Kézügyesség dolga

Már az is durva volt, hogy tegnap valami dara esett. A délelőtti napsütést akár zárójelbe is tehetjük, mert ma délután már megint szállingózott a hó. Most pedig szakad! Másodszülöttem az ilyenre magából kikelve mondja, hogy Ezt nem hiszem el! (Szerencsére ő most alszik, így csak magamat kell csillapítanom.) Megbeszéltük, hogy mire ezt a verset megtanuljuk, biztos vége lesz a télnek. Minden nap tanulunk egy versszakot. (Meg egy csomó viccesnek / értelmetlennek tűnő új szót; kupáscserép, porkahó, csetteget, és társai.) Kányádi Sándor: Zsörtölődő Elegünk van már, elegünk. Meddig kell még di- deregnünk? Mondják a kupás- cserepet megülő fagyos verebek. Télen átal is nyaraló fecskének lenni volna jó, csettegeti a porkahó alatt csőrölő kis rigó. Varjú körözget, billeget, letácsol rigót s verebet. Hogyha kedves a tollatok, annyit ne sopán- kodjatok. Megértem én már eleget, ennél is zordabb teleket. De olyat eddig sohasem, hogy vége egyszer ne legyen. ...

Bizony, vasárnap zárult az oroszlános játék. Szerettem volna sorsolni, de csak Ceffa jelentkezett, így holnap hozzá indul az oroszlán. A játékban az volt a feltétel, hogy oroszlános verset kellett küldeni. Ceffa ezt küldte: Csóri Sándor: Oroszlán Kis oroszlán, nagy oroszlán, hol rohangál, hol poroszkál. Kis oroszlán gömbölyded, boldog mikor bömbölhet. És én is találtam egyet: Juhász Magda: Az öntelt oroszlán Ballag egy oroszlán, igen rossz a kedve, senki sincs aki a játszótársa lenne. Egy zsiráf megriad, futva menekülne, kéri az oroszlán ne fusson el tőle. De még a kérés is mennydörgésnek hallik, ilyen könyörgésre egy állat se hajlik. Egérke cincogja: – Igazán sajnálom, viselkedj rendesen, lehetsz a barátom. Ordít az oroszlán: – Király az én rangom, egy hitvány egérrel dehogy barátkozom! Mancsával odacsap, de bizony megjárja, kötélből font csapda, hull a bősz királyra. Kéri az egeret: – Segíts  jó barátom, rágd el a kötelet, hidd el meghá...

Ott tartottam, még mielőtt valamit véletlenül megnyomtam a klaviatúrán, hogy kész lesz keddre az a katicakislány, hiszen már kezd alakot ölteni. És arca is van. Sőt, már horgolom a kis sapit is, ami majd a haja alapja lesz. És aki szeretne katicakislányt, az jövő héten talál majd magának a boltomban. :) Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy egész héten a katicákkal szöszmötöltem. Varrtam padlizsánt a filcpiacra : És az oroszlánok hoz is érkezett néhány új példány. És ez még nem volt elég. Eszembe jutott, hogy volt olyan időszak az életünkben, amikor minden péntek délután ünnepi uzsonnát tartottunk. Sütit ettünk, szörpöt ittunk, és ünnepeltük, hogy kitört a hétvége. Még jó, hogy tegnap ráakadtam egy krémsajtos, málnahabos brownie  receptre, így ma is tarthattunk ünnepi uzsonnát. És már csak egy kérdés maradt hátra. A leértékelt cuccok közt találtam négy kókuszdiót. Mi lesz belőlük? 

Még  tavaly kezdődött. Megjelent az új Tilda könyv, amiben sok érdekes ötlet van, például egy csiga is. Nagyon tetszett az a csigaház. De járok én a neten, látom, hogy már mindenki megvarrta. Hát én nem fogom. Legalábbis nem úgy. Én csigababát varrtam, egy csigafiút, Bogyót. Egy nagy rongybabát, hátán csigaházzal. Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is. Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának. Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért,...

És igen, és igen, és igen! Megtörtént. A kandírozott narancshéjnak majdnem a fele eljutott addig, hogy majdnem teljesen megszáradjon. Ennek annyira megörültünk, hogy nekiláttunk moszkauert sütni. Volt itthon maradék diákcsemege (mindenféle csonthéjasok és mazsola keveréke), abból 20 dekát és a narancshéjból 10 dekát összedaráltam. Hozzáadtunk 10 deka olvasztott vajat, és annyi lisztet és tejet, hogy formázható, gyúrható masszát kapjunk. (Mondjuk kb. 5 ek. liszt és egy löttyintésnyi tej.) Cukrot is lehet hozzáadni, nekünk nem hiányzott. A kisasszonyok halmokat raktak a sütőlapra a masszából, és ellapogatták, hogy korongok legyenek. 15 perc alatt megsült. Másnap gőz fölött csokit olvasztottam, és a kekszek egyik oldalát belemártogattam. (Tudom, hogy szép dolog, és jó, és hasznos a gyerekekkel főzőcskézni, de az ilyen stratégiai jelentőségű készletgazdálkodási ügyeket szeretem egyedül intézni. Ezt az ovis farsangra készítettük, és ha a csokizásnál is segítettek volna, akkor biztos,...

Mutassam meg, mi lett a barna filcből? Lett belőle tojás , rendes, "életnagyságú". És lett belőle  nyúl is. Nem is akármilyen! Az angyalkák felnagyított sablonját használtam, így a nyuszi is szétszedhető a nyakánál, és lehet benne mindenféle kincseket tartani. Vagy például hímes tojást is, hiszen épp belefér. Nagyon megszerettem a nyuszkót, amíg készült, a szívecske orrát éppúgy, mint a bojtos farkát. Igen, jól látjátok, már készülök a húsvétra.

Mostanában kevesebbet írtam arról, miket varrtam. Ennek persze nagyon hétköznapi okai vannak, volt néhány Meskás vásárlásom, kicsit kiürült a boltom és az itthoni raktárkészlet is megcsappant, azokat kellett feltöltenem. Soha nagyobb gondot. De ma jutott időm varrni is, fényképezni is, mutatom sorban. Elkészült két kis őrangyal. Nagyon szeretem a fehéret és az aranyat együtt, az angyalokról rögtön ez a két szín jut eszembe. Még nyáron találtam ki a levendulababákat, azoknak a ruhája levendulavirággal volt megtöltve, most arra a mintára készítettem az angyalokat. A nyakuknál ezek is szétszedhetőek, hogy ki mit tart benne, az mindenkinek a fantáziájára van bízva. A ruhák mintáját a  magyar motívumok  közt találtam. Mutatom egyesével is az angyalkákat: A másik képen látszik a szárnya, és hátul a frizurája: A másik angyal hajáról mindenkinek más jut eszébe. Van, aki a fekete énekesnőkre asszociál, és van, aki a '70-es évek tupírdivatjára. Én álomfelhőnek hívom. És készülünk...