Jól gondolták,

akik azt feltételezték, hogy muffinokat gyártok majd.
Jó, tudom, idáig sokan eljutottak már, muffint varrni, az is valami? (Mazsola malac hangján.)
Ezért azt találtam ki, hogy muffingyárat (vagy muffinsütödét) csinálok.

Apró kis csipke kosarak, muffinok, gyöngyökkel díszített krémes rétegek, és hófehér tejszínhabrózsák, tépőzárral rögzíthetőek egymáshoz.
Ez az adag már kapható a Meskán:

De egy szép napon (= amint kiderítem, hogy lehet .xls fájlokban a táblázat üres celláit levágni) majd a blogon is lehet kapni. A türelmetlenek már most is érdeklődhetnek e-mailben. :)

Persze nem csak a muffinokkal foglalkoztam. Varrtam újabb nyuszitáskákat:

Egy új korszak kezdődött az életünkben. Elsőszülöttem elkezdett zongorázni tanulni. Tüzijátékot nem rendeztünk ugyan, sem állófogadást, de úgy gondoltam, ez azért mégis nagy dolog, adjuk meg a módját.

És bár a német kultúrával elég távolságtartóan állunk egymáshoz, eljutott hozzám a hír, hogy Németországban, amikor a gyerekek elkezdik az iskolát, édességeket kapnak ajándékba, mert tanulni és tudni édes, jó dolog.

Ezért nem hagytam ott a boltban ezt a violin-kulcs formájú sütikiszúrót.

A tészta átlagos omlós tészta (liszt, margarin, cukor), ezúttal fahéjjal ízesítve.
Kiszaggattam a violin-kulcsokat, a fölösleges részeket (kulcsonként hármat) kipiszkáltam a formából, óvatosan kiszedtem a tésztát a formából, sütőlapra sorakoztattam, és megsütöttem.

Amikor az utolsó adag sült, csokit olvasztottam, és ecsettel egyesével bekenegettem a kekszeket csokival. (Ááááá, egyáltalán nem babrás ám!)

Egy kis csomagot kapott a kisasszony, egyet pedig a tanárnéni.

A többit meg megettük mi! Az utolsó morzsáknál a Párom csak annyit kérdezett:
- Ezentúl hetente kétszer sütsz majd ilyet?
(Nem tehet róla, ilyen a humora.)

Bennünket is utolért a medvehagyma-szezon. (Hogy történt ez? Néhány éve még azt se tudtuk, hogy létezik ilyen, most meg úgy érezzük, nem élhetünk teljes életet nélküle. Van a medvehagymának egy marketinges csapata, vagy mi a szösz?!)
Annyira utolért a szezon, hogy vettem is a piacon három kis tejfölöspohárba ültetett tövet, szóval hamarosan a saját medvehagymánkat szedhetjük majd. Már csak néhány év.

Most pogácsát sütöttem a medvehagymából. A  receptet nem írom le, mindenkinek van egy jól bevált pogácsareceptje, ha meg nincs, kérdezze meg a barátait és üzletfeleit. Vagy az internetet. Amikor hajtogattam a tésztát, minden réteget megkentem metélőhagymás vajjal.

Írtam már a találmányaimról. Az egyik ilyen nagy felfedezésem a négyzet alakú pogácsa. Sokkal haladósabb, mint köröket szaggatni, a maradékot összegyúrni, nyújtani, szaggatni, és így tovább, a végtelenségig, közben nagy mennyiségű liszttel szórva be a konyhát.

A vonalzó az anyám találmánya, ő egy nagy fa vonalzó mentén vágja egyformára és egyenesre a sajtos stanglikat.
Megcsináltam egy adag pogácsát, és lefagyasztottam. Tündibündi reggeleken egy adagot tepsire pakolok, és forró sütőben megsütöm.