Ugrás a fő tartalomra

Jól gondolták,

akik azt feltételezték, hogy muffinokat gyártok majd.
Jó, tudom, idáig sokan eljutottak már, muffint varrni, az is valami? (Mazsola malac hangján.)
Ezért azt találtam ki, hogy muffingyárat (vagy muffinsütödét) csinálok.
Apró kis csipke kosarak, muffinok, gyöngyökkel díszített krémes rétegek, és hófehér tejszínhabrózsák, tépőzárral rögzíthetőek egymáshoz.
Ez az adag már kapható a Meskán:

De egy szép napon (= amint kiderítem, hogy lehet .xls fájlokban a táblázat üres celláit levágni) majd a blogon is lehet kapni. A türelmetlenek már most is érdeklődhetnek e-mailben. :)

Persze nem csak a muffinokkal foglalkoztam. Varrtam újabb nyuszitáskákat:



Egy új korszak kezdődött az életünkben. Elsőszülöttem elkezdett zongorázni tanulni. Tüzijátékot nem rendeztünk ugyan, sem állófogadást, de úgy gondoltam, ez azért mégis nagy dolog, adjuk meg a módját.
És bár a német kultúrával elég távolságtartóan állunk egymáshoz, eljutott hozzám a hír, hogy Németországban, amikor a gyerekek elkezdik az iskolát, édességeket kapnak ajándékba, mert tanulni és tudni édes, jó dolog.
Ezért nem hagytam ott a boltban ezt a violin-kulcs formájú sütikiszúrót.
A tészta átlagos omlós tészta (liszt, margarin, cukor), ezúttal fahéjjal ízesítve.
Kiszaggattam a violin-kulcsokat, a fölösleges részeket (kulcsonként hármat) kipiszkáltam a formából, óvatosan kiszedtem a tésztát a formából, sütőlapra sorakoztattam, és megsütöttem.

Amikor az utolsó adag sült, csokit olvasztottam, és ecsettel egyesével bekenegettem a kekszeket csokival. (Ááááá, egyáltalán nem babrás ám!)

Egy kis csomagot kapott a kisasszony, egyet pedig a tanárnéni.

A többit meg megettük mi! Az utolsó morzsáknál a Párom csak annyit kérdezett:
- Ezentúl hetente kétszer sütsz majd ilyet?
(Nem tehet róla, ilyen a humora.)

Bennünket is utolért a medvehagyma-szezon. (Hogy történt ez? Néhány éve még azt se tudtuk, hogy létezik ilyen, most meg úgy érezzük, nem élhetünk teljes életet nélküle. Van a medvehagymának egy marketinges csapata, vagy mi a szösz?!)
Annyira utolért a szezon, hogy vettem is a piacon három kis tejfölöspohárba ültetett tövet, szóval hamarosan a saját medvehagymánkat szedhetjük majd. Már csak néhány év.

Most pogácsát sütöttem a medvehagymából. A  receptet nem írom le, mindenkinek van egy jól bevált pogácsareceptje, ha meg nincs, kérdezze meg a barátait és üzletfeleit. Vagy az internetet. Amikor hajtogattam a tésztát, minden réteget megkentem metélőhagymás vajjal.
Írtam már a találmányaimról. Az egyik ilyen nagy felfedezésem a négyzet alakú pogácsa. Sokkal haladósabb, mint köröket szaggatni, a maradékot összegyúrni, nyújtani, szaggatni, és így tovább, a végtelenségig, közben nagy mennyiségű liszttel szórva be a konyhát.
A vonalzó az anyám találmánya, ő egy nagy fa vonalzó mentén vágja egyformára és egyenesre a sajtos stanglikat.
Megcsináltam egy adag pogácsát, és lefagyasztottam. Tündibündi reggeleken egy adagot tepsire pakolok, és forró sütőben megsütöm.


Megjegyzések

  1. Gratulálok a bejegyzéshez.
    Sok minden volt benne, de nem bő lére eresztve.
    Élveztem. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…