Ugrás a fő tartalomra

Volna

Szombaton akár takaríthattunk is volna.
Vagy lemoshattuk volna a kocsit.
Vagy süthettünk-főzhettünk volna egész nap.
Vagy lenyírhattuk volna a füvet.
Vagy elkezdhettük volna a tojásfestést.
Vagy viselkedhettünk volna utálatosan, hogy a végén legyen miért veszekedni.
Vagy bóklászhattunk volna egy nagyobb bevásárlóközpontban.

Ehelyett tüzet raktunk, pörköltöt főztünk, bográcsban.
Voltak akik fiatalos lendülettel fára másztak, és olyanok is, akik a fűben heverésztek.
Névnapja alkalmából finom csemegével (= lisztkukac) etettük a teknőst, és kivittük a napsütésre sétálni. Találgattuk, vajon ő is örül-e a tavasznak, és ha igen, ezt miből vehetnénk rajta észre.



Azért egy kicsit a húsvéttal is foglalkoztunk ám. Felfőztem a hagymahéjat a tojásfestéshez.


És a legfontosabb és legizgalmasabb: A nyúlketrecet is berendeztük. Az volt ugyanis a nagy terv, hogy ha erre jár, akkor elkapjuk a húsvéti nyulat. (Na, jó, csapdába ejtjük, de gondolom ez sokak érzékeny kis lelkét sérti.)


Ui: Jelentem, elkaptuk. Elsőszülöttem reggel (???) 5.33-kor észrevette a nyulat a ketrecben. 5.38-kor már pizsamában és széldzsekiben csodáltuk a nyulat. 5.42-kor (épp a kalácstésztával voltam elfoglalva) azt láttam az ablakból, hogy a nyúl eszeveszetten rohangál a kertben, a kutya eszeveszetten kergeti, a gyerek meg tanácstalanul és nagyon kétségbeesve nézi. 
... (Itt zajos és sírós részletek következnek.)
De a végén persze minden jóra fordult (tisztára olyan az életünk, mint egy mese), és már úgy ültünk le reggelizni, hogy Nyuszi Benjámin (ha az ember elég gyakran olvassa Nyúl Péter kalandjait, ilyenek jutnak az eszébe) a ketrecében rágcsált, Bitang viszonylag nyugodtan járőrözött a kertben (puli, tehát alapból izgatott), a könnyek felszáradtak, a kedélyek megnyugodtak. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe