egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen.
Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!
Akkor kezdünk vele valamit. |
| Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle. |
Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre.
A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna.
Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam.
A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fűztem bele. És ezzel tulajdonképpen kész is a szoknya.
Néha szeretek tizenkilencre lapot húzni, és Másodszülöttem ízlésébe ennyi még amúgy is bőőőőőven belefér, ezért egy szatén szalagot még belefűztem, hogy legyen egy kis dísz is azon a szoknyán.
Ui: Egy laza, kötött pulcsi nem bírná ki, ha ollóval nekiesnénk, vágnánk, varrnánk, de egy jól összetöppedt gyapjúval bátran lehet kreatívkodni, nem bomlok, nem foszlik.
Csini lett.Ügyes vagy.
VálaszTörlés