Ugrás a fő tartalomra

Húsvét



Persze megvoltak a kötelezők. Volt tojásfestés, sonka, kalács, locsolkódás, minden, ami kell a húsvéthoz.
Volt répatorta is, természetesen húsvéti dizájnnal.
Megsütöttem a tortát. Kicsit púpos lett, ezért egyenesre vágtam.

A kör két oldalán bevágtam egy-egy íves vonalat a füleknek, és kicsit elhúztam a fejtől.
Rákentem a mascarpone-s krémet.
És megcsináltam az arcvonásait. Az orra egy piros szívecske lett, külön ezért vettem valami cukormáz-díszítő tollat, vagy inkább tubus-szerű eszközt. Így, utólag azt mondom, nem kellett volna. Nem volt olyan könnyű dolgozni vele, mint képzeltem, iszonyatosan édes a massza, ami benne van, ráadásul másnapra amorf pacává alakult az egész. Legközelebb egy szívecske alakú szórócukorral intézem el ezt a részét.
Főleg, hogy a nagy része még csak ezután következett. Az olvasztott csokit egy kés hegyéről csorgatva "rajzoltam meg" az arcvonásait és a kontúrokat.


És ami nélkül szintén nincs húsvét: a tojáskeresés.
Nálunk a húsvéti nyúl nem a kertben rejti el a tojásokat. Annyira azért nem bízunk a kutyában, hogy egy egész éjszakára egyedül hagyjuk a kertben egy halom csokitojással. És mi az izgalom abban, ha egy jól ismert, zárt kertben előre elrejtett tojásokat kell összegyűjteni?
Mi hetekkel húsvét előtt kezdjük a tojásvadászatot. Mi, mármint a felnőttek. Kis méretű, töltött tojásokra vadászunk. Mert azokat jól lehet dobni és nem törnek be landoláskor. Néhány éve még alig árultak ilyet, de most már elég jó a választék. Most az a bajom, hogy miért csak tejcsokis tojásokat lehet kapni szinte mindenütt.
Ha a tojások megvannak (jó sok), akkor azon kezdünk el spekulálni (még mindig csak mi, felnőttek), hogy milyen idő lesz. Azt reméljük, hogy nem fog esni, de széldzsekis idő lesz. Vagy kardigános, vagy pulcsis. Az a lényeg, hogy olyan ruhát vehessünk fel, aminek nagy zsebe van. Mert abban lapulnak majd a tojások.
És akkor húsvét hétfőn kimegyünk ide:


Nem, ez nem Írország, bár én kb. ilyennek képzelem a képek alapján, hanem a sóskúti domboldal. A kisasszonyok elszántan nekivágtak a domboldalnak, hogy meglássák, hol szalad a húsvéti nyuszi, és ha futás közben dobál  el tojásokat, azt felszedjék.
Az a jó, ha épp annyival vannak előttünk, hogy át tudjuk dobni a tojásokat a fejük fölött - pedig mennyire nem értettük, miért kell a kislabdadobást gyakorolni - , de nem veszik észre, hogy lendítjük a karunkat.
Ezt a játékot (pulyahülyítést) még nekem találták ki a szüleim, de azóta már sok kisgyerek látta szaladni a húsvéti nyulat a családban.
És hogy lehet rávenni egy fáradtságtól nyafogó gyereket arra, hogy fusson felfelé egy dombon? Csak annyit kell mondani neki, hogy én ott mintha láttam volna egy nyuszit!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe