Ugrás a fő tartalomra

Néha olyan kevés is elég.

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT.
Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod.
Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót.

(Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt.

Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kivitelező jelölt is reménytelen, akkor sincs baj, mert majd a következő, aki két hét vagy két hónap múlva jön castingra, lesz az, akire nyugodt szívvel bízzuk rá a munkát.

Jött ez az ember, aki szerint sima ügy a szekrény-ajtó beépítése. A döbbenettől vakmerővé váltam, és tovább kérdeztem. 
Hogy ha esetleg beépítené a szekrény-ajtót, azt a hiányzó másfél méteres falszakaszt is lehetne-e, hogy esetleg....????
Igen.
(He? Ennyi? Ilyen simán?) De épp ott lóg be a tető, az nem gond?
Nem.
(???!!! Na jó, én ezt nem bírom így tovább, muszáj 21-re is lapot húznom.) Szóval belóg itt a tető, ráadásul két oldalról is, mindenképp lesz még egy éles sarok az ajtó miatt, annyi él és sarok lesz ezen a kis helyen, hogy azt találtuk ki, valahogyan lágyítani, gömbölyíteni kellene ezt a  részt. Azt a kis falat ívesre kellene építeni. ????????? (= kérdő tekintet)
Nem lesz egyszerű, de megcsinálom.
Mikor? (Mikormikormikormikor? Még ma délután hozzákezd?)

Sok kép nem készült, de a lényeg látszik.
A szekrény-ajtó már a helyén.




Ugyanaz a másik oldalról:


Az íves fal is kezd alakulni.



Hát így. Folyt köv. 






Megjegyzések

  1. Nagyon hűségesen nézegetek fel a blogodra, eszembe jut hetente, kéthetente, háromnaponta, mikor hogy. Annyira boldog vagyok, hogy végre új bejegyzést tettél közzé. :D Alig vérom, hogy majd láthassam a tetőtér minden zegét-zugát (mert remélem lesz majd róla poszt szépen befotózva, ha már ennyit olvasok)! Nagyon ügyesek vagytok, irigylem a türelmeteket. Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást. Nagyon sokat jelentenek ezek az olvasói megjegyzések, köszönöm neked, hogy írtál.

      Törlés
  2. Akkor összeszedem magam, hogy méltó legyek az elismerő szavakra. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Nahát, milyen kellemes, új külső fogadott :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, ráfért már a frissítés. Igyekszem bejegyzést is összehozni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…