Ugrás a fő tartalomra

Volna

Szombaton akár takaríthattunk is volna.
Vagy lemoshattuk volna a kocsit.
Vagy süthettünk-főzhettünk volna egész nap.
Vagy lenyírhattuk volna a füvet.
Vagy elkezdhettük volna a tojásfestést.
Vagy viselkedhettünk volna utálatosan, hogy a végén legyen miért veszekedni.
Vagy bóklászhattunk volna egy nagyobb bevásárlóközpontban.

Ehelyett tüzet raktunk, pörköltöt főztünk, bográcsban.
Voltak akik fiatalos lendülettel fára másztak, és olyanok is, akik a fűben heverésztek.
Névnapja alkalmából finom csemegével (= lisztkukac) etettük a teknőst, és kivittük a napsütésre sétálni. Találgattuk, vajon ő is örül-e a tavasznak, és ha igen, ezt miből vehetnénk rajta észre.



Azért egy kicsit a húsvéttal is foglalkoztunk ám. Felfőztem a hagymahéjat a tojásfestéshez.


És a legfontosabb és legizgalmasabb: A nyúlketrecet is berendeztük. Az volt ugyanis a nagy terv, hogy ha erre jár, akkor elkapjuk a húsvéti nyulat. (Na, jó, csapdába ejtjük, de gondolom ez sokak érzékeny kis lelkét sérti.)


Ui: Jelentem, elkaptuk. Elsőszülöttem reggel (???) 5.33-kor észrevette a nyulat a ketrecben. 5.38-kor már pizsamában és széldzsekiben csodáltuk a nyulat. 5.42-kor (épp a kalácstésztával voltam elfoglalva) azt láttam az ablakból, hogy a nyúl eszeveszetten rohangál a kertben, a kutya eszeveszetten kergeti, a gyerek meg tanácstalanul és nagyon kétségbeesve nézi. 
... (Itt zajos és sírós részletek következnek.)
De a végén persze minden jóra fordult (tisztára olyan az életünk, mint egy mese), és már úgy ültünk le reggelizni, hogy Nyuszi Benjámin (ha az ember elég gyakran olvassa Nyúl Péter kalandjait, ilyenek jutnak az eszébe) a ketrecében rágcsált, Bitang viszonylag nyugodtan járőrözött a kertben (puli, tehát alapból izgatott), a könnyek felszáradtak, a kedélyek megnyugodtak. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…