Ugrás a fő tartalomra

Eddig bírtam

ellenállni a karácsonynak. Tudom, hogy november van, és még korai, de a városban már kirakták a karácsonyi díszkivilágítást, és minden reggel és délután azt találgatjuk a kisasszonyokkal, hogy vajon mikor fogják felkapcsolni ... 
Szóval mi már várjuk a karácsonyt. Annyira, hogy már az adventnek is nagyon tudnánk örülni, ami, ugye, a karácsonyi készülődés ideje. Nagy várakozásunkban most az adventre készülődünk :-)

Mivel lehet az adventre készülni? Hát persze, hogy adventi naptárral.

Az adventi naptárak általában úgy működnek, hogy december 1-én hangulatos díszletben elrendezünk 24 meglepetést rejtő csomagocskát, abból minden nap kibontunk egyet (És felfaljuk. Vagy meglepődünk.), így tulajdonképpen karácsonyra el is fogy az egész naptár.

Én most egy olyan naptárat találtam ki, ami napról napra alakul, és karácsonyra lesz kész. (Mint a várakozástornyok.)

Hobbiboltban lehet kapni a kicsinél is kisebb cserepeket. Vettem 24-et, nagyon kicsit és még annál is kisebbet.


A kisasszonyok akrillal lefestették fehérre (még mindig tart a "fehér-korszakom"), úgy, hogy a fent a belső részük is fehér legyen.


Nem kell különösebb tehetség hozzá, hogy kitaláljátok, mire kellenek a cserepek. Virágot ültettünk, naná. A nagy terv az volt, hogy hóvirágot ültetünk a cserepekbe, de a mai beszerzőkörutam során be kellett látnom, hogy novemberben már minden boltban elpakolták a virághagymákat, így csak a maradék maradékából válogathattam választhattam. De azt legalább féláron :-) Így 40 krókusz hagymát hoztam haza. A csomagon lévő képen lila és fehér krókuszok pompáznak, a felirat kék és fehér krókuszokat ígér, majd meglátjuk.

Egy esős novemberi estén így megy nálunk a virágültetés, virágföld a tálcán, a kisasszonyok kiskanállal szórják kanalazzák, én meg nyugodt(nak szánt) hangon mondogatom: A tálcába!
 20  cserépbe virághagymát ültettünk, 4-be gyertyát. Decemberben minden nap a végleges helyére kerül majd egy-egy cserép.


A virágos cserepeket kivittem az esőre, a gyertyák itt bent velünk együtt várják az adventet.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe