Húsvét

Persze megvoltak a kötelezők. Volt tojásfestés, sonka, kalács, locsolkódás, minden, ami kell a húsvéthoz.
Volt répatorta is, természetesen húsvéti dizájnnal.
Megsütöttem a tortát. Kicsit púpos lett, ezért egyenesre vágtam.

A kör két oldalán bevágtam egy-egy íves vonalat a füleknek, és kicsit elhúztam a fejtől.

Rákentem a mascarpone-s krémet.

És megcsináltam az arcvonásait. Az orra egy piros szívecske lett, külön ezért vettem valami cukormáz-díszítő tollat, vagy inkább tubus-szerű eszközt. Így, utólag azt mondom, nem kellett volna. Nem volt olyan könnyű dolgozni vele, mint képzeltem, iszonyatosan édes a massza, ami benne van, ráadásul másnapra amorf pacává alakult az egész. Legközelebb egy szívecske alakú szórócukorral intézem el ezt a részét.
Főleg, hogy a nagy része még csak ezután következett. Az olvasztott csokit egy kés hegyéről csorgatva "rajzoltam meg" az arcvonásait és a kontúrokat.

És ami nélkül szintén nincs húsvét: a tojáskeresés.
Nálunk a húsvéti nyúl nem a kertben rejti el a tojásokat. Annyira azért nem bízunk a kutyában, hogy egy egész éjszakára egyedül hagyjuk a kertben egy halom csokitojással. És mi az izgalom abban, ha egy jól ismert, zárt kertben előre elrejtett tojásokat kell összegyűjteni?
Mi hetekkel húsvét előtt kezdjük a tojásvadászatot. Mi, mármint a felnőttek. Kis méretű, töltött tojásokra vadászunk. Mert azokat jól lehet dobni és nem törnek be landoláskor. Néhány éve még alig árultak ilyet, de most már elég jó a választék. Most az a bajom, hogy miért csak tejcsokis tojásokat lehet kapni szinte mindenütt.
Ha a tojások megvannak (jó sok), akkor azon kezdünk el spekulálni (még mindig csak mi, felnőttek), hogy milyen idő lesz. Azt reméljük, hogy nem fog esni, de széldzsekis idő lesz. Vagy kardigános, vagy pulcsis. Az a lényeg, hogy olyan ruhát vehessünk fel, aminek nagy zsebe van. Mert abban lapulnak majd a tojások.
És akkor húsvét hétfőn kimegyünk ide:

Nem, ez nem Írország, bár én kb. ilyennek képzelem a képek alapján, hanem a sóskúti domboldal. A kisasszonyok elszántan nekivágtak a domboldalnak, hogy meglássák, hol szalad a húsvéti nyuszi, és ha futás közben dobál  el tojásokat, azt felszedjék.

Az a jó, ha épp annyival vannak előttünk, hogy át tudjuk dobni a tojásokat a fejük fölött - pedig mennyire nem értettük, miért kell a kislabdadobást gyakorolni - , de nem veszik észre, hogy lendítjük a karunkat.
Ezt a játékot (pulyahülyítést) még nekem találták ki a szüleim, de azóta már sok kisgyerek látta szaladni a húsvéti nyulat a családban.
És hogy lehet rávenni egy fáradtságtól nyafogó gyereket arra, hogy fusson felfelé egy dombon? Csak annyit kell mondani neki, hogy én ott mintha láttam volna egy nyuszit!