Ugrás a fő tartalomra

Néha olyan kevés is elég.

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT.
Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod.
Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót.

(Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt.

Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kivitelező jelölt is reménytelen, akkor sincs baj, mert majd a következő, aki két hét vagy két hónap múlva jön castingra, lesz az, akire nyugodt szívvel bízzuk rá a munkát.

Jött ez az ember, aki szerint sima ügy a szekrény-ajtó beépítése. A döbbenettől vakmerővé váltam, és tovább kérdeztem. 
Hogy ha esetleg beépítené a szekrény-ajtót, azt a hiányzó másfél méteres falszakaszt is lehetne-e, hogy esetleg....????
Igen.
(He? Ennyi? Ilyen simán?) De épp ott lóg be a tető, az nem gond?
Nem.
(???!!! Na jó, én ezt nem bírom így tovább, muszáj 21-re is lapot húznom.) Szóval belóg itt a tető, ráadásul két oldalról is, mindenképp lesz még egy éles sarok az ajtó miatt, annyi él és sarok lesz ezen a kis helyen, hogy azt találtuk ki, valahogyan lágyítani, gömbölyíteni kellene ezt a  részt. Azt a kis falat ívesre kellene építeni. ????????? (= kérdő tekintet)
Nem lesz egyszerű, de megcsinálom.
Mikor? (Mikormikormikormikor? Még ma délután hozzákezd?)

Sok kép nem készült, de a lényeg látszik.
A szekrény-ajtó már a helyén.




Ugyanaz a másik oldalról:


Az íves fal is kezd alakulni.



Hát így. Folyt köv. 






Megjegyzések

  1. Nagyon hűségesen nézegetek fel a blogodra, eszembe jut hetente, kéthetente, háromnaponta, mikor hogy. Annyira boldog vagyok, hogy végre új bejegyzést tettél közzé. :D Alig vérom, hogy majd láthassam a tetőtér minden zegét-zugát (mert remélem lesz majd róla poszt szépen befotózva, ha már ennyit olvasok)! Nagyon ügyesek vagytok, irigylem a türelmeteket. Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást. Nagyon sokat jelentenek ezek az olvasói megjegyzések, köszönöm neked, hogy írtál.

      Törlés
  2. Akkor összeszedem magam, hogy méltó legyek az elismerő szavakra. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Nahát, milyen kellemes, új külső fogadott :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, ráfért már a frissítés. Igyekszem bejegyzést is összehozni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…