Ugrás a fő tartalomra

Mi

Holle anyóra számíthattunk, ha már nagyon vártuk az igazi, szánkózós, hóemberépítős telet. A derék öregasszony szigorú volt, de igazságos, a lusta lányt persze megbüntette, a szorgost gazdagon megjutalmazta, és ha ágyazáskor felrázta a párnákat, csak úgy hullott a sok tollpihe, lent, a földi világban meg havazott...

(Ha jól emlékszem, még oviban, az egyik dalban a Mikulás rázta a nagy szakállát, és abból hullott a hó, de ez már nagyon homályos emlék.)

A kisasszonyok már egy másik világban élnek. Ők Marcotól várják a telet.


Mert Marco egy igazi mágus, csodákat tud varázsolni pusztán a gondolata erejével, udvarias, mindig elegáns, jóképű (néha még annál is jobb), és annyira szereti azt a lányt... Ha valaki, hát Marco biztosan tud telet is varázsolni. Hisz' olvastuk. 

"A fák lombtalanok és feketék, ágaik fölnyúlnak a tág, ragyogóan kék égbe. A talajt könnyű, vékony hóréteg borítja, amely szikrázóan ragyog a napsütésben. Csodaszép téli nap van, és sok kilométernyire innen sem látszik egy épület sem, mindenütt csak hó és fák. egy madár rikolt az egyik közeli fán, és a távolból egy másik felel neki.
 (...)
A tábla szerint a sátorban a Jégvirágok kertje található, bármit jelentsen is, és Celia elmosolyodik, mert a felirat alatt az áll kisebb betűkkel, hogy elnézést kérnek az alacsony hőmérséklet okozta esetleges kellemetlenségekért.
A felirat dacára sincs felkészülve arra, ami odabenn fogadja.
Benn megtalálja mindazt, amit a felirat ígér. De annál sokkal többet is.
A falakon nincsenek csíkok, vagy legalábbis nem látni őket, mert minden sziporkázóan fehér. Nem tudja megállapítani, pontosan mekkora a sátor, mert a kilátást eltakarják a leomló fűzfaágak és a tekergő kúszónövények.
Maga a levegő is varázslatos. Csípősnek és édesnek érzi, ahogy belélegzi, olyannyira, hogy a lábujja hegyéig beleborzong, és ezt a borzongást nemcsak a táblán előre jelzett alacsony hőmérséklet okozza.
A sátorban nincs már egy lélek sem, Celia egymagában köröz a sápadt rózsákkal befuttatott lugasok és halkan gyöngyöző, díszesen faragott szökőkutak között.
És minden, de minden, kivéve a girlandokba fűzött fehér selyemszalagokat, jégből van.
Celia kíváncsian leszakít egy fagyott pünkösdi rózsát: a szár könnyedén törik.
De a rétegesen egymásra simuló szirmok megrázkódnak, kihullanak az ujjai közül, le a földre, és ott eltűnnek az elefántcsontszínű fűszálak között. Mire újra az ágra néz, azon már megjelent egy újabb, ugyanolyan rózsa.
 (...)
A szoba, amelybe az ajtó nyílik, tele van tollal, fentről lebegnek lefelé. Amikor áthaladsz a helyiségen, a tollak úgy hullanak, mint a hó, beborítják a csapóajtót, hogy nem is látszik többé.
Amikor belépsz a következő szobába, átható fenyőillat csapja meg az orrod: egy örökzöldekkel teli erdőben találod magad. Csakhogy ezek a fák mégsem zöldek, hanem ragyogó fehérek, és csak úgy világítanak a sötétségben.
 (...)
A csíkos sátorfal megmerevedik, a puha felület megkeményedik, ahogy a sátorponyva papirossá változik. A falakon szavak jelennek meg, géppel írt levelek kézírásos szövegek közt. Celia felismeri néhány Shakespeare-szonett sorait, és egy-két töredéket különféle görög istennőkhöz szóló himnuszokból. A versek betöltik az egész sátrat. Már teljesen elborították a falakat és a mennyezetet, lefolynak a padlóra."

Azért amíg Marcora és a rendes télre várunk, mi is próbálkozhatunk. 
Karácsony előtt a svéd bútorosnál árultak hópelyhes girlandot.


Van a házunknak egy olyan része, ahonnan az ajtók nyílnak. Amolyan szükséges rossz. Próbáljuk legalább poénossá tenni, ha már széppé nem sikerül, festettem oda egy arany fát, és egy hétvégén a földgömböt leszereltük a törött állványáról, hogy itt kezdjen új életet. (Két bölcsész ha villanyt szerel -  ez is megért volna egy bejegyzést :-)


Most a földgömb helyére felkerült a hópihés girland. Már így, egy csomóban is odáig voltunk tőle.




Azért a hulladék fák, deszkák, lécek (= leendő paradicsomkarók) közül előhalásztam néhány vékonyabbat, lefestettük fehérre.

Egy rácsot eszkábáltunk belőle. Az egyszerűbb fajtát, a két szemközti falra felcsavarozott Párom egy-egy lécet, a többit pedig csak keresztben ráraktuk. Hevenyészve rátekergettük a girlandot.



Vettem szép csomagolópapírt, gyönyörű, szálkás, férfias kézírással. Marco az ilyenből állatokat hajtogat, fekete tintatengeren úszó vitorlást varázsol ...


... mi hópelyheket vágtunk, fehér gyöngyökkel cérnaszálra fűztük és a rácsról lelógattuk.


Kreatív boltban lehet kapni hófehér tollat. Én is azt kerestem, amikor megláttam, hogy már készen, vékony drótra fűzve is lehet kapni. Hurrá! (A legjobb az volt, hogy a sorban mögöttem álló pasi, akit szemlátomást valamiért KÜLDTEK a boltba, annyira nem az ő közege volt, végig kíváncsiskodott: -Úristen, ezzel mit fognak kezdeni?! - így nyitott, és innen csak lefelé vitt az utunk.)


Csiszolt üveggyöngyök voltak itthon, a kisasszonyokkal egy teázós, beszélgetős délutánon ráügyeskedtük a gyöngyszemeket a drótra.










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…