Ugrás a fő tartalomra

Végre!

Végre! Végre! Ma esett a hó! Épp ma, amikor egy kislánynak ez nagyon fontos volt. Mondjuk ő azt szerette volna, ha legalább derékig érő hó esik, de azért ennek a kis semminek is örült, a maga módján. Reggel, amikor a szakadó hóesésben iskolába mentünk, azt mondta, hogy mire ő hazaér, és hóembert építhetne, úgyis elolvad az egész. Nem, nem pesszimista a kisasszony, hanem realista.
Mert mire iskola + néptánc után hazaért, tényleg elolvadt az egész.
Szerencsére ebéd után kimentek az udvarra, és építettek egy nagy hóembert.
És én is megtettem, ami tőlem telik.
Hazafelé bementünk a papírboltba, vettünk öntapadós fóliát (??? Ha valaki tudja, pontosan mi a neve, segítsen!). Feketéből fél métert (sok maradt, 35 cm is elég lett volna), narancssárgából 10 cm-t és barnából 20 cm-t. Az egészért 400 Ft-ot fizettem.
Másodszülöttem segített vágni és felragasztgatni, és íme, most így néz ki a hűtőnk:

 Olyan jó mulatság, hogy csináltunk holnapra  kulacsot is. A maradék öntapadósok kellenek hozzá, egy kis maradék filc, és egy üres joghurtitalos flakon.

Ui: A játék lezárult, Bergamott nyerte a filcpiac csomagot. Gratulálok.
A következő játék február elején indul, készüljetek bátor ötletekkel!

Megjegyzések

  1. De jó! Most sajnálom csak igazán, hogy beépített hűtőnk van. Én egyébként a csokikat szoktam hasonlóképpen becsomagolni télen és így adom át.A visszajelzések szerint ebben az a baj, hogy így viszont nehezükre esik kibontani, megenni.
    Szia!
    Ágnes

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon, nagyon szavakat sem találok:-))))Ha egyszer csupasz lenne a hűtőnk....legszívesebben azonnal lekoppintanám (már bocsánat és persze engedelmeddel)!

    VálaszTörlés
  3. Ez a csokicsomagolás ötlet tetszik nekem. Ha egyszer lesz nálunk egy egész tábla csoki annyi ideig egyben, hogy át tudjam csomagolni, még az is lehet, hogy kipróbálom.
    A mi hűtőnk sem ilyen szokott ám lenni, de december elején leszedtem az összes felmágnesezett kis izét róla, mert az (egyik) adventi naptárunknak kellett a hely. Most igyekszem ezt a rendes hűtőajtót fenntartani.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…