Ugrás a fő tartalomra

Eddig

kevés szó esett róla, de a kiskirálylány szobáját is alakítgatjuk. Ami első ránézésre könnyebségnek tűnik, az egyben nehezítő körülmény is; a szoba lakója ugyanis egyelőre nem mondja el, hogy mik az elképzelései. Az biztos, hogy a macskákat szereti, az élénk színeket pedig nem. Marad hát a fehér alap, egy kis arannyal, feketével kiegészítve, felbukkan majd egy-két cicus is, minden más pedig a nem fáj kategória, ha úgy adódik, keresünk neki más helyet.
Amikor a nagytesók kiköltöztek a lányszobából, leszedték a falakról a képeiket, posztereiket, rajzaikat. Hetekig nézegettem a fehér falakat, hogy mit kellene velük kezdeni. A festést rögtön kizártam, gyakorlatilag állandósult az átmeneti állapot a házban, valami mindig épp szét van verve, ki van pakolva, vagy csak vár, hogy legyen helye, biztos, hogy még egy szobát nem pakolok ki, hogy lehessen festeni egy jót. Végül azt találtam ki, hogy a falakat képekkel kellene dekorálni! Előfordulhat, hogy másnak is eszébe jutott már ez?
Kifigyeltem, hogy épp akkora kép kellene a falra, mint az ugróiskolás szőnyeg. (A biztonság kedvéért oda is mértem a szőnyeget a falhoz, és tényleg!) Vettem hát jó néhány, már jól bevált képkeretet, és összehordtam a szőnyegre. Persze nem volt elég, így a házból is összeszedtem még néhányat a használatban lévők közül.

Na, ezt kell felrakni a falra
 Vízmérték, festőszalag, mérőszalag, ügyeskedés, ügyetlenkedés...



Mióta felkerültek a képek a falra, egyszer sem fordult elő, hogy a keretek ennyire egyenesen álljanak, ugyanis a kisasszony mindig "megigazgatja" azokat, amiket eléri.


A forma hát megvan, aztán szép lassan megtöltjük majd a kereteket.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…