Ugrás a fő tartalomra

Húsvét



Persze megvoltak a kötelezők. Volt tojásfestés, sonka, kalács, locsolkódás, minden, ami kell a húsvéthoz.
Volt répatorta is, természetesen húsvéti dizájnnal.
Megsütöttem a tortát. Kicsit púpos lett, ezért egyenesre vágtam.

A kör két oldalán bevágtam egy-egy íves vonalat a füleknek, és kicsit elhúztam a fejtől.
Rákentem a mascarpone-s krémet.
És megcsináltam az arcvonásait. Az orra egy piros szívecske lett, külön ezért vettem valami cukormáz-díszítő tollat, vagy inkább tubus-szerű eszközt. Így, utólag azt mondom, nem kellett volna. Nem volt olyan könnyű dolgozni vele, mint képzeltem, iszonyatosan édes a massza, ami benne van, ráadásul másnapra amorf pacává alakult az egész. Legközelebb egy szívecske alakú szórócukorral intézem el ezt a részét.
Főleg, hogy a nagy része még csak ezután következett. Az olvasztott csokit egy kés hegyéről csorgatva "rajzoltam meg" az arcvonásait és a kontúrokat.


És ami nélkül szintén nincs húsvét: a tojáskeresés.
Nálunk a húsvéti nyúl nem a kertben rejti el a tojásokat. Annyira azért nem bízunk a kutyában, hogy egy egész éjszakára egyedül hagyjuk a kertben egy halom csokitojással. És mi az izgalom abban, ha egy jól ismert, zárt kertben előre elrejtett tojásokat kell összegyűjteni?
Mi hetekkel húsvét előtt kezdjük a tojásvadászatot. Mi, mármint a felnőttek. Kis méretű, töltött tojásokra vadászunk. Mert azokat jól lehet dobni és nem törnek be landoláskor. Néhány éve még alig árultak ilyet, de most már elég jó a választék. Most az a bajom, hogy miért csak tejcsokis tojásokat lehet kapni szinte mindenütt.
Ha a tojások megvannak (jó sok), akkor azon kezdünk el spekulálni (még mindig csak mi, felnőttek), hogy milyen idő lesz. Azt reméljük, hogy nem fog esni, de széldzsekis idő lesz. Vagy kardigános, vagy pulcsis. Az a lényeg, hogy olyan ruhát vehessünk fel, aminek nagy zsebe van. Mert abban lapulnak majd a tojások.
És akkor húsvét hétfőn kimegyünk ide:


Nem, ez nem Írország, bár én kb. ilyennek képzelem a képek alapján, hanem a sóskúti domboldal. A kisasszonyok elszántan nekivágtak a domboldalnak, hogy meglássák, hol szalad a húsvéti nyuszi, és ha futás közben dobál  el tojásokat, azt felszedjék.
Az a jó, ha épp annyival vannak előttünk, hogy át tudjuk dobni a tojásokat a fejük fölött - pedig mennyire nem értettük, miért kell a kislabdadobást gyakorolni - , de nem veszik észre, hogy lendítjük a karunkat.
Ezt a játékot (pulyahülyítést) még nekem találták ki a szüleim, de azóta már sok kisgyerek látta szaladni a húsvéti nyulat a családban.
És hogy lehet rávenni egy fáradtságtól nyafogó gyereket arra, hogy fusson felfelé egy dombon? Csak annyit kell mondani neki, hogy én ott mintha láttam volna egy nyuszit!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…