Ugrás a fő tartalomra

Mi

Holle anyóra számíthattunk, ha már nagyon vártuk az igazi, szánkózós, hóemberépítős telet. A derék öregasszony szigorú volt, de igazságos, a lusta lányt persze megbüntette, a szorgost gazdagon megjutalmazta, és ha ágyazáskor felrázta a párnákat, csak úgy hullott a sok tollpihe, lent, a földi világban meg havazott...

(Ha jól emlékszem, még oviban, az egyik dalban a Mikulás rázta a nagy szakállát, és abból hullott a hó, de ez már nagyon homályos emlék.)

A kisasszonyok már egy másik világban élnek. Ők Marcotól várják a telet.


Mert Marco egy igazi mágus, csodákat tud varázsolni pusztán a gondolata erejével, udvarias, mindig elegáns, jóképű (néha még annál is jobb), és annyira szereti azt a lányt... Ha valaki, hát Marco biztosan tud telet is varázsolni. Hisz' olvastuk. 

"A fák lombtalanok és feketék, ágaik fölnyúlnak a tág, ragyogóan kék égbe. A talajt könnyű, vékony hóréteg borítja, amely szikrázóan ragyog a napsütésben. Csodaszép téli nap van, és sok kilométernyire innen sem látszik egy épület sem, mindenütt csak hó és fák. egy madár rikolt az egyik közeli fán, és a távolból egy másik felel neki.
 (...)
A tábla szerint a sátorban a Jégvirágok kertje található, bármit jelentsen is, és Celia elmosolyodik, mert a felirat alatt az áll kisebb betűkkel, hogy elnézést kérnek az alacsony hőmérséklet okozta esetleges kellemetlenségekért.
A felirat dacára sincs felkészülve arra, ami odabenn fogadja.
Benn megtalálja mindazt, amit a felirat ígér. De annál sokkal többet is.
A falakon nincsenek csíkok, vagy legalábbis nem látni őket, mert minden sziporkázóan fehér. Nem tudja megállapítani, pontosan mekkora a sátor, mert a kilátást eltakarják a leomló fűzfaágak és a tekergő kúszónövények.
Maga a levegő is varázslatos. Csípősnek és édesnek érzi, ahogy belélegzi, olyannyira, hogy a lábujja hegyéig beleborzong, és ezt a borzongást nemcsak a táblán előre jelzett alacsony hőmérséklet okozza.
A sátorban nincs már egy lélek sem, Celia egymagában köröz a sápadt rózsákkal befuttatott lugasok és halkan gyöngyöző, díszesen faragott szökőkutak között.
És minden, de minden, kivéve a girlandokba fűzött fehér selyemszalagokat, jégből van.
Celia kíváncsian leszakít egy fagyott pünkösdi rózsát: a szár könnyedén törik.
De a rétegesen egymásra simuló szirmok megrázkódnak, kihullanak az ujjai közül, le a földre, és ott eltűnnek az elefántcsontszínű fűszálak között. Mire újra az ágra néz, azon már megjelent egy újabb, ugyanolyan rózsa.
 (...)
A szoba, amelybe az ajtó nyílik, tele van tollal, fentről lebegnek lefelé. Amikor áthaladsz a helyiségen, a tollak úgy hullanak, mint a hó, beborítják a csapóajtót, hogy nem is látszik többé.
Amikor belépsz a következő szobába, átható fenyőillat csapja meg az orrod: egy örökzöldekkel teli erdőben találod magad. Csakhogy ezek a fák mégsem zöldek, hanem ragyogó fehérek, és csak úgy világítanak a sötétségben.
 (...)
A csíkos sátorfal megmerevedik, a puha felület megkeményedik, ahogy a sátorponyva papirossá változik. A falakon szavak jelennek meg, géppel írt levelek kézírásos szövegek közt. Celia felismeri néhány Shakespeare-szonett sorait, és egy-két töredéket különféle görög istennőkhöz szóló himnuszokból. A versek betöltik az egész sátrat. Már teljesen elborították a falakat és a mennyezetet, lefolynak a padlóra."

Azért amíg Marcora és a rendes télre várunk, mi is próbálkozhatunk. 
Karácsony előtt a svéd bútorosnál árultak hópelyhes girlandot.


Van a házunknak egy olyan része, ahonnan az ajtók nyílnak. Amolyan szükséges rossz. Próbáljuk legalább poénossá tenni, ha már széppé nem sikerül, festettem oda egy arany fát, és egy hétvégén a földgömböt leszereltük a törött állványáról, hogy itt kezdjen új életet. (Két bölcsész ha villanyt szerel -  ez is megért volna egy bejegyzést :-)


Most a földgömb helyére felkerült a hópihés girland. Már így, egy csomóban is odáig voltunk tőle.




Azért a hulladék fák, deszkák, lécek (= leendő paradicsomkarók) közül előhalásztam néhány vékonyabbat, lefestettük fehérre.

Egy rácsot eszkábáltunk belőle. Az egyszerűbb fajtát, a két szemközti falra felcsavarozott Párom egy-egy lécet, a többit pedig csak keresztben ráraktuk. Hevenyészve rátekergettük a girlandot.



Vettem szép csomagolópapírt, gyönyörű, szálkás, férfias kézírással. Marco az ilyenből állatokat hajtogat, fekete tintatengeren úszó vitorlást varázsol ...


... mi hópelyheket vágtunk, fehér gyöngyökkel cérnaszálra fűztük és a rácsról lelógattuk.


Kreatív boltban lehet kapni hófehér tollat. Én is azt kerestem, amikor megláttam, hogy már készen, vékony drótra fűzve is lehet kapni. Hurrá! (A legjobb az volt, hogy a sorban mögöttem álló pasi, akit szemlátomást valamiért KÜLDTEK a boltba, annyira nem az ő közege volt, végig kíváncsiskodott: -Úristen, ezzel mit fognak kezdeni?! - így nyitott, és innen csak lefelé vitt az utunk.)


Csiszolt üveggyöngyök voltak itthon, a kisasszonyokkal egy teázós, beszélgetős délutánon ráügyeskedtük a gyöngyszemeket a drótra.










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…