcből megcsináltam a levelet, felvarrtam a táskára. És még egy raffia masnival is kiegészítettem. Ilyen lett. És nem tudom eldönteni, hogy ezzel ártottam-e az ügynek, vagy használtam. Jobb a levéllel, vagy rosszabb? Addig gondolkodtam ezen, hogy varrtam egy harmadik töktásákát is. Húsvét előtt varrtam nyuszitáskákat, akkor csináltam először, hogy tulajdonképpen a bélés került kívülre. Nagyon szerettem, sok variációs lehetőséget adott. És a sütőtökkel is működik. Ennek a bélése lett fekete filc. És ígértem játékot is. Aki szeretne egy ilyen sütőtök táskát, küldjön megjegyzésben egy őszi verset szeptember 30-án este 8-ig. A nyertes nem ezek...

visszatért az élet a normális kerékvágásba. Reggel a többiek elindultak munkába, óvodába, iskolába, és én is hozzáláttam a dolgaimhoz. Mutatom: Na, ebből mi lesz? Érdemes törni a fejeteket, mert játék is indul majd ;)

Először Gina megjegyzésére válaszolnék. Ő azt vetette fel, hogy az üres kenyeret csak azért borítják rá a másik félre, hogy csomagolható legyen, mert a gyerekek hazaviszik az uzsonnát. Szerintem nem ez a helyzet. Az uzsit ugyanis az oviban / iskolában eszik meg, én csak rendkívüli esetekben megyek délben a kisasszonyokért, ilyenkor elhozzuk az uzsit is. De érdekesnek találom a felvetést. Akkor hogy is van ez? Egy egész szelet kenyér jár egy gyereknek uzsonnára? Mert akkor egy fél adag kencét és feltétet hiányolok. Vagy csak egy fél szelet kenyér jár uzsonnára egy gyereknek, azért csak az van megkenve, és azért csak azon van feltét? Ebben az esetben a másik fél szeletet amolyan ráadásnak kellene tekintenem, valamiféle extra adagnak? Mert akkor jelzem, hogy egy fél szelet kenyér nem elég egy gyereknek uzsonnára, még akkor sem, ha ennél sokkal gazdagabban van megpakolva. És akkor mutatom a pénteki uzsit. Az oviban gyerekpizza volt. Hát, mint mondjak? Már tavaly sem volt gus...

Tudom, hogy azt terveztem, a nyári szünetig fényképezgetem az uzsonnákat, de az az igazság, hogy megszerettem ezt a rovatot, és sok olvasója is volt. Ezért elhatároztam, hogy a 2011/12-es tanévben is folytatom. Nem lesz olyan rendszeres, mint nyár elején volt, de ha menzás uzsihoz jutok, lefényképezem. Még az is lehet, hogy meg is kóstolom. És annyival izgalmasabb a dolog, hogy most már ovis és iskolás uzsonnáért is fizetek, így remélhetőleg még több tapasztalattal gazdagodom - és velem együtt ti is - gyermekétkeztetés témakörben. Mondjuk ma annyira megörültünk egymásnak, hogy Elsőszülöttemmel az uzsival mit sem törődve hagytuk el az iskolát. De mire az oviba értünk, már kissé rendeztük sorainkat, így az ovis uzsonnát meg tudom mutatni. Az étlapon libazsíros kenyeret és paprikát olvastam. A valóságban margarinos kenyér, felvágott és paradicsom volt. (A kép nagyítható. Érdemes megnézni a jobb oldali kenyéren a margarin mennyiségét.) Mindegy, a kutya örült a váratlan meglepetésnek....