Ugrás a fő tartalomra

Kaptunk

egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen. 


Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!
 Akkor kezdünk vele valamit.

Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle. 
 Először is kibontottam a pulóver ujját.


Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre.
A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna.


Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam.


A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fűztem bele. És ezzel tulajdonképpen kész is a szoknya.


Néha szeretek tizenkilencre lapot húzni, és Másodszülöttem ízlésébe ennyi még amúgy is bőőőőőven belefér, ezért egy szatén szalagot még belefűztem, hogy legyen egy kis dísz is azon a szoknyán.




Ui: Egy laza, kötött pulcsi nem bírná ki, ha ollóval nekiesnénk, vágnánk, varrnánk, de egy jól összetöppedt gyapjúval bátran lehet kreatívkodni, nem bomlok, nem foszlik. 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…