Ugrás a fő tartalomra

Kaptunk

egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen. 


Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!
 Akkor kezdünk vele valamit.

Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle. 
 Először is kibontottam a pulóver ujját.


Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre.
A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna.


Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam.


A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fűztem bele. És ezzel tulajdonképpen kész is a szoknya.


Néha szeretek tizenkilencre lapot húzni, és Másodszülöttem ízlésébe ennyi még amúgy is bőőőőőven belefér, ezért egy szatén szalagot még belefűztem, hogy legyen egy kis dísz is azon a szoknyán.




Ui: Egy laza, kötött pulcsi nem bírná ki, ha ollóval nekiesnénk, vágnánk, varrnánk, de egy jól összetöppedt gyapjúval bátran lehet kreatívkodni, nem bomlok, nem foszlik. 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…