Ugrás a fő tartalomra

Eddig bírtam

ellenállni a karácsonynak. Tudom, hogy november van, és még korai, de a városban már kirakták a karácsonyi díszkivilágítást, és minden reggel és délután azt találgatjuk a kisasszonyokkal, hogy vajon mikor fogják felkapcsolni ... 
Szóval mi már várjuk a karácsonyt. Annyira, hogy már az adventnek is nagyon tudnánk örülni, ami, ugye, a karácsonyi készülődés ideje. Nagy várakozásunkban most az adventre készülődünk :-)

Mivel lehet az adventre készülni? Hát persze, hogy adventi naptárral.

Az adventi naptárak általában úgy működnek, hogy december 1-én hangulatos díszletben elrendezünk 24 meglepetést rejtő csomagocskát, abból minden nap kibontunk egyet (És felfaljuk. Vagy meglepődünk.), így tulajdonképpen karácsonyra el is fogy az egész naptár.

Én most egy olyan naptárat találtam ki, ami napról napra alakul, és karácsonyra lesz kész. (Mint a várakozástornyok.)

Hobbiboltban lehet kapni a kicsinél is kisebb cserepeket. Vettem 24-et, nagyon kicsit és még annál is kisebbet.


A kisasszonyok akrillal lefestették fehérre (még mindig tart a "fehér-korszakom"), úgy, hogy a fent a belső részük is fehér legyen.


Nem kell különösebb tehetség hozzá, hogy kitaláljátok, mire kellenek a cserepek. Virágot ültettünk, naná. A nagy terv az volt, hogy hóvirágot ültetünk a cserepekbe, de a mai beszerzőkörutam során be kellett látnom, hogy novemberben már minden boltban elpakolták a virághagymákat, így csak a maradék maradékából válogathattam választhattam. De azt legalább féláron :-) Így 40 krókusz hagymát hoztam haza. A csomagon lévő képen lila és fehér krókuszok pompáznak, a felirat kék és fehér krókuszokat ígér, majd meglátjuk.

Egy esős novemberi estén így megy nálunk a virágültetés, virágföld a tálcán, a kisasszonyok kiskanállal szórják kanalazzák, én meg nyugodt(nak szánt) hangon mondogatom: A tálcába!
 20  cserépbe virághagymát ültettünk, 4-be gyertyát. Decemberben minden nap a végleges helyére kerül majd egy-egy cserép.


A virágos cserepeket kivittem az esőre, a gyertyák itt bent velünk együtt várják az adventet.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…